hiányzol drága blogom ;
A zene nélküli élet, nem élet;
07 október, 2010
04 augusztus, 2010
a gonosz füst végül végérvényesen...
...szertefoszlott. jött helyette szebb, jobb és nemesebb lelkű.
Nehéz, de már tudatos lélekkel találkoztam lányostornacipős barátnémmal. Ez nem a hetekbe volt, sőt már elég régen - ha mondhatjuk így. A kastély parkban heverésztünk a fűben amikor megjelent két idegen lány, és azt mondták, hogy kereszténységet tanulnak és kitöltenénk-e egy tesztet. Igent feleltünk és válaszokból, kérdésekből kezdtem megvilágosodni - meglátni a fényt. Ott pislákolt, nekem pedig csak követnem kellett. Nagyon nem maradtak meg bennem a kérdések, csak talán egy. Azaz egy ami a legfontosabbnak tűnt és már tudom, hogy az is volt.
Istenről kérdezett ami tág fogalom. Ki hisz benne, ki a Biblia szerint ítéli meg.. én mondjuk úgy: egyedien. Isten képe a szememben elég egyedi és zavaros. Olyan akár egy angyal, aki mindig itt van és segít. Kérhetek akár mit ő itt van és segít, próbálja teljesíteni. Belső hang, Isten, őrangyal vagy maga Lucifer.. nem tudom. Nevezhetjük akárkimnek.
Isten a Biblia szerint egy szent.. ő nem az. Őt rám tervezték akár egy ruhát. Személyre szabott. Nem vagyok én sem szent, vannak hibáim ember mivoltom miatt. Ő nem ember ezért tökéletes. Megtestesíti a tökéletes rosszaságot. Vad és őszinte. Pontosan az, akire szükségem van.
Úgy látszik két idegen Isten tisztelő lány kellett ahhoz, hogy lássak.
Szintén lányostornacipős barátnémmal egy hete voltunk marcaliszitiben és hát.. mindegy. Quimby miatt mentünk, gondoltuk jó lesz. A buszon beült mögénk egy nagy csapat buta picsa (nem vagyok előítéletes de tudom, hogy azok..) Komolyan majdnem elhánytam magam. Persze-persze.. mindenki más és más de akkor is. Akik mögöttünk ültek azt hitték, hogy mi nem tudjuk, hogy ők miről beszélnek. Pedig nagyon is képbe voltunk. És igen.
Egy ilyen frusztráló helyzet kellett ahhoz, hogy önmagamra találjak a sötét füstben.
Frusztrált, hogy egy korty vodka-narancstól már tottttálisan részegek, és ők ezzel is jártak két hetet meg beléjük ez is meg az is szerelmes.. fúj. Azt sem tudják milyen a valódi élet és milyen is a szerelem. Mindent azért csinálnak mert mások elvárják tőlük és nem maguk miatt. Undorító. És ez kellett. Fájt a fejem, szédültem és hány ingerem volt. Megérte és jól esett a kényelmetlen élmény. Rájuk akartam hasonlítani. Olyan akit mindenki szeret, de most már tudom, hogy nem is őket szeretik hanem azt akiknek kiadják magukat. Már nem akarom, egy kicsit sem. És igen, ezt nevezik klassznak. Jó érzés, hogy önmagamra leltem.
saját kicsi füstfelhőm az ami csak az enyém. akárki akarja, sosem kapja meg. a füst elsötétült én pedig hagytam, hogy megszokjam. megszokható a sötétség de egy idő után fullasztó. majdnem megfulladtam, de önmagamra leltem egy kényelmetlen de ebben az esetben kellemes helyzetben. tudom, hogy kivagyok. miért vagyok ilyen és azt is tudom, hogy ki akarok lenni. köszönöm ezt azoknak a butácska lányoknak akiket mindenki nagyon imád - én nem.
a szertefoszlott füst helyére jött szebb, jobb és nemesebb lelkű. az én Drága Istenem, pontosvessző pedig ott lebeg benn mellettem és őszintén örül velem. örül annak, hogy végre boldog vagyok. örül, hogy nem jön többet a felesleges trauma amiatt, hogy hiányosnak érzem magam - mert már nem érzem.
