Valami elszakadt bennem

Valami elszakadt bennem.. ott legbelül. Szemmel nem látható helyen. A lelkem legmélyén. Mintha valami láthatatlan rosszakaró kis lény az enyészetnek akarná adni a lelkem. Kitartsak? Nos, kitartok.. de mégis meddig? A beszéd, a szavak sok mindent helyre hozhatnának, de mégis mikor. Ez két személyen múlna. Azt hittem, hogy a barátom, és én megbíztam benne.
Bizalom. Nagy kincs és akinek a kezében van, az hatalmat tart a markában, még ha nem is sejti az illető. Soha többet nem bízok meg senkiben. Még sokszor a saját magamba tett hitemben is megingok. Akkor miért adnám egy másik embernek kulcsot a gyengeségeim kapujához? Ennyire hülye még én sem vagyok. De voltam. Óóó, milyen botor voltam. Annyira fáj, és annyira félek.
Jelen percben üresnek érzem magam. Végtelenül üresnek és erről te tehetsz. Hátba döfsz, mint egy hazug árulót amikor végig a te érdekeidet néztem, nem pedig a sajátomat. Na, igen van az a k*rva hasztalan tulajdonságom, hogy sosem a magam érdekit figyelem hanem, az állítólagos barátaimét. Ha azt mondják csütörtök, akkor már elmúlt egy hétfő nem? Titokzatos hétfő.. burokba foglalja a hazugság és álca keverékét. Én lennék a hibás, én vigyem el a balhét amit el sem követtem? Na, azt már nem. Pokolian hiányoznak a veled kapcsolatos dolgok. Amikor eszembe jutnak az emlékek mosolyognom kell, de ez csak külső jel. A szívem összefacsarodik a gondolatra, ha az jár a fejembe - mint most -, hogy engem hibáztatsz, engem gyűlölsz és döfsz hátba azért amit el sem követtem.
Tanultam. Nagyon sokat tanultam. Nem bízok meg ezentúl senkiben sem. Nem tárom fel többet a gyengeségeimet, és nem mutatok mást, mint aki vagyok. Én vagyok én. Merszi.. őszintén, csúnyácskán, védekezve.. de én vagyok. Magamra találtam. Köszönöm. Tényleg.
Ha valóban engem hibáztatsz továbbra is.. akkor kérlek, felejtsük el egymást, és hagyj engem békén. Jól éreztem.. nem jelentek és jelentettem neked semmit sem. Akkor kösz. Ég veled, Isten áldásával.

Bogyóó

Szóval, tegnap elég nagy agymenéses percemben megígértem Bogyónak ezt a bejegyzést, mondván meglepi lesz. Jójó, persze ő már tudja, hogy megírom ezt a bejegyzést.. mivel na, nem bírtam magammal és elmondtam.
Khhm.. boldog pontpontvesszőcskedik szülinapot Bogyó! Nem mondom mennyi lett.. zavarja.. de mért is? Nos, most ez mindegy. Olvassa a blogom és kifog akadni, de semmi baj, majd megnyugszik. Múltkor volt szíves megjegyezni, hogy szülinapi köszöntő lett a blog, hááát, most már nem mondhatja, mivel ő is itt van, mint megköszöntött. Ó, elöljáróban annyit, hogy ha azt mondom: Tibcsi, A nyugdíjas ééés Bogyó, akkor egy személyről beszélek, csak skizofrént játszok és ez is a játék része. Nem bírok felnőni, nem is vagyok öreg meg semmi ilyesmi.. csak egy hírhedt álmodozó gyerek. Na, de kanyarodjunk vissza.
Azért lett Bogyó.. mert sajt. Ezt nem tudom igazándiból. Csak jött. Bogyó.
A nyugdíjas pedig azért, mert mindig olyan korán lefekszik aludni.. pontosítva: 11kor!
Amúgy, tudni kell róla, hogy a barátom. Nagyon jó barátom, mindig elmondhatom neki, ha valami fáj és meghallgat ez a legjobb. Nem sz*rja le, hanem annyit ír, hogy 'értem' és nekem ez bőven elég. Jó, hogy van nekem. Ez az igazság. Szavakba önteni pokoli nehéz lenne, de tényleg jó, hogy vagy. Angol szöveget fordítva, Tibcsisen, a 'csi' kötőszót ellenezve, kis hülyén.. de szeretés van♥ Könyörgök az ég felé, hogy ne csalódjak benned is. Kántálom a 'kérlek' szót, hogy maradj meg nekem. Kérlek! kérlek! kérlek..!
Gondolom sokakat meglepett ennek a bejegyzésnek a hangvétele.. de olyan jó kedvem van. Repülök, repülök, egy csillag felé a saját füst felhőmbe zárva. Lebegek, lebegek súlytalanul és nevetek az elmúlás fájdalmán. Tudom, hogy mindig tíz centivel a Föld felett leledzem, de most élvezem ezt. Annyira leírhatatlanul könnyű és.. szabad. Szabadon lebegek egy csillagon ülve, és téged nézlek, még ha nem is tudsz róla (:

