Akkor jöjjön a beharangozott: The Twilight Saga: Eclipse

Aki nem látta még a filmet és nem akar belőle részleteket megtudni annak írom, hogy vigyázat: spoiler. (:

Előszó:
Mint, ahogy beharangoztam, én is elmentem a moziba, hogy ámulatba eshessek. A premier napján mentem el a zalaegerszegi Cinema City aréna 20 órával kezdődő előadásra. Szívem szerint az éjféli vetítésre mentem volna el, de mivel nem tehettem elmentem a 'majdnem' premierre. Nővérem kísért el egy igen butának mondható 'barátnőjével'. Tudni illik, Keszthelyen lakom, és Zeg nincs olyan messze de azért a negyven perces út eléggé hangulat gyilkos két ilyen nőszeméllyel. Lehet, hogy taplóság a részemről, de ha a Breaking Dawn premierjére is ezzel az emberrel kell mennem akkor kivetem magam a közelben található rémháznak mondott, '10emeletes' tizedik szintjéről. Nem bírja felfogni, hogy nekem ez a sorozat mennyi mindent jelent, hogy tűzbe tenném a kezem a saját köteteimért, vagy akár melyik ereklyémért. Amikor kiszálltam a kocsiból már egyből előkaptam a cigimet és idegtől remegve gyújtottam rá. Mondtam neki, hogy várjanak meg mert én azon az alapon megyek akárhova ha együtt maradunk. Nem pedig engem ott kinn hagy, mint a 'beteg' fanatikust ő meg bemegy illegetni magát. Aztán elszakadt az a bizonyos madzag, és elküldtem a jó büdös francba, majd sírva, remegve elszívtam a cigimet. Egy dolog tartottam bennem a lelket. Eclipse. A többnél is többet jelentett nekem, hogy ott lehessek. Ha nem ezt a filmet nézzük meg, esküszöm hazamegyek busszal. De nem. Mint írtam az Eclipse-ért tűzbe is vetném magam, és nem érdekelne ha porrá égne a testem. Aztáááán, az események jöttek, a zord hangulat maradt. Vagyok és voltam is olyan makacs, hogy nem engedem és büntetem a nővérem bunkó, és lekezelő hangnememmel. Azt se tudja, hogy kivagyok. Kívülről néz de belém nem lát. Fájt, de egy dolog hajtott előre, mégpedig az, hogy beülhessek a terembe végre. Hozzátenném, a New Moon-ra elsőként ültem be, ide szinte utolsóként. Evett már az ideg, de végül amikor elkezdődött a film kizártam mindent és mindenkit.

Éssss akkor jöjjön a főszereplő:
Mivel egy ép ember nem ült a közelemben ezért a saját kezeimet kulcsolhattam össze. Ha most tenném ezt, bizony fájna mégis ott, akkor csak zsibbadtságot éreztem. Minden tagom belesajdult - édes fájdalom volt ez -, remegtem és egyre csak azt tátogtam: úristen. Amikor megláttam, hogy az 'Eclipse' feliratot ami pont úgy égett, ahogy az én szívem és lelkem egyaránt. Ahogy a gyönyörű feliratot körülvevő szürke alapon megjelent egy vörösen izzó kör. Mintha belerepültem volna én is a filmbe. Szárnyaltam, kapkodtam a levegőt. Mosolyogtam, sírtam, a jobb kezemen lévő Bella hold köves gyűrűjének utánzatát markoltam. Nem érdekelt ki látja. Még az sem tudott a tudatomba férkőzni, hogy előttem vihogtak, nyámmogtak, zörögtek. Viszont egy valami idegesített: a komoly, és érzelmes jeleneteknél sokan viháncoltak. Igen ez a nagy átka annak, ha premierre megy az ember. Mégsem bántam. Annyira gyönyör fakasztó volt. Minden hang és kép a tudatom legmélyéig repült, és a lelkem mélyre elrejtett ládájába ivódott. Soha senki nem veheti el tőlem amit akkor, ott éreztem.
Imádom Gunst, az Eclipse Ost.ba egyenes bele vagyok habarodva, de ott a moziban, a legfelső sor, nyolcas székében ülve - azt hiszem az egyetlen tiszta pillanatomba - rájöttem, hogy ez a film olyan, mint egy a kedvenc albumaim közül, vagy az összes album együtt véve. Minden szám, minden akkord, az összes zongora játék, szóval: minden. Magába foglalta azt, amint a zene jelent nekem. És köztudottan a zene jelenti a mindent, amit az élettől kaphattam.