Nehéz, de már tudatos lélekkel találkoztam lányostornacipős barátnémmal. Ez nem a hetekbe volt, sőt már elég régen - ha mondhatjuk így. A kastély parkban heverésztünk a fűben amikor megjelent két idegen lány, és azt mondták, hogy kereszténységet tanulnak és kitöltenénk-e egy tesztet. Igent feleltünk és válaszokból, kérdésekből kezdtem megvilágosodni - meglátni a fényt. Ott pislákolt, nekem pedig csak követnem kellett. Nagyon nem maradtak meg bennem a kérdések, csak talán egy. Azaz egy ami a legfontosabbnak tűnt és már tudom, hogy az is volt.
Istenről kérdezett ami tág fogalom. Ki hisz benne, ki a Biblia szerint ítéli meg.. én mondjuk úgy: egyedien. Isten képe a szememben elég egyedi és zavaros. Olyan akár egy angyal, aki mindig itt van és segít. Kérhetek akár mit ő itt van és segít, próbálja teljesíteni. Belső hang, Isten, őrangyal vagy maga Lucifer.. nem tudom. Nevezhetjük akárkimnek.
Isten a Biblia szerint egy szent.. ő nem az. Őt rám tervezték akár egy ruhát. Személyre szabott. Nem vagyok én sem szent, vannak hibáim ember mivoltom miatt. Ő nem ember ezért tökéletes. Megtestesíti a tökéletes rosszaságot. Vad és őszinte. Pontosan az, akire szükségem van.
Úgy látszik két idegen Isten tisztelő lány kellett ahhoz, hogy lássak.
Szintén lányostornacipős barátnémmal egy hete voltunk marcaliszitiben és hát.. mindegy. Quimby miatt mentünk, gondoltuk jó lesz. A buszon beült mögénk egy nagy csapat buta picsa (nem vagyok előítéletes de tudom, hogy azok..) Komolyan majdnem elhánytam magam. Persze-persze.. mindenki más és más de akkor is. Akik mögöttünk ültek azt hitték, hogy mi nem tudjuk, hogy ők miről beszélnek. Pedig nagyon is képbe voltunk. És igen.
Egy ilyen frusztráló helyzet kellett ahhoz, hogy önmagamra találjak a sötét füstben.
Frusztrált, hogy egy korty vodka-narancstól már tottttálisan részegek, és ők ezzel is jártak két hetet meg beléjük ez is meg az is szerelmes.. fúj. Azt sem tudják milyen a valódi élet és milyen is a szerelem. Mindent azért csinálnak mert mások elvárják tőlük és nem maguk miatt. Undorító. És ez kellett. Fájt a fejem, szédültem és hány ingerem volt. Megérte és jól esett a kényelmetlen élmény. Rájuk akartam hasonlítani. Olyan akit mindenki szeret, de most már tudom, hogy nem is őket szeretik hanem azt akiknek kiadják magukat. Már nem akarom, egy kicsit sem. És igen, ezt nevezik klassznak. Jó érzés, hogy önmagamra leltem.
saját kicsi füstfelhőm az ami csak az enyém. akárki akarja, sosem kapja meg. a füst elsötétült én pedig hagytam, hogy megszokjam. megszokható a sötétség de egy idő után fullasztó. majdnem megfulladtam, de önmagamra leltem egy kényelmetlen de ebben az esetben kellemes helyzetben. tudom, hogy kivagyok. miért vagyok ilyen és azt is tudom, hogy ki akarok lenni. köszönöm ezt azoknak a butácska lányoknak akiket mindenki nagyon imád - én nem.
a szertefoszlott füst helyére jött szebb, jobb és nemesebb lelkű. az én Drága Istenem, pontosvessző pedig ott lebeg benn mellettem és őszintén örül velem. örül annak, hogy végre boldog vagyok. örül, hogy nem jön többet a felesleges trauma amiatt, hogy hiányosnak érzem magam - mert már nem érzem.
21 július, 2010
Bekebelez a füst..
