Aki nem látta még a filmet és nem akar belőle részleteket megtudni annak írom, hogy vigyázat: spoiler. (:
Előszó:
Mint, ahogy beharangoztam, én is elmentem a moziba, hogy ámulatba eshessek. A premier napján mentem el a zalaegerszegi Cinema City aréna 20 órával kezdődő előadásra. Szívem szerint az éjféli vetítésre mentem volna el, de mivel nem tehettem elmentem a 'majdnem' premierre. Nővérem kísért el egy igen butának mondható 'barátnőjével'. Tudni illik, Keszthelyen lakom, és Zeg nincs olyan messze de azért a negyven perces út eléggé hangulat gyilkos két ilyen nőszeméllyel. Lehet, hogy taplóság a részemről, de ha a Breaking Dawn premierjére is ezzel az emberrel kell mennem akkor kivetem magam a közelben található rémháznak mondott, '10emeletes' tizedik szintjéről. Nem bírja felfogni, hogy nekem ez a sorozat mennyi mindent jelent, hogy tűzbe tenném a kezem a saját köteteimért, vagy akár melyik ereklyémért. Amikor kiszálltam a kocsiból már egyből előkaptam a cigimet és idegtől remegve gyújtottam rá. Mondtam neki, hogy várjanak meg mert én azon az alapon megyek akárhova ha együtt maradunk. Nem pedig engem ott kinn hagy, mint a 'beteg' fanatikust ő meg bemegy illegetni magát. Aztán elszakadt az a bizonyos madzag, és elküldtem a jó büdös francba, majd sírva, remegve elszívtam a cigimet. Egy dolog tartottam bennem a lelket. Eclipse. A többnél is többet jelentett nekem, hogy ott lehessek. Ha nem ezt a filmet nézzük meg, esküszöm hazamegyek busszal. De nem. Mint írtam az Eclipse-ért tűzbe is vetném magam, és nem érdekelne ha porrá égne a testem. Aztáááán, az események jöttek, a zord hangulat maradt. Vagyok és voltam is olyan makacs, hogy nem engedem és büntetem a nővérem bunkó, és lekezelő hangnememmel. Azt se tudja, hogy kivagyok. Kívülről néz de belém nem lát. Fájt, de egy dolog hajtott előre, mégpedig az, hogy beülhessek a terembe végre. Hozzátenném, a New Moon-ra elsőként ültem be, ide szinte utolsóként. Evett már az ideg, de végül amikor elkezdődött a film kizártam mindent és mindenkit.
Éssss akkor jöjjön a főszereplő:
Mivel egy ép ember nem ült a közelemben ezért a saját kezeimet kulcsolhattam össze. Ha most tenném ezt, bizony fájna mégis ott, akkor csak zsibbadtságot éreztem. Minden tagom belesajdult - édes fájdalom volt ez -, remegtem és egyre csak azt tátogtam: úristen. Amikor megláttam, hogy az 'Eclipse' feliratot ami pont úgy égett, ahogy az én szívem és lelkem egyaránt. Ahogy a gyönyörű feliratot körülvevő szürke alapon megjelent egy vörösen izzó kör. Mintha belerepültem volna én is a filmbe. Szárnyaltam, kapkodtam a levegőt. Mosolyogtam, sírtam, a jobb kezemen lévő Bella hold köves gyűrűjének utánzatát markoltam. Nem érdekelt ki látja. Még az sem tudott a tudatomba férkőzni, hogy előttem vihogtak, nyámmogtak, zörögtek. Viszont egy valami idegesített: a komoly, és érzelmes jeleneteknél sokan viháncoltak. Igen ez a nagy átka annak, ha premierre megy az ember. Mégsem bántam. Annyira gyönyör fakasztó volt. Minden hang és kép a tudatom legmélyéig repült, és a lelkem mélyre elrejtett ládájába ivódott. Soha senki nem veheti el tőlem amit akkor, ott éreztem.
Imádom Gunst, az Eclipse Ost.ba egyenes bele vagyok habarodva, de ott a moziban, a legfelső sor, nyolcas székében ülve - azt hiszem az egyetlen tiszta pillanatomba - rájöttem, hogy ez a film olyan, mint egy a kedvenc albumaim közül, vagy az összes album együtt véve. Minden szám, minden akkord, az összes zongora játék, szóval: minden. Magába foglalta azt, amint a zene jelent nekem. És köztudottan a zene jelenti a mindent, amit az élettől kaphattam.