Vége

Egy illat. Egy hang. Egy pillanat. Egy ígéret. Egy barátság... egy élet. Semmisé váltam, és nem tudom, hogy mostanában ez változni fog-e. Nem hiszem. Őszintén mondom, hogy nem hiszem. Jelen percben nem érzek semmit. Meg akarok halni. El innen, messzire. Komolyan, nem hiányoznék senkinek. Szar vagyok, ez a való igaz. Semmire sem vagyok jó, senkinek nem kellek. Mászkálok a nagyvilágba, amikor semmi dolgom itt csak vagyok, mint valami.. nem is tudom mi. Példát nem tudok magamra mondani. Annyira, de annyira dúltam eddig.. most meg.. mintha nem is élnék. Igen. Talán kissé meg is haltam. Átértékelődtek a dolgok és nem tudom, hogy mi lesz holnap. Hogy fikáz le és vágja a pofámba az irodalom tanár: szar vagy! Ja, az vagyok.. tudom. Elfáradtam és egyfolytában csak bőgök. Úgy érzem nincs senkim. Egyedül vagyok, nem segít senki, nem szól senki hozzám egyetlen egy jó - de őszinte szót -, is, nem mondhatom el senkinek, hogy mennyire fáj, mennyire hasztalannak, jövőtlennek, semmisnek, na, meg leírhatatlanul selejtnek érzem magam. De mondjuk.. már mindegy is. Kiölöm magamból ezeket az érzéseket. Azt hiszem, már meg is halt mind. Nem küzdök tovább, hogy megfeleljek. Nem mutatok többet mást, csak a való igazat, az igazat ami egy nagy nulla. Bizony. Mint írtam, belefáradtam. Igen, belefáradtam, hogy más legyek. Hogy megfeleljek, jobb legyek, olyan legyek, mint mások. Nem leszek más. Ha a nagyközönség a nyávogó, kis p*csákat szereti akkor egességükre! Én meg csak nézek, és fintorgok - szigorúan magamba! - és elgondolkodok azon, hogy bennük mi a jó, és miért nem volt jó az a lány, aki eddig voltam. Belenézek a tükörbe és egy elkeseredett, szerencsétlen szart látok, aki küzdött, idáig de feladta a harcot maga ellen. Felesleges. Nem leszek szebb, olyan szép, akit minden srác imád. Nem leszek közkedveltebb, mivel eddig sem voltam az ezek után meg végképp nem leszek. Szar vagyok. Istenem! Mit tettem?! Miért kell nekem ennyit szenvednem..? Annyi kérdés, de senki nem válaszol.

Az élet szép, csak ne lenne vége már...
..az életben nincs, már több móka meghalunk, mintha nem volna.