Rájöttem napok óta gondolkodásra ösztönző érzésem jelentésére. És el kell mondanom, hogy szörnyű. Ugyebár azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.. mégis én k*rvára nem érzem magam benne sehol sem. Egy másik világban élek.. naaa, az túlzás inkább lebegve leledzek. Nem élet az ilyen. Ha sokáig folytatom talán tébolyba is kerget mivel ez sosem valósulhat meg. A füst ami gomolyogva körülleng teljesen más, mint ami körülöttem zajlik. Fekszem a csillagosan eget bámulva és rá kell jönnöm, hogy a gondolataim nem az életem körül járnak hanem az álmok körül. Teljesen máshova vetítem magam, egy olyan helyre ami nem is létezik - vagy ha mégis akkor nem itt. Elkeserítő egy helyzet. Néha kiszakít belőle lányostornacipős barátném, de keveset fordul elő és inkább a valótlanba temetkezek. Azon a helyen olyan gyönyörű minden. Olyan vagyok, mint amilyen lehetnék, és amilyen szeretnék lenni de felébredve rájövök, hogy én, ezt nem merem. Túlságosan függök másoktól, olyan emberektől akik nem is ismernek, és akiket megvetek. Megvetem őket azért, mert ők is ezt teszik pedig kicsit sem ismernek. Üresek és mégis ítélkeznek felettem. Buta vagyok, végtelenül buta. Régen mindig magamnak éltem és nem érdekelt mit gondolnak mások. Ma már függök tőlük, és azt hiszem ezért lebegek az álmaimba. Ott, ahol önmagam vagyok vidáman és egészen. Nem értem saját magamat és ez olyan hihetetlen. Nem is én vagyok. Megtapogatom a karon és belegondolok abba amit eddig leírtam.. szinte egy másik emberré váltam. Hogy engedhettem meg, hogy idáig fajuljanak a dolgok...? Ez botrányos, és szánalmas. Sokat rejtő szó, kinek mi a szánalom, nekem jelen esetben saját magam.
Kérdezem én a nagy semmitől, hogy vajon magamra találhatok-e? Újra az lehet akinek saját véleménye? Mégpedig azt a véleményt, amit én tartok jónak és nem azt, amit mások látni akarnak. Nem tudom. Pedig minden nem tudom mögött van egy kis tudás. Talán ez mögött is van, de szerintem még csak a messzi távolban körvonalazódik a válasz. Amikor megkérdezik tőlem, hogy miujság, akkor azt felelem, hogy semmi. Ami teljesen így is van.
Feldobhat esetleg a felszínre a könyves boltban eltöltött idő. Varázslatos egy hely telis-tele tudással és álmokkal. A ropogós, frissen nyomtatott könyvek illata körüllengi az egész helységet és remegő orrlyukakkal a magasba repülök. Fantasztikus érzés. És igen, jól hiszem ha azt mondom: erre van szükségem. Könyvet akarok venni, és olyan ruhát ami nekem tetszik és nem másnak. Olyanra szárítom meg a hajam, ami nekem tetszik és nem annak aki szembe jön velem a népes de mégis üres utcákon. Színházba akarok menni, hogy újra átjárjon azaz érzés ami egy éve Pesten a Madách színházba. Az álmaim akkor gyökeret vertek és érezni akarom, hogy élek. Élni az álmaimért, és nem az álmaimban. Újra ott akarok lenni a cinema cityben Eclipset nézni, és érezni, hogy élek. Azt akarom, hogy átjárjon az a megsemmisítő érzés, amikor kábultan lebegsz de mégis tudod, hogy meglelted a lehetetlent.
akarom! akarom! akarom!
Kérdezem én a nagy semmitől, hogy vajon magamra találhatok-e? Újra az lehet akinek saját véleménye? Mégpedig azt a véleményt, amit én tartok jónak és nem azt, amit mások látni akarnak. Nem tudom. Pedig minden nem tudom mögött van egy kis tudás. Talán ez mögött is van, de szerintem még csak a messzi távolban körvonalazódik a válasz. Amikor megkérdezik tőlem, hogy miujság, akkor azt felelem, hogy semmi. Ami teljesen így is van.
Feldobhat esetleg a felszínre a könyves boltban eltöltött idő. Varázslatos egy hely telis-tele tudással és álmokkal. A ropogós, frissen nyomtatott könyvek illata körüllengi az egész helységet és remegő orrlyukakkal a magasba repülök. Fantasztikus érzés. És igen, jól hiszem ha azt mondom: erre van szükségem. Könyvet akarok venni, és olyan ruhát ami nekem tetszik és nem másnak. Olyanra szárítom meg a hajam, ami nekem tetszik és nem annak aki szembe jön velem a népes de mégis üres utcákon. Színházba akarok menni, hogy újra átjárjon azaz érzés ami egy éve Pesten a Madách színházba. Az álmaim akkor gyökeret vertek és érezni akarom, hogy élek. Élni az álmaimért, és nem az álmaimban. Újra ott akarok lenni a cinema cityben Eclipset nézni, és érezni, hogy élek. Azt akarom, hogy átjárjon az a megsemmisítő érzés, amikor kábultan lebegsz de mégis tudod, hogy meglelted a lehetetlent.
akarom! akarom! akarom!