Maga a film:
Nagy feketeség majd felcsendült az egyik külön kedvencem, a The Black Keys-től a Chop and Change. Riley kilép - gőzöm sincs honnan :$. Nem bírtam arra figyelni, hogy honnan mert egyszerűen annyira be voltam zsongva és kapkodtam a levegőt, hogy csak Riley marad meg. Victoria megtámadja. Nekem nagyon tetszett ez a jelenet. Xavi nagyszerűen játszotta el Riley átalakulását. A következő képkockánál könnyeztem, de rendesen. Felcsendül Bella monológja, majd beugrik a kép amikor ott ülnek Edwarddal a réten. Gyönyörű kékes lilás virágok veszik körül őket. Annyira édesek voltak együtt. Ez a két képkocka, nagyon gyökeresen belém ivódott.
Nem voltak különösebben kedvenc jeleneteim. Inkább azokat írnám le, amik a legintenzívebben hatottak rám. Amik úgy Isten igazából belém vájták magukat. Nem bírom sorrendbe írni, inkább írom úgy ahogy jön.
Bevillant elém most legelőször az a rész amikor Edward megkéri Bella kezét. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Tátongó érzelem falazza körbe a lelkem amikor abba a jelentbe torkollik a gondolatom. Edward hangja, a mimikája, a szoba, a zene. Bella is annyira szép volt, ahogy megdöbben, és végül igent mond. Három kivételes kedvencem van az Ost.ról, ezt a hármat már vagy több százszor meghallgattam. Az egyik pont ebben a jelentben kapott helyet. Sia-tól a My Love. Erre a számra sincsenek szavad, csak érzelmek. Elzsibbadsz tőle, repülsz. Mintha valami érzelmi lidokaint kapnál úgy kábulsz el. Én személy szerint mindig egy általam kitalált színdarabba repít el, és amikor vége olyan, mintha kábulatból ébrednék fel, elzsibbadt ujjbegyekkel. Az ágy jelenet volt pont a leánykérés előtt. Elgondolkodtam, hogy ha már ez ilyen akkor milyen lesz a nászéjszaka?!
Aztán ott volt egy olyan rész is aminél be kell valljam, hogy becsaptam a könyvet és ha nem tisztelném a Twilight-ot ekkora vehemenciával, talán még a földhöz is csapom.
Bella/Jacob csókja. A könyvben tudható, hogy Bella miért tette meg, miért vetemedett arra, hogy megkérje Jake-et: csókolja meg. Amikor még javában vártuk az Eclipse eljövetelét azon járt a buksim, hogy ennél a résznél miként tépem szét az alattam lévő széket. De nem. David Slade-nek tényleg oltárt állítok. Nagyon jól, és érthetőn megcsinálták ezt a rész is. Bella arcán tükröződik, hogy azért kéri meg Jacobot mert az megzsarolta. Pont, mint a könyvben. Szerelmes Jacobba, aki próbálja elbizonytalanítani azzal a gondolattal, hogy vele lehetne gyereke, teljes emberi élete ami Edwarddal nem. Mégis Bella jól dönt, és nem a szíve kisebb, hanem a nagyobb részére hallgat. Mert neki Edward az Igazi Nagy Ő. Jacob amikor viszi fel Bellát a sátorhoz a hegyekbe világosan elmondja, csak akkor csókolja meg Bellát ha az megkéri. Bella megkérte, tehát megtette. Pont olyan volt a csók, ahogy a könyvbe. Mintha a könyvből a szavak életre kelve mozgó képet alkottak volna. Csodálatos volt. Megjegyzésként hozzá kell tennem, hogy őrületes hálával tartozom azért is Steph.nek, hogy Nessie-t Jacobnak teremtette. Köszönöm ezt Neked.
*óóó, Istenem sose érek a végére annyi mondani valóm van >.<*
Az összes Bella/Edward jelenetnél megjelent a Metric-től az Eclipse (All Yours) score. Gyönyörű. Amikor végé lett a filmnek, egyből ez a szám kezdődött el, de akkor ost. formájában. Nem akarom úgy az összes jelenetet leírni, mert talán ez a kettő volt az ami nagyon nagy benyomást tett. Egy atomnyival nagyobbat, mint a többi. Jöjjön akkor a harmadik kedvenc számom. The Bravery - Ours. Az Alice által rendezett érettségi partin csendült fel. Én azon nyomban nekiálltam a lábammal dobolni az ütemet. Imádom azt a számot. Minden érzékemet eltudja tompítani, pont, mint Guns. Most kezdtem úgymond 'ráállni' a Fanfarlo - Atlas című nótájára. Az a szám akkor csendült fel amikor Edward átadta Bellát a határnál. Megjegyzés: a moziban mindenki sóhajtozott ugyanis először Bella kap egy szenvedélyes csókot Edwardtól, majd a kockás hasú Jacob zárja szoros ölelésbe. Ekkor hangzott el tőlem kissé hangosabban az a mondat, hogy: Ééééés most mindenki Bellát irigyli. Igen, besárgultam az irigységtől én is. Jonathan Low - Vampire Weekend. Bella Emily-éknél. Az a szám volt az első amit megszerettem az ost.ról. Annyiraaa kimondhatatlanul imádom.
Legyen ennyi elég a filmről, a többi már csak a nyomós karakterekről és a Twilight - New Moon - Eclipse eltéréseimről fog szólni. (:

Azt kell mondjam, hogy az Eclipse a kedvencem a filmek közül. Könyvben nem annyira szerettem mert Jacob és Edward is sokat szenvedett benne. Mivel Team Svajcot képviselem, ezért mindkét szereplő sorsát a szívemen viselem. Filmben intenzívebb volt. A karakterek vidámabban voltak, és nem csak ez a hármas jelent meg benne, hanem a Volturi, a nomád vámpír sereg, a Cullen család és a farkasok is. Például a könyvben igaz, hogy nem kakaskodott Edward meg Jacob azután, hogy Jake megcsókolta Bellát, és Bella 'betörte' a képét. De! Lehet, hogy ez valakinek nem tetszik mert nem igazán könyv hű, de a könyvek és a filmek világa az én nézeteim szerint eltérő, teljesen más. Egy akció jelenet, vagyis, mint itt a harcot a filmben színesebbnek láttam, mint ahogy a könyvben olvashattam. Mindkét változat tetszett, de mindkettő teljesen másért. A három eddig megjelent filmből mindegyiket másért szeretem. A Twilightot azért mert ezüstösen, zordan és sötéten fedi fel a vámpírokat na, meg Bella és Edward egymásra találását. Tele van zongora művekkel amik teljesen elvarázsoltak. Sokat látni a sötét erdőt is ami igazán megihletett. A szobám falát pont erre a méreg zöldes, szürkés színre festetem, és természetesen a forksi erdőt fogja ábrázolni. A New Moonban a könyvhűsége fogott meg. Annyira olyan, mint a könyv, hogy az elmondhatatlan. A New Moon Ost. pedig teljesen a filmre/könyvre van szabva. Csodálatosak benn a színészek, a főszereplők arcjátéka és az, ahogy Jacob és Bella hogyan teljesedik ki. Az Eclipse-t pedig már megint teljesen másért. Színes, valahogy mégis könyv hű, érzelmes és igazi. Ugyanazt éreztem, mint a könyvnél. Megszakadt a szívem Jacob miatt. Sírtam amikor Edward megkérte Bella kezét. Borzongtam a harc jelenetnél. Természetesen hiányoltam belőle részeket is. Pl. amikor Bella Edwardnak zokogja ki magát. Vagy amikor Jacob farkas alakban menekül miután megkapja az esküvői meghívót. Kis részek voltak ezek, de mégis fontosak. Nem rovom fel hibának, hiszen a tiszteletem nagyobb annál, minthogy fikázzam azt, amit ennyire szeretek.
Breaking Dawn a kedven könyvem. Igazából nem nagyon szeretem Bella karakterét. De az Eclipse-ben kifejezetten megszerettem. Valami csoda folytán megmosolyogtatott a karaktere. Mondjuk az utolsó monológja Edwardnak. Igen az után gondoltam azt, amit most leírtam róla. Ezt az elbeszélését hiányoltam a könyvből. Ott olyan kis esetlen volt, mintha azért menne Edwardhoz, mert muszáj. Ezt éreztem közben. És a film teljesen más volt. Megértette velem azt, amit eddig nem tudtam. A Breaking Dawnban igazán kedveltem Bellát. Amikor megtartja Nessie-t. Amikor elbúcsúzik a családtól és Edwardtól. Amikor elnevezi a kislányt. És vágül amikor vámpír lesz. Nagyon szerettem vámpírként és anyaként.

Karakterek:
Hmm.. Kiemelném az új Victoriát. Nem tudom ki, hogy van vele, de én hiányoltam Rachelle-t. Bryce is egész jól alakította, sőt prímán, de nem tudom. Hiányzott a felajzott, bosszúra éhen tekintete. Jasper édes volt benne Alice-szel. Emmetten sokat nevettem. Rose gyönyörű volt, és Nikki tökéletesen alakította a szerepét - viszont a Kiszel Tündés fekete szemöldöke.. áááj. Mindegyik farkas tök ari volt, ahogy heccelték Jake-et. Riley. Óóó, de imádom Xavi-t, szóval nagyon tetszett, ahogy játszotta.

Nos, azt hiszem ennyi volna. Eddig azért nem írtam meg bejegyzést, mert féltem. Féltem, hogy elvesznének az emlékek és érzések, amiket a mozivászon előtt éltem meg. Csodálatos élmény volt.
Köszönöm itt is Apukámnak! Annyi Twilight-os ereklyét kaptam már tőle. Köszönöm Neked, hogy teljesíted a hóbortos kéréseimet. Szeretlek, és igen... már Te is része vagy a varázslatnak.

"Ne állj ellen, ne tiltakozz
A végzet ellen, ne hadakozz!
Újhold előtt leszáll, az Alkonyat
Fogyatkozunk, aztán Hajnal hasad.
Edward és Bella el nem szakad
Ha tiltakozol, ha ellen állsz,
Az Alkonyat úgyis leszáll..."

Gyönyörteljes érzelem tusa

Metric - Eclipse (All Yours)
All the lives always tempted to trade

Will they hate me for all the choices I’ve made
Will they stop when they see me again?
I can’t stop now I know who I am

Now I’m all yours, I’m not afraid

And you're all mine, say what they may
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts now

Tear me down they can take you out of my thoughts
Under every scar there’s a battle I’ve lost
Will they stop when they see us again?
I can’t stop now I know who I am

Now I’m all yours, I’m not afraid
And you're all mine, say what they may
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts

I’m all yours, I’m not afraid
I’m yours always say what they may
And all your love I’ll take to a grave
And all my life starts starts now