Ez vagyok én

Az életem rögös útjaihoz hozzá tartoznak a tiltott és káros dolgok. A tiltott dolgok valahogy engem foglalnak magába. Megszegni a szabályokat, és adrenalin túltengéssel, veszélyt, veszélyre halmozva.. ez vagyok én. Alkohol, cigaretta, csokoládé, kávé, gyors kaja.. és a stbstb.
Most itt konkrétan a cigarettára gondolok. Minden szülő tiltja tőle a gyerekét, mivel ez rossz, és káros szenvedély. De akkor ennyi erővel, ha kimegyek az utcára az is káros... ott is van mindenféle egészségtelen helyzet, anyag. Vagy ha megeszek egy sajtburgert [L] akkor egy csomó káros szénhidrát kerül a szervezetembe, pedig azt már az ember kisgyermek korában megkóstolja.
Igen, cigizek, és egy cseppet nem bánom. Kib*szott jó érzés amikor rágyújthatsz. Ellepi a tüdőd, ellazulsz, megkönnyebbülsz. Az életem nem is tudnám elképzelni nélküle. Régebben marta a torkom, a nyelőcsövem, a tüdőm.. ma már megszoktam és élvezem ha mar, és szorít. Még azt is élvezem ha beleszáll a szemembe a füst, mivel akkor tudom, ez én vagyok(!). Az asztmámból adódóan nem szabadna, de igazából nem rosszabbodott a tüdőm állapota attól, hogy dohányzom. Szedem a gyógyszereket, kávézok és cigizek. Nem akarok leszokni, hülyeség volna. Olyan jó lázadni, más lenni, rágyújtani. Nem bujkálok cigivel a kezemben amikor látok egy ismerőst. Én ezt felvállalom, és a szüleim is tudják. Nekem már ez a természetes.
Imádom a kezem illatát. A cigi füst egyből beivódik a bőrömbe, és nyomot hagy. Láthatatlan nyomot amit csak az orrom 'lát'. Amikor elkezdtem dohányozni utáltam a kezem szagát. Undorodtam a szagától is, és akkor még bűznek emlegettem, ma már ez, azaz illat amitől összefut a nyál a számban. Kesernyés, vad, lázadó de mégis édesen csábító. Megmagyarázhatatlan, szavakba nem önthető illat. Csodás. Azon a helyen, az egyik kedvenc helyemen is sok cigaretta füst terjeng. A klubról már írtam, azaz csak a nevét. 512 az a hely amit éppen annyira imádok, mint a szobámat. Számtalan sokszor voltam már ott, és tudom, sosem fogok csalódni abban a helyben, nem is akarok. Ez a hely nem egy ostoba ember, akikben csak csalódni lehet. Amit nyújt nekem az elmondhatatlan. 512 vagyok lényegében én. Ismerve a tulajokat, magamba szívva a hely varázsát, bízom benne. Igen, egy klubban jobban bízok, mint egy emberben. Vannak emberek akik ostobák, vakok, bizalmatlanok és hazudnak. Nem mindenki, de jó páran azok, ha tetszik ha nem. Ezeken lehet változtatni, csak látni kell nem csak nézni. Na, de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Még azt is imádom, amikor hazaérve az összes ruhám, a hajam magába szívta a kesernyés füstöt. A szobám, az alvó pólóm magába issza a belőlem áradó illatot.. de én imádom.
Imádom, mert ez vagyok én.

A lelkiismeret ami fel is emészthet

Nem fogok többé hinni emberekben, mivel jópár ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.

Lelkiismeret. Gyötör amióta ígéretet tettem, és megtudtam, hogy az a személy akiben eddig bíztam jó formán a szemembe hazudott. De nem csak nekem.. mindenkinek. Dühítő. Még én érzem magam szarul, mert titkot kell őriznem, és ha elmondom valakinek is utána azon izgulhatok, nehogy eljárjon az illető szája. Hazudni bűn. Füllenteni egészen más dolog. A hazugságoknak kemény súlya van.. elárulni azt a személyt akit állítólagosan szeretsz, s közbe kihasználsz egy másikat, míg a körülötted lévőnek hazudsz.

Lelkiismeret. Gyötör.. egy kicsit is? Véleményem szerint mindenkinek van, fellángol amikor hibát követünk el? Én nem hibáztam, én csak áldozat lettem. Kíváncsi természetemnek hűen megkérdeztem, megtudtam.. és szenvedtem. Bizony szenvedtem. Tegnap este és ma hajnalban is próbálkoztam, felnyitni egy szemet ami csukva van. Nézni és látni is. Nem sikerült. Szenvedtem.. ebben a percben ez az érzés kimúlt és rájöttem: csalódtam.. ismét.

Csalódni. Sokszor megesett már velem, szinte meg sem lepődök ezen. Hazug ember miatt kellett csalódnom. Mindig ez van. A rosszak előrébb jutnak, a jó, a becsületes meg csak áll egy helyben és nem tud megmozdulni. Gyűlöllek, megvetlek, leköpnélek te gerinctelen senkiházi! Gyáva vagy. Nem mered elmondani az igazat, és félek sosem fogod megtenni. Ha nem, örökre titok marad. Gyáva maradsz ha hallgatsz. A bátraké az igazi világ, aki gyáva és hazudik az eltűnik a süllyesztőbe.

Végeztem ezzel az ügyel. Most, s mindenkinek megígérem, nem fogok emiatt szenvedni, agyalni.. gondolkodni. A lelkem eddig dúlt, ebben a percben pedig a háborgó tenger megnyugodott és szél csend lett. Könnyű.. áh.. megnyugtató. Nem teszek mást ezután csak é l e k;

Boldog szülinapot Nikki!

Itt szeretnék boldog szülinapot kívánni Nikki 'Rosalie' Reed-nek! Igaz, nem vagyok valami nagy rajongója, de nagyon tehetséges, és gyönyörű színésznek találom. Meg kell mondjam, hogy Rosalie Hale szerepében és kifejezetten utálom.. nem sorolnék most okokat, hogy miért is az ellenszenv, de én nem szeretem Rose-t. Na, de mindegy. Ezúton is még soksoksokszor.. Boldog szülinapot Nikki!

Boldog szülinapot RPattz! ♥

Bizony, bizony Rob szülinapja alkalmából - ha már ajándékot nem tudok neki adni - írom meg ezt a bejegyzést. Gondolom sokan tudjátok már, hogy én nem csupán rajongok érte, én tisztelem azt amit csinál, és ahogy. Amikor Budapesten forgatott sokan felmentek megnézni Őt, én viszont kihagyni kényszerültem. Valójában életem egyik legnagyobb vágya volna látni szerény, csodás alakját mégsem tehettem meg, s valamilyen szinten ezt nem is bánom. Ő dolgozott itt nálunk - amikor erre gondolok mindig egy meleg érzés önti el a szívem, hiszen Rob itt járt M.o-n - és nem egy cirkuszi bohóc akire akárki mutogathat és fitymálhat, Ő egy tehetséges színész és ember aki már letett valamit az asztalra. Lehet, hogy nagy részben a rajongói voltak ott a helyszíneken, mégis úgy nézték Őt, mintha kirakati bábú lenne. No, de mindegy.
Egy két információ annak aki valójában, azt sem tudja ki Robert Thomas Pattinson:
°1986. május 13-án született Londonban, Angliában. Angol színész, modell és zenész.
°Édesanyja, Claire egy modellügynökségnél dolgozik, míg édesapja, Richard autókat importál és ad elaz USA-ból.
°Rob a Tower House School-t és a Harrodian School-t végezte el, majd egy amatõr színházi csoportba állt be, a Barnes Theatre Company-be. Néhány szerep után szerepelhetett a Tess of the D'Urbervilles címû tv-sorozatban is, majd ez után nagyobb szerepekhez is szerett volna hozzájutni.
°Ekkor igazából csak színész szeretett volna lenni, ám modellként is sikeres pálya állt előtte. 12 évesen kezdett modellkedni, de csak pár év múlva gondolta komolyan, addig nem igazán foglalkozott vele. ,, Amikor elkezdtem modellkedni, egészen magas voltam, és úgy néztem ki, mint egy lány, és ezért akkoriban rengeteg munkát kaptam. Aztán elkezdetem egyre jobban úgy kinézni, mint egy férfi, és már nem igazán kerestek. Azt hiszem, ez egy szerencsétlen rész a modellkarrieremben.” Ennek ellenére szerepelt a Hackett 2007. őszi kampányában.
Érdekességek:
°3000 ember közül választották ki Edward szerepére, a Twilight c. filmbe.
°2008-ban a Rolling Stone Magazin az év Legszexisebb színészének választotta.
°Kedvenc étele a gyorskaja.
°Egyszer, amikor nagyon rossz napja volt, meghívta az egyik rajongóját vacsorázni.
°Megtanult könnyűbúvár-felszereléssel merülni a Harry Potter-beli szerepe miatt.
°,A Harry Potter londoni premierje elõtti napon a Leicester Square-en ültem, boldog voltam a premier miatt, aztán egyszer csak hirtelen idegenek kezdték el sikítozni a nevemet. Csodálatos, leírhatatlan.”
°Három évesen kezdett zongorázni, és öt évesen gitározni tanulni.
°Elmondása szerint színészi karrierjében és munkáiban Jack Nicholson inspirálja.

"Nagyon sok örömben, mámorban, boldogságban, ajándékokban és minden csuda-csuda jóban gazdag szülinapot Neked, RPattz! Remélem, hogy egyszer tényleg láthatlak személyesen, és inthetek Neked mosolyogva az emlékeken amiket, a Te kisugárzásodnak köszönhetek! Tisztellek, felnézek Rád és nem utolsó sorban szeretlek - a magam módján. Vigyázz magadra, vigyázzon Rád egy angyal akit én kértem meg erre a feladatra, hiszen nincs világ Robert Pattinson nélkül, aki megtestesítette a bonyolult lelkű Edward Cullen-t. Ezekkel a szavakkal kívánok Neked még vagy százszor: Boldogboldogboldog a legboldogabb szülinapot!"

PS: Meg kell jegyeznem, hogy még a PIN-kódom is 0513. Éééés, hogy én bizony ma nem is figyeltem a dátumot, úgy írtam fel a füzetem jobb sarkába, hogy lese esett, milyen nagy is ez a nap. Szégyenlem érte magam, de így van. Tudom azt is, hogy sokakat ez a bejegyzés fel fog zaklatni mondván: "Hogy lehet egy ember ennyire debil?! Hogy szerethet valakit akit nem is ismer?!" hmmm, hát így :) na, de kérem azt aki így gondolja, hogy tartsa meg ezt magában, engem ez a fajta vélemény ebben a témában nem tud érdekelni, szóval ne is írja le senki. Köszönöm :]
Bóóóóó'dogat RPattz-nek!! ♥♥

Főszerep

Aby nem is olyan rég bejelentette, hogy ihlete támadt, de a főszereplő személyében engem képzel el. Na, ilyenkor én, a magát utáló, és fitymáló lány mit gondolhat? 'b*zdmeg ez valami vicc?!' kb. igen ez volt az első gondolatom, de nem, nem vicc. Nagyon meglepődtem, mert mindig is ilyesmiről álmodtam. Aby, mint az író nem akarta/akarja elmondani, hogy miért pont én, azt felelte kérésemre miszerint mondja meg: majd megtudod, ha megírtam az első fejezetet. Addig is le kell írnom magamról egy csomó mindent ami azt hiszem nehéz feladatnak bizonyul. Aby azt is mondta, hogy megváltoztathatom a történetben a nevem, de eddig még nem találtam olyan nevet ami hozzám illene a Merszin kívül. Talán a Scarlet.. de ezen még agyalok. A történethez választhatok egy másik lány képét vagy lehetek én.. én. Ez is necces mivel olyan kis csökötten csúnyácska vagyok, hogy nagyon és nem tudom mi lesz abból, ha az én képem lesz feltűntetve a blogon. Blogon bizony. Istenem, ez olyan pokolian jó érzés. Nagyon meglepett és nagyon meghatott ez az egész. Egy nagy vágyam vált ezzel valóra és annyira boldog voltam mikor megtudtam. Színésznő és író lévén nagyon szerettem volna egyszer magamról olvasni, és bízom benne, hogy magamra ismerek majd a történetben. Nem vagyok egoista, nem kell félre érteni, ez csak puszta kíváncsiság.
Nagyon szépen köszönöm Abigel a lehetőséget, de igazán nem értem, hogy mi fogott meg bennem, és pont én, hogy tudtalak megihletni amikor semmi olyasmi nincs bennem.

Ég Veled!

2010. május 5.-én pénteken délelőtt Manci cica elpusztult. Miután elköltöztünk Reziből a mamámnál hagytuk aki a szomszédunk volt vagy 6 éven át. Nem csak Őt, Kacsát és Pamót is. Kacsám azóta megszökött. Pamó cica pedig túl él mindenkit.. már 8 éves lesz augusztusban.
2006 körül született (pontos időpontért meg kell keresnem a régi naplómat) és úgy mentettem meg. Apu a mai napig nem tudja az igazat - ő úgy tudja, találtam. Meg akarták őket ölni, mondván sokan vannak, én pedig megfűztem lágyszívű anyámat, had legyen újabb cicám. Megengedve elmentem kiválasztani. Nehéz volt, legszívesebben hoztam volna mindet. Mancit - aki fiú - amikor megpillantottam a bejárati ajtóval szembeni lépcső egyik felsőbb fokán feküdt a tápos zacskóban. Egy marék volt a szentem, és szinte elmerült az apró szemek közt. Odaléptem, felemeltem és szinte a macska alva evett, s felébredve a karomba rájött, én új személy vagyok. Alig akarták odaadni nekem, mivel, Manci volt egyedül szobatiszta. Hazavittem. Kacsával jól összehaverkodtak és ki is heverte amikor a mamámhoz kényszerült költözni-e. Mindig ő volt a legnagyobb és legéhesebb mind közül.
Egy jó ideje nem látogattam meg sem a mamámat, sem pedig a cicáimat. Hiányoznak, lusta vagyok kimenni. Ez lett az eredménye. Nem láthatom többet, nem ölelhetem meg és nem ígérhetem hegyes kis fülébe: Szeretni foglak amíg élek, vigyáz Rád egy angyal akit én kértem meg. Ha eszembe jutott, megígértem. Lehet ez az én büntetésem amit jogosan megérdemlek. Elhanyagoltam, a halál pedig kilökte az angyalomat Manci árnyékából és elvitte tőlem. Nem láthatom többet, és el sem köszöntem. Tudtam, hogy betegeskedik mégsem mentem ki hozzá. A foga begyulladt, és a genny ráment az agyára. Hiányozni fog. Nagyon.

"Ég Veled Manci! Örökre szeretni foglak, s vigyáz Rád egy angyal akit én kértem meg erre a feladatra.. - suttogta hegyes sötét szürke fülecskéjébe egy vörös hajú, könnyes szemű lány, majd a cica utolsó levegőjét kifújva örökre elment."

Határokon belül, és túl

Átléptem egy határt. Egy olyan határt amit nekem nem szabad. Lehet, hogy más megteheti, sőt biztosan meg de nekem egyszerűen nem szabad. Van a határ és annak a túloldala. A határon belül élek én, mint semmis lény akinek van egy saját maga alkotta élete, stílusa, szokásai és van az a hely ahol már a határon túl vagy. A határon túl kudarcok, csapások érnek amiket nem tudsz kivédeni és végül koppansz.
Én átléptem a határt először körülnéztem mosolyogtam és elindultam egy ösvényen, amiről ma már tudom, hogy nincs se vége, se eleje.. körbe-körbe mászkáltam. Remény és annak apró, kicsiny szikrája lobbant szemembe és égetett, míg végül kialudt. Csapás ért, nagy fokú és rájöttem.. koppantam. A határ túloldala nem való nekem.. nem vagyok hozzá elég jó, nem vagyok oda való. Én, mint semmis átlag ember, nem nagy igényekkel de annál nagyobb álmokkal, maradok itt a seggemen és élek a mának. A mának, ahol megpróbálok aranyos, türelmes lenni és segíteni másoknak. Nem nézem, hogy nekem mi a jó, ha valami fáj, akkor tűröm azt a nyamvadt fájdalmat és elmerülök benne mosolyogva. Mosolyogva azért mert érzek, érzem a fájdalmat és ez lehetővé teszi, hogy érző emberként éljek a Földön. Mazochista lennék? Vagy Márk elmondása szerint hülye? Hmm, lehet.. vagy biztos. Bolondok vannak a világon, én magam is az vagyok, de ha találkozok egy másikkal megkérdezem, ő mit mond erre.

Gyenge jellem

Huh, szóval kezdem először a frissel aztán haladok, szépen sorjában a dolgokkal.. éppen ahogy eszembe jutnak.

A frissel/frissekkel kapcsolatban a Twilight-os művem folytatásának ötlete megvan, csak le kell írnom. Na, igen de nem rakhatok senki elé sem egy vacak, ócska, semmit nem érő szutykot. Igényes vagyok mindenre amit teszek, ahogyan élek, szeretem ha körülöttem rendbe vannak a dolgok. Szépen megfogalmazott fejezetet nyújtok Nektek, és ha minden igaz vasárnap be is tudom fejezni. Már neki álltam.. holnap is írok, remélem végzek is =)
Ami pedig a HP-t illeti.. hm. Azt nehezebb írnom mivel az nem drámai mű én pedig abban vagyok otthon, mivel én is egy letargikus jellemként élek (sokszor jobb, legtöbbször ez rosszabb) Megpróbálok összerittyenteni egy hat-hét oldalas, átdolgozott, kijavított fejezetet, ígérem.

Uhm, aztáán! Tibcsii! Ha még olvasol akkor itt mondani szeretném, hogy én nem akartalak megbántani akármivel is.. vagy ilyesmi. Ha beszélünk akkor elmondom, hogy mire jutottam és tudom, hogy Te hülyeségnek fogod gondolni.. nem baj, én tudom, hogy igazam van. (L)

Máárk! Nem tudom, hogy olvasol-e vagy sem, de azért írok Neked is pár szót. Biztos rosszul esett az amit mondtam, de meg kell értened, hogy én így gondolom magamat. Sajnálom, nagyon sajnálom ha bántottalak valamivel és remélem, hogy még ma beszélünk :') Szeretlek répanacii! (L)

Piper! Drága jó levelező társamnak itt is üzenem, hogy nem azért nem írok neki vissza mert utálom, és nincsenek is való indokaim rá.. hanem egyszerűen el vagyok úszva. Tudom, hogy voltál Keszthelyen, és esküszöm, hogy írni fogok Neked mert soksoksoksoksok mesélni valóm van és remélem, hogy még szívesen fogadod a hülye életem néhol unalmas néhol izgi részeit. (L)

Hmm, azt hiszem ennyit emelnék ki. DE el kell mondanom, hogy irtó sok dolgom van. Tanulnom kell, javítanom ami elveszi az időm nagy részét. Olvasni is szeretek - sőőőőőőt -, és lehet, hogy ez önzőség de arra is fogok és szoktam időt fordítani, időm legtöbb részét. Írni öröm, hálás vagyok érte, hogy írhatok és imádok is, esküszöm, de most nincs rá energiám! Sok erő, fantázia kell hozzá és utóbbi meg is van de előbbi.. nem egészen. A barátaimra is fordítok időt, próbálok sok felé szakadni. Levelező társamnak sem tudok egyszerűen válaszolni.. mert amikor meg van időm akkor meg döglök, mint egy lusta segg és semmit nem csinálok. Nem tanulok, nem megyek sehova, rágyújtani nem gyújtok rá mert annyira lusta vagyok! Na, ez vagyok én. Egy lusta gyenge jellem. Ja, utána meg nyögök magamnak mondván 'megint nem csináltam semmit' ...

