a gonosz füst végül végérvényesen...

...szertefoszlott. jött helyette szebb, jobb és nemesebb lelkű.

Nehéz, de már tudatos lélekkel találkoztam lányostornacipős barátnémmal. Ez nem a hetekbe volt, sőt már elég régen - ha mondhatjuk így. A kastély parkban heverésztünk a fűben amikor megjelent két idegen lány, és azt mondták, hogy kereszténységet tanulnak és kitöltenénk-e egy tesztet. Igent feleltünk és válaszokból, kérdésekből kezdtem megvilágosodni - meglátni a fényt. Ott pislákolt, nekem pedig csak követnem kellett. Nagyon nem maradtak meg bennem a kérdések, csak talán egy. Azaz egy ami a legfontosabbnak tűnt és már tudom, hogy az is volt.
Istenről kérdezett ami tág fogalom. Ki hisz benne, ki a Biblia szerint ítéli meg.. én mondjuk úgy: egyedien. Isten képe a szememben elég egyedi és zavaros. Olyan akár egy angyal, aki mindig itt van és segít. Kérhetek akár mit ő itt van és segít, próbálja teljesíteni. Belső hang, Isten, őrangyal vagy maga Lucifer.. nem tudom. Nevezhetjük akárkimnek.
Isten a Biblia szerint egy szent.. ő nem az. Őt rám tervezték akár egy ruhát. Személyre szabott. Nem vagyok én sem szent, vannak hibáim ember mivoltom miatt. Ő nem ember ezért tökéletes. Megtestesíti a tökéletes rosszaságot. Vad és őszinte. Pontosan az, akire szükségem van.
Úgy látszik két idegen Isten tisztelő lány kellett ahhoz, hogy lássak.

Szintén lányostornacipős barátnémmal egy hete voltunk marcaliszitiben és hát.. mindegy. Quimby miatt mentünk, gondoltuk jó lesz. A buszon beült mögénk egy nagy csapat buta picsa (nem vagyok előítéletes de tudom, hogy azok..) Komolyan majdnem elhánytam magam. Persze-persze.. mindenki más és más de akkor is. Akik mögöttünk ültek azt hitték, hogy mi nem tudjuk, hogy ők miről beszélnek. Pedig nagyon is képbe voltunk. És igen.
Egy ilyen frusztráló helyzet kellett ahhoz, hogy önmagamra találjak a sötét füstben.
Frusztrált, hogy egy korty vodka-narancstól már tottttálisan részegek, és ők ezzel is jártak két hetet meg beléjük ez is meg az is szerelmes.. fúj. Azt sem tudják milyen a valódi élet és milyen is a szerelem. Mindent azért csinálnak mert mások elvárják tőlük és nem maguk miatt. Undorító. És ez kellett. Fájt a fejem, szédültem és hány ingerem volt. Megérte és jól esett a kényelmetlen élmény. Rájuk akartam hasonlítani. Olyan akit mindenki szeret, de most már tudom, hogy nem is őket szeretik hanem azt akiknek kiadják magukat. Már nem akarom, egy kicsit sem. És igen, ezt nevezik klassznak. Jó érzés, hogy önmagamra leltem.

saját kicsi füstfelhőm az ami csak az enyém. akárki akarja, sosem kapja meg. a füst elsötétült én pedig hagytam, hogy megszokjam. megszokható a sötétség de egy idő után fullasztó. majdnem megfulladtam, de önmagamra leltem egy kényelmetlen de ebben az esetben kellemes helyzetben. tudom, hogy kivagyok. miért vagyok ilyen és azt is tudom, hogy ki akarok lenni. köszönöm ezt azoknak a butácska lányoknak akiket mindenki nagyon imád - én nem.

a szertefoszlott füst helyére jött szebb, jobb és nemesebb lelkű. az én Drága Istenem, pontosvessző pedig ott lebeg benn mellettem és őszintén örül velem. örül annak, hogy végre boldog vagyok. örül, hogy nem jön többet a felesleges trauma amiatt, hogy hiányosnak érzem magam - mert már nem érzem.