Formálj dallamot a szív dobbanásaim ritmusára! Füst felhőben, kávézva vonaglok meg a lágy ütemre. Összeakadt lábakkal lépek ki az éjszaka sötétjébe. Nagy kortyban süvít be a levegő gyönge tüdőmbe. Tücskök ciripelnek, az éjszaka neszei csöndbe burkolózva üvöltenek. Megfordulok. Képek lesnek rám a vakítóan világos színű falról. Beszélnek hozzám, üzenetet löknek felém. Emlékek sikítanak minden tárgyról. Felpillantok a mélykék égre és érzem.. repülök. Magába szippant és szívem a hatalmas erőktől megszikkad, majd mintha a felhők átitatnák gyönyört fakasztó ihlettel. Ezer millió csillag ragyog fenn a magasban, olyan magasban és olyan helyen ahová halandó és halhatatlan sosem jut el. Fantázia és lélek teleportál oda. Megfogalmazhatatlanul szárnyalok. Az érzékeim eltompultak, az érzéseim dobhártyát átszakítva visítanak. Próbálom a számat olyan formájúra alkotni, amit érzek. Now I’m all yours, I’m not afraid...
Pamm-pamm. A szívemre teszem zsibbadt kezem. Lepillantok rá és látom: mindenem tiszta lúdbőr. Nem éreztem mikor rázott volna meg a csoda szele, de nyomott hagyott hiszen reszketek. Feljebb csúsztatom kezem a szívem gyors ritmusától rázó mellkasomról. Felső és alsó ajkam összhangban mozdul. I can’t stop now I know who I am...
Az orrom hegye hideg, az arcom nyirkos. Szememből patakokban folyik a könny. Puff. Térde esek. Bágyadt testem nem érez fájdalmat. Beletúrok kibontott vörös hajamba, majd lejjebb nyúlva elkenem a könnyeket megrázott arcomon. Maszatos marad, de most nem érdekel a külsőm. A lelkem tombol, üvölt. Úgy érzem, mintha egy hajón lennék és azért küzdök, hogy az elérje a partot, ne essek közben a vízbe. A tenger az érzéseimet jeleníti meg. Folyékony halmazállapotú és formálható. Formába öntöm, és hagyom cseppfolyós állapotba. Iránytűvé formálom és megpörgetem. Az ég felé mutat. Felnézek és azt hihetném, hogy nem mutat semmit. Pedig nagyon is. Hogy mit látok? Utakat. Sötét, fényes, vágytól pulzáló, erényes, dölyfös...
Cigim után nyúlok. Látom, amint az öngyújtóból előtör egy kis láng csóva meggyújtja a dohányból összerakott rudacskát. Mintha a kemény füst kiűzte volna a tüdőmből a lágy levegőt. A lágyság tompított, a keménység megemberel. Felállok, megtámaszkodok. Érzékeim kitisztulnak és érzem. Remeg minden tagom és zokogva tátogok. And all your love I’ll take to the grave And all my life starts...
Mintha egy álomból ébredtem volna fel cigim elnyomásakor. Csak nézem a még füstölgő Camel csikket és érzek. Az érzéseim színes gomolyagként szövik át a szívem és lelkem egyaránt. Sosem éreztem még hasonlót, de most, hogy megtapasztaltam... leírhatatlanul erősebbnek érzem magam. Kitartóan várom a rám nehezedő sziklákat és egy cseppet sem félek tőlük. Ma. Ha holnap kapok a vállamra egy több mázsás súlyt rettegni fogok, de tudom, hogy eltüntetem onnan. Bízok magamba hiszen én, én vagyok. Senki nem tud megváltoztatni.
Nagyot szippantok az éjszaka levegőjéből majd belépek a sötét szobába. Megállva a szoba közepén jövök rá, hogy olyan helyen jártam ahol talán még senki sem. Torna cipőm talpának nyoma a bizonyíték, hogy ott voltam. Az én lábnyomom az egyetlen a mélykék, ropogós talajon. Gyönyörű érzelem tusa volt. Lefekszem, s amikor lehunyom a szemem látom: a háborgó vitorlás partot ért.

Idő

A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.

Idő. Észre sem vesszük és elmúlunk. Az emlékeink elhalványulnak, csak érzések maradnak. Egyik percben még reggel van majd mintha misem történt volna este. Az időkereke folyamatosan mozgásban van, és egyszer mindenki felett eljár. Felettem is és azt nem akarom. Nem akarok megöregedni és két lábbal a kemény talajon állni. Örökké lebegni akarok akár tíz akár húsz centivel a föld felett, de lebegni akarok. Szeleburdi, kissé felelőtlen, érzelmes gyerek akarok maradni. Gyerek akinek mindig ott van az anyukája, fogja a kezét és segít. Megálmodtam, hogy ki akarok lenni amikor nagy leszek. Mintha egy színes szemüvegen keresztül nézném ezeket az álmokat. Elég nagyok és elég nehéznek tűnnek. De semmi nem lehetetlen.

Az álmaink a vágyaink, kövessük őket.

Hiszek egy olyan világba ahol nagy vagyok, igazán nagy. Nem azért mert valaki megvette nekem a diplomám, nem azért mert a szüleim dús gazdagok. Magamért, azért aki vagyok és akivé válok. Bízok benne, hogy lesz legalább egy diplomám, nem is a papír forma miatt hanem igazából az útra vagyok kíváncsi. Megismerni a hátulütőit, előnyeit.. a szépségeit.
Egyszerű szüleim vannak. Mindent amit lehetséges megadnak nekem. Nem nagymenő üzletemberek, de tudom, hogy igaziak és nem pedig átlátszóak. Mondjuk ki, szeretem őket. Nélkülük egy lyukas garast sem érnék, nem lehetnék az aki. Köszönöm.
Idő. Na, igen. Eljön azaz idő is amikor elveszi őket tőlem. Egy betegség, egy baleset vagy az öregkor. Inkább az utóbbi léégyszi. Nehéz leírnom ezeket a szavakat. Nyomasztó. De, nincs mit tenni, a világ nem egy nagy vattacukor csupa jó dologgal, a világnak vannak hátulütői, én már csak tudom. Ezek csak alternatívák. Tudom, hogy nem messze tőlem alszanak és ez nyugtató. Amikor hibát vétek, és a lelkiismeretem rágcsálja a lelkem prizmáit, megígérem, hogy reggel bocsánatot kérek. Aztán mikor eljön a reggel, csak mosolygok, kedvesen beszélek de a bocsánat kérés elmarad. Idő. Elpocsékoljuk. Lusták vagyunk, félünk elmondani a szeretett embernek, hogy milyen fontos és amikor ezt meg akarjuk tenni rájövünk, hogy a szeretett személy... elment. Elment egy olyan helyre ahova a földi ember keze már nem ér el.
Idő. Kapcsolatot ápolsz a halállal. De tenni.. tenni azt nem tudunk ellene. Emberek vagyunk. Hibázunk, elmúlunk, halogatunk, hazudunk.. de közbe megsemmisíthetetlenül élünk. Ki jobban, ki sz*rabbul. Élvezzük az élet apró részeit amíg lehet, amíg itt vagyunk.

Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre. Egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy.

Boldog szülinapot Edward! ♥

Boldog szülinapot Neked Edward! Persze, tudom, hogy egy karakter vagy aki csak a filmvásznon és könyvek mese világában szerepel mégis tudom, hogy meg kell ezt most írnom még ha sosem fogod megkapni, nemhogy olvasni.
Köszönettel tartozok Neked azért aki lettem. A Twilight és a személyed megtanította, hogy kiis vagyok. A könyv elolvasása, a film megnézése után egy másik ember lettem. Egyedi gondolkodást adott Neked Steph. de Te így vagy jó. Megváltoztattál és ma már egy jobb ember vagyok. Már van értelme az életemnek, tudom, hogy ki akarok lenni. Tudom, hogy sokat kell fejlődnöm, küzdenem, harcolnom, hogy elérjem amit akarok. Köszönöm Neked. Ha nem lenne ez a sorozat, ha nem lennél Te akkor ma nem tudom, hogy hol lennék. Talán beálltam volna én is a dicdüc zenére vonagló csitrik közé... kitudja.
Tudom, hogy örökre a szívemben maradsz mert akkora ajándékot adtál nekem, amit meghálálni sem tudok. Tudom, hogy lesz egy idő amikor kissé feledésbe merül a neved, de azt is tudom, hogy cseppet sem kell félnem mert az életem utolsó percéig velem maradsz. Amikor eljár felettem az idő boldogan fogok emlékezni azokra a percekre amiket Veled élhettem meg. Én megöregszem, de Te, Edward sosem. Örök emlék maradsz.
Novemberben lesz, hogy két éve más vagyok és megváltozott az életem. Csodás fordulatot vett de nem bánom. A tetteim, a lépteim és az egész kusza életem már a Twilight jegyében játszódik.
Ha felnézek a kék égre Téged látlak benne. A kék színt örökké hozzád fogom kötni. Isten fenn van az égben, de már nem csak ő. Két éve nekem Te is ott vagy. Akár egy őrangyal kérhetek Tőled és válaszolsz. Segítesz és irányítasz. Köszönöm.
Ez nem egyszerű rajongás. Ez tisztelet egy kitalált, megálmodott szereplő felé. A kisugárzása, a jelleme tett olyanná amilyen vagyok.
1901. 06. 20-a biztosan szép nap lehetett. Sok gyermek születhetett ebben az időpontban, de mivel Steph. is erre a dátumra tette tündöklő vámpírunk születését ezért én bizton állítom: az a nap egy gyönyörű nap volt.
Boldog szülinapot Edward Anthony Masen Cullen!

Viszonylag hosszú kihagyás után visszatérnek a zagyva szavak

Kilépek az erkélyre, felnézek az égre és mindig ugyanott, majdnem szemmagasságba virít egy csillag fényesen ragyogva. Mintha csak nekem lenne ott, és lehet, hogy valóban így is van. Titokzatosan meredezik az égen és les le rám, mint egy angyal aki követi minden léptem. Oly gyönyörű amikor már lement szinte a nap, de mégis a fénye fel-fel festi a sárga árnyalatait az ég aljára jelezve, éppen milyen időt hoz a holnap. Kék, sárga, vörös. És a színkavalkád közepén ott ül egy csillag. Egyetlen egy. Friss, nyári fuvallat lengeti vörös hajamat, támaszkodva szippantok belőle, és érzem. Érzem az idő múlását. Tavasz, nyár, ősz, tél. Egymást követik mégis mindegyik teljesen más és más. Zöldellnek a fák, érik a nyári gyümölcs, csicseregnek a madarak és Bubcsi élvezettel hajkurászná őket.
Csillag az égen szépen ragyogva, ne tűnj el kérlek, maradj meg nekem. Színesre fested az eget gyönyörűen lángoló Nap, majd jön az éjszaka és elhozza nekem az álmom őrzőjét, azt a csillagot ami fenn az égen világítva jelent meg.. nekem.
Nekem. Szigorú vagyok magamhoz vagy netán tisztán látom belsőm és külsőm egyaránt..? Mindenki mást mond, mint ahogy én állítom. Tanulni akarok belőle amit ma mondtál nekem. Változni akarok a szavaid hatására. Nem akarok irigykedni senkire, azt akarom, hogy engem irigyeljenek. De, hogy érjem el mindezt? Segítesz. Többet is, mint kéne. Köszönöm Neked. Azt mondod nem vagyok buta. Nem, nem vagyok és nem is leszek ezt megígérhetem. Fejődni akarok, tanulni jobb és jobb lenni. Ha kell akkor igen, érdemjegyekkel fogják ezt bizonyítani. Őszintén megfelelni és jónak lenni nehéz, játszani a jót és hazugságokon megszerezni azt amiért más megküzd, szégyen. Szégyenkezni saját magam miatt sosem fogok. Eddig sem tettem, s ezután sem fogok.
Ma valami megváltozott. Élet vagy valami más? Kitudja. De érzem. Megmelegedett a szívem és egy pillanatra mintha azt érzetem volna, én is vagyok valaki. Ez képtelenség. Egy vagyok a sok közül, akinek nagy álmai vannak és küzdeni fogok, hogy ezekből az álmokból legalább egy, de teljesüljön. Akár a legkisebb is de sikerüljön beteljesedni. Harc. Harc az élettel, emberekkel, elvekkel és első sorban magammal. Legyőzöm magam valaha...?
...talán.

Valami elszakadt bennem

Valami elszakadt bennem.. ott legbelül. Szemmel nem látható helyen. A lelkem legmélyén. Mintha valami láthatatlan rosszakaró kis lény az enyészetnek akarná adni a lelkem. Kitartsak? Nos, kitartok.. de mégis meddig? A beszéd, a szavak sok mindent helyre hozhatnának, de mégis mikor. Ez két személyen múlna. Azt hittem, hogy a barátom, és én megbíztam benne.
Bizalom. Nagy kincs és akinek a kezében van, az hatalmat tart a markában, még ha nem is sejti az illető. Soha többet nem bízok meg senkiben. Még sokszor a saját magamba tett hitemben is megingok. Akkor miért adnám egy másik embernek kulcsot a gyengeségeim kapujához? Ennyire hülye még én sem vagyok. De voltam. Óóó, milyen botor voltam. Annyira fáj, és annyira félek.
Jelen percben üresnek érzem magam. Végtelenül üresnek és erről te tehetsz. Hátba döfsz, mint egy hazug árulót amikor végig a te érdekeidet néztem, nem pedig a sajátomat. Na, igen van az a k*rva hasztalan tulajdonságom, hogy sosem a magam érdekit figyelem hanem, az állítólagos barátaimét. Ha azt mondják csütörtök, akkor már elmúlt egy hétfő nem? Titokzatos hétfő.. burokba foglalja a hazugság és álca keverékét. Én lennék a hibás, én vigyem el a balhét amit el sem követtem? Na, azt már nem. Pokolian hiányoznak a veled kapcsolatos dolgok. Amikor eszembe jutnak az emlékek mosolyognom kell, de ez csak külső jel. A szívem összefacsarodik a gondolatra, ha az jár a fejembe - mint most -, hogy engem hibáztatsz, engem gyűlölsz és döfsz hátba azért amit el sem követtem.
Tanultam. Nagyon sokat tanultam. Nem bízok meg ezentúl senkiben sem. Nem tárom fel többet a gyengeségeimet, és nem mutatok mást, mint aki vagyok. Én vagyok én. Merszi.. őszintén, csúnyácskán, védekezve.. de én vagyok. Magamra találtam. Köszönöm. Tényleg.
Ha valóban engem hibáztatsz továbbra is.. akkor kérlek, felejtsük el egymást, és hagyj engem békén. Jól éreztem.. nem jelentek és jelentettem neked semmit sem. Akkor kösz. Ég veled, Isten áldásával.

Bogyóó

Szóval, tegnap elég nagy agymenéses percemben megígértem Bogyónak ezt a bejegyzést, mondván meglepi lesz. Jójó, persze ő már tudja, hogy megírom ezt a bejegyzést.. mivel na, nem bírtam magammal és elmondtam.
Khhm.. boldog pontpontvesszőcskedik szülinapot Bogyó! Nem mondom mennyi lett.. zavarja.. de mért is? Nos, most ez mindegy. Olvassa a blogom és kifog akadni, de semmi baj, majd megnyugszik. Múltkor volt szíves megjegyezni, hogy szülinapi köszöntő lett a blog, hááát, most már nem mondhatja, mivel ő is itt van, mint megköszöntött. Ó, elöljáróban annyit, hogy ha azt mondom: Tibcsi, A nyugdíjas ééés Bogyó, akkor egy személyről beszélek, csak skizofrént játszok és ez is a játék része. Nem bírok felnőni, nem is vagyok öreg meg semmi ilyesmi.. csak egy hírhedt álmodozó gyerek. Na, de kanyarodjunk vissza.
Azért lett Bogyó.. mert sajt. Ezt nem tudom igazándiból. Csak jött. Bogyó.
A nyugdíjas pedig azért, mert mindig olyan korán lefekszik aludni.. pontosítva: 11kor!
Amúgy, tudni kell róla, hogy a barátom. Nagyon jó barátom, mindig elmondhatom neki, ha valami fáj és meghallgat ez a legjobb. Nem sz*rja le, hanem annyit ír, hogy 'értem' és nekem ez bőven elég. Jó, hogy van nekem. Ez az igazság. Szavakba önteni pokoli nehéz lenne, de tényleg jó, hogy vagy. Angol szöveget fordítva, Tibcsisen, a 'csi' kötőszót ellenezve, kis hülyén.. de szeretés van♥ Könyörgök az ég felé, hogy ne csalódjak benned is. Kántálom a 'kérlek' szót, hogy maradj meg nekem. Kérlek! kérlek! kérlek..!
Gondolom sokakat meglepett ennek a bejegyzésnek a hangvétele.. de olyan jó kedvem van. Repülök, repülök, egy csillag felé a saját füst felhőmbe zárva. Lebegek, lebegek súlytalanul és nevetek az elmúlás fájdalmán. Tudom, hogy mindig tíz centivel a Föld felett leledzem, de most élvezem ezt. Annyira leírhatatlanul könnyű és.. szabad. Szabadon lebegek egy csillagon ülve, és téged nézlek, még ha nem is tudsz róla (:

Főszerep

Aby nem is olyan rég bejelentette, hogy ihlete támadt, de a főszereplő személyében engem képzel el. Na, ilyenkor én, a magát utáló, és fitymáló lány mit gondolhat? 'b*zdmeg ez valami vicc?!' kb. igen ez volt az első gondolatom, de nem, nem vicc. Nagyon meglepődtem, mert mindig is ilyesmiről álmodtam. Aby, mint az író nem akarta/akarja elmondani, hogy miért pont én, azt felelte kérésemre miszerint mondja meg: majd megtudod, ha megírtam az első fejezetet. Addig is le kell írnom magamról egy csomó mindent ami azt hiszem nehéz feladatnak bizonyul. Aby azt is mondta, hogy megváltoztathatom a történetben a nevem, de eddig még nem találtam olyan nevet ami hozzám illene a Merszin kívül. Talán a Scarlet.. de ezen még agyalok. A történethez választhatok egy másik lány képét vagy lehetek én.. én. Ez is necces mivel olyan kis csökötten csúnyácska vagyok, hogy nagyon és nem tudom mi lesz abból, ha az én képem lesz feltűntetve a blogon. Blogon bizony. Istenem, ez olyan pokolian jó érzés. Nagyon meglepett és nagyon meghatott ez az egész. Egy nagy vágyam vált ezzel valóra és annyira boldog voltam mikor megtudtam. Színésznő és író lévén nagyon szerettem volna egyszer magamról olvasni, és bízom benne, hogy magamra ismerek majd a történetben. Nem vagyok egoista, nem kell félre érteni, ez csak puszta kíváncsiság.
Nagyon szépen köszönöm Abigel a lehetőséget, de igazán nem értem, hogy mi fogott meg bennem, és pont én, hogy tudtalak megihletni amikor semmi olyasmi nincs bennem.