15 július, 2010
Mutasd magad!
Pusztai Mercédesz vagyok. De csak merszi, a teljes kiejtés hozzám túlságosan komoly és hivatalos. Apám választotta a nevemet.
A pasiktól általában tartok. De létezik valahol egy, akitől majd nem fogok. Remélem, megérem. Hiszen a halál oly kiszámíthatatlan.
A mi családunkban asszem' én vagyok az egyetlen aki nem mutatja ki az érzelmeit - ha mégis akkor azt is csak ritkán. Tiltott az sz betűs szó (szeretlek).
Kisebb koromban szoktam rá, hogy figyeljem az embereket. Azonnal észre lehet venni, hogy melyikük milyen. Átlátszó és üres. Érett és bölcs. Tapasztalt és érett. Vagy az utóbbiak ellentéte. Nagyon sokan vagyunk.
Nagyobb koromban - azaz manapság - mindig azt képzelem, hogy egy színpadon állok és én vagyok a főszereplő. Színésznő vagyok. A közönség soraiban pedig ott ül az a srác aki csak engem szeret. Csak engem tüntet ki a figyelmével és nem mást. Hogy én jelentem számára a mindent. Csak kitalálom de mégis, sokszor olyan valóságosan tűnik és kicsit talán az is. Sokszor menekülök oda a való világ elől. Ott minden olyan szép.
Régész, bűnügyi nyomozó, sorozatgyilkos szerettem volna lenni kislánykoromban. Ma már csak eljátszani szeretném őket, vagy leírni.
Most nagyobb koromban színésznő, dramaturg szeretnék lenni, ha nagy leszek. Vagy mondjuk, író.
A pasiktól általában tartok. De létezik valahol egy, akitől majd nem fogok. Remélem, megérem. Hiszen a halál oly kiszámíthatatlan.
A mi családunkban asszem' én vagyok az egyetlen aki nem mutatja ki az érzelmeit - ha mégis akkor azt is csak ritkán. Tiltott az sz betűs szó (szeretlek).
Kisebb koromban szoktam rá, hogy figyeljem az embereket. Azonnal észre lehet venni, hogy melyikük milyen. Átlátszó és üres. Érett és bölcs. Tapasztalt és érett. Vagy az utóbbiak ellentéte. Nagyon sokan vagyunk.
Nagyobb koromban - azaz manapság - mindig azt képzelem, hogy egy színpadon állok és én vagyok a főszereplő. Színésznő vagyok. A közönség soraiban pedig ott ül az a srác aki csak engem szeret. Csak engem tüntet ki a figyelmével és nem mást. Hogy én jelentem számára a mindent. Csak kitalálom de mégis, sokszor olyan valóságosan tűnik és kicsit talán az is. Sokszor menekülök oda a való világ elől. Ott minden olyan szép.
Régész, bűnügyi nyomozó, sorozatgyilkos szerettem volna lenni kislánykoromban. Ma már csak eljátszani szeretném őket, vagy leírni.
Most nagyobb koromban színésznő, dramaturg szeretnék lenni, ha nagy leszek. Vagy mondjuk, író.
12 július, 2010
it's ok
a boldogságot nem adják ingyen. ha így lenne mindenki vigyorogna.
ne sírj mert elmúlt. mosolyogj mert megtörtént- a kérés egyenlőre lehetetlen akármilyen bölcs és igaz.
Érdekes. Amikor ott hagytuk és hátra fordulva, lassan haladva a kijárat felé integettem neki akkor tényleg azt szajkóztam magamba, hogy 'önuralomönuralom' és mintha sav marta volna végig a torkomat minden egyes nyelésnél. Aztán amikor a sav megtette a hatását, elszorította a nyelőcsövem és be kellett hunynom a szemem különben kiszivárgott volna a sav maradéka. Pokoli érzés a hiány és féltés érzése. Imádkozok pedig nem vagyok hívő, sem vallásos. Én a saját Istenemhez formálom akit pontosvesszőnek nevezek.. találónév. Nekem