Maga a film:
Nagy feketeség majd felcsendült az egyik külön kedvencem, a The Black Keys-től a Chop and Change. Riley kilép - gőzöm sincs honnan :$. Nem bírtam arra figyelni, hogy honnan mert egyszerűen annyira be voltam zsongva és kapkodtam a levegőt, hogy csak Riley marad meg. Victoria megtámadja. Nekem nagyon tetszett ez a jelenet. Xavi nagyszerűen játszotta el Riley átalakulását. A következő képkockánál könnyeztem, de rendesen. Felcsendül Bella monológja, majd beugrik a kép amikor ott ülnek Edwarddal a réten. Gyönyörű kékes lilás virágok veszik körül őket. Annyira édesek voltak együtt. Ez a két képkocka, nagyon gyökeresen belém ivódott.
Nem voltak különösebben kedvenc jeleneteim. Inkább azokat írnám le, amik a legintenzívebben hatottak rám. Amik úgy Isten igazából belém vájták magukat. Nem bírom sorrendbe írni, inkább írom úgy ahogy jön.
Bevillant elém most legelőször az a rész amikor Edward megkéri Bella kezét. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Tátongó érzelem falazza körbe a lelkem amikor abba a jelentbe torkollik a gondolatom. Edward hangja, a mimikája, a szoba, a zene. Bella is annyira szép volt, ahogy megdöbben, és végül igent mond. Három kivételes kedvencem van az Ost.ról, ezt a hármat már vagy több százszor meghallgattam. Az egyik pont ebben a jelentben kapott helyet. Sia-tól a My Love. Erre a számra sincsenek szavad, csak érzelmek. Elzsibbadsz tőle, repülsz. Mintha valami érzelmi lidokaint kapnál úgy kábulsz el. Én személy szerint mindig egy általam kitalált színdarabba repít el, és amikor vége olyan, mintha kábulatból ébrednék fel, elzsibbadt ujjbegyekkel. Az ágy jelenet volt pont a leánykérés előtt. Elgondolkodtam, hogy ha már ez ilyen akkor milyen lesz a nászéjszaka?!
Aztán ott volt egy olyan rész is aminél be kell valljam, hogy becsaptam a könyvet és ha nem tisztelném a Twilight-ot ekkora vehemenciával, talán még a földhöz is csapom.
Bella/Jacob csókja. A könyvben tudható, hogy Bella miért tette meg, miért vetemedett arra, hogy megkérje Jake-et: csókolja meg. Amikor még javában vártuk az Eclipse eljövetelét azon járt a buksim, hogy ennél a résznél miként tépem szét az alattam lévő széket. De nem. David Slade-nek tényleg oltárt állítok. Nagyon jól, és érthetőn megcsinálták ezt a rész is. Bella arcán tükröződik, hogy azért kéri meg Jacobot mert az megzsarolta. Pont, mint a könyvben. Szerelmes Jacobba, aki próbálja elbizonytalanítani azzal a gondolattal, hogy vele lehetne gyereke, teljes emberi élete ami Edwarddal nem. Mégis Bella jól dönt, és nem a szíve kisebb, hanem a nagyobb részére hallgat. Mert neki Edward az Igazi Nagy Ő. Jacob amikor viszi fel Bellát a sátorhoz a hegyekbe világosan elmondja, csak akkor csókolja meg Bellát ha az megkéri. Bella megkérte, tehát megtette. Pont olyan volt a csók, ahogy a könyvbe. Mintha a könyvből a szavak életre kelve mozgó képet alkottak volna. Csodálatos volt. Megjegyzésként hozzá kell tennem, hogy őrületes hálával tartozom azért is Steph.nek, hogy Nessie-t Jacobnak teremtette. Köszönöm ezt Neked.
*óóó, Istenem sose érek a végére annyi mondani valóm van >.<*
Az összes Bella/Edward jelenetnél megjelent a Metric-től az Eclipse (All Yours) score. Gyönyörű. Amikor végé lett a filmnek, egyből ez a szám kezdődött el, de akkor ost. formájában. Nem akarom úgy az összes jelenetet leírni, mert talán ez a kettő volt az ami nagyon nagy benyomást tett. Egy atomnyival nagyobbat, mint a többi. Jöjjön akkor a harmadik kedvenc számom. The Bravery - Ours. Az Alice által rendezett érettségi partin csendült fel. Én azon nyomban nekiálltam a lábammal dobolni az ütemet. Imádom azt a számot. Minden érzékemet eltudja tompítani, pont, mint Guns. Most kezdtem úgymond 'ráállni' a Fanfarlo - Atlas című nótájára. Az a szám akkor csendült fel amikor Edward átadta Bellát a határnál. Megjegyzés: a moziban mindenki sóhajtozott ugyanis először Bella kap egy szenvedélyes csókot Edwardtól, majd a kockás hasú Jacob zárja szoros ölelésbe. Ekkor hangzott el tőlem kissé hangosabban az a mondat, hogy: Ééééés most mindenki Bellát irigyli. Igen, besárgultam az irigységtől én is. Jonathan Low - Vampire Weekend. Bella Emily-éknél. Az a szám volt az első amit megszerettem az ost.ról. Annyiraaa kimondhatatlanul imádom.