Ezúton is, bocsánatot kérek mindenkitől akit megbántottam. Sajnálom az elmaradt frisseket, leveleket, beszélgetéseket.. akármit. Tényleg nem vagyok önmagam, helyre kell jönnöm, muszáj!

Kezet fogni a halállal?

Igen, én kezet fogtam vele.. asszem'.

Akik eddig nem tudták, azok most megfogják.. asztmám van. Ebből kifolyólag elméletileg, no cigi, vizipipa.. 512. Egyikről sem szándékozok lemondani és nincsenek is problémák a tüdőmmel, mivel a rutin vizsgálatokon átmegyek mindig nulla az új szövődmény. Most, hogy kijött a jó idő, kijött vele együtt az allergiám is. Orrfújás, köhögés - ezek által már sehol sem tudok levegőt venni -, láz, égő szemek, nem hallok rendesen na, és természetesen az asztmám is 'remekel'. Azaz remekül keseríti az életemet.

Összejött minden. Az, akiről azt hittem, hogy velem nincsen semmi baja és az, akiről egykor meséltem, az hátba támadott és megsértett. Hazug, pedig sosem bántottam. Mindig hívtam, legyen velem, s jöjjön, töltsünk együtt egy vodkás estét. Ő nemet mondott, ezután nem fog, mivel nem hívom többet. Bubu pedig betegeskedett. Merszi pedig átfordult a felszínről a föld alá. Nem kaptam levegőt, szédültem, sírtam, s kapkodtam az éltető oxigént. Asztma, ideg, volt minden. És volt RPattz. Igen, amikor már a szőnyeg nyelte magába fulladozó testem, remegve lehunyt pillákkal megpillantottam Őt, aki még akkor is oly nagy fenséggel mosolygott.. rám. Rám, aki kinyújtotta felé kezem, Ő pedig összevonta a szemöldökét és hátat fordítva nekem elment. A halál volt? Vagy képzeletem szüleménye? Esetleg egy angyal aki, azt üzente, maradj mert van még dolgod itt? Nem tudom.

Halál. Oly könnyen beszélünk róla mégis oly nagy fogalom. Annyi érzés, s értelem szorult ebbe az egy szóba, mint megírni úgy egy újság címlapját, hogy az őszinte valót mutasson. Egyszóval: sok. Számomra a halál nehéz és ismeretlen. Meghalni annyi, mint itt hagyni mindent, és mindenkit akit egész életed során szerettél, és tetszett neked. Nem akarok meghalni, sőt kifejezetten félek tőle. Színésznő szeretnék lenni. Ebből kifolyólag minden vágyálmom teljesülne, ha eljátszhatnám.. a halált.

Egy apró élet

Amikor egy apró lény kicsiny szíve dobol a kezeid között és zötykölődve haladsz a segítség felé elgondolkodtam, hogy milyen hamar eltelt három év. Történetesen most Bubu-ról az augusztusban három évét betöltő Whiskas macsekról írok. Beteg életében először és sosem viselkedett még úgy velem, ahogy pénteken este. Nem az a fajta természet aki akárkihez odamegy, most mégis úgy mászott az ölembe mintha az lenne az egyetlen menekülési út. Három éve már, hogy megkaptam és komolyan olyan, mintha egy kis ember lakna velem egy fedél alatt. Néha elgondolkodok rajta, hogy okosabb, mint pár ember. Értelmes, okos, és én nem akarom elveszíteni.