Legyen ennyi elég a filmről, a többi már csak a nyomós karakterekről és a Twilight - New Moon - Eclipse eltéréseimről fog szólni. (:
Azt kell mondjam, hogy az Eclipse a kedvencem a filmek közül. Könyvben nem annyira szerettem mert Jacob és Edward is sokat szenvedett benne. Mivel Team Svajcot képviselem, ezért mindkét szereplő sorsát a szívemen viselem. Filmben intenzívebb volt. A karakterek vidámabban voltak, és nem csak ez a hármas jelent meg benne, hanem a Volturi, a nomád vámpír sereg, a Cullen család és a farkasok is. Például a könyvben igaz, hogy nem kakaskodott Edward meg Jacob azután, hogy Jake megcsókolta Bellát, és Bella 'betörte' a képét. De! Lehet, hogy ez valakinek nem tetszik mert nem igazán könyv hű, de a könyvek és a filmek világa az én nézeteim szerint eltérő, teljesen más. Egy akció jelenet, vagyis, mint itt a harcot a filmben színesebbnek láttam, mint ahogy a könyvben olvashattam. Mindkét változat tetszett, de mindkettő teljesen másért. A három eddig megjelent filmből mindegyiket másért szeretem. A Twilightot azért mert ezüstösen, zordan és sötéten fedi fel a vámpírokat na, meg Bella és Edward egymásra találását. Tele van zongora művekkel amik teljesen elvarázsoltak. Sokat látni a sötét erdőt is ami igazán megihletett. A szobám falát pont erre a méreg zöldes, szürkés színre festetem, és természetesen a forksi erdőt fogja ábrázolni. A New Moonban a könyvhűsége fogott meg. Annyira olyan, mint a könyv, hogy az elmondhatatlan. A New Moon Ost. pedig teljesen a filmre/könyvre van szabva. Csodálatosak benn a színészek, a főszereplők arcjátéka és az, ahogy Jacob és Bella hogyan teljesedik ki. Az Eclipse-t pedig már megint teljesen másért. Színes, valahogy mégis könyv hű, érzelmes és igazi. Ugyanazt éreztem, mint a könyvnél. Megszakadt a szívem Jacob miatt. Sírtam amikor Edward megkérte Bella kezét. Borzongtam a harc jelenetnél. Természetesen hiányoltam belőle részeket is. Pl. amikor Bella Edwardnak zokogja ki magát. Vagy amikor Jacob farkas alakban menekül miután megkapja az esküvői meghívót. Kis részek voltak ezek, de mégis fontosak. Nem rovom fel hibának, hiszen a tiszteletem nagyobb annál, minthogy fikázzam azt, amit ennyire szeretek.
Breaking Dawn a kedven könyvem. Igazából nem nagyon szeretem Bella karakterét. De az Eclipse-ben kifejezetten megszerettem. Valami csoda folytán megmosolyogtatott a karaktere. Mondjuk az utolsó monológja Edwardnak. Igen az után gondoltam azt, amit most leírtam róla. Ezt az elbeszélését hiányoltam a könyvből. Ott olyan kis esetlen volt, mintha azért menne Edwardhoz, mert muszáj. Ezt éreztem közben. És a film teljesen más volt. Megértette velem azt, amit eddig nem tudtam. A Breaking Dawnban igazán kedveltem Bellát. Amikor megtartja Nessie-t. Amikor elbúcsúzik a családtól és Edwardtól. Amikor elnevezi a kislányt. És vágül amikor vámpír lesz. Nagyon szerettem vámpírként és anyaként.
Karakterek:
Nos, azt hiszem ennyi volna. Eddig azért nem írtam meg bejegyzést, mert féltem. Féltem, hogy elvesznének az emlékek és érzések, amiket a mozivászon előtt éltem meg. Csodálatos élmény volt.
Köszönöm itt is Apukámnak! Annyi Twilight-os ereklyét kaptam már tőle. Köszönöm Neked, hogy teljesíted a hóbortos kéréseimet. Szeretlek, és igen... már Te is része vagy a varázslatnak.
"Ne állj ellen, ne tiltakozz
A végzet ellen, ne hadakozz!
Újhold előtt leszáll, az Alkonyat
Fogyatkozunk, aztán Hajnal hasad.
Edward és Bella el nem szakad
Ha tiltakozol, ha ellen állsz,
Az Alkonyat úgyis leszáll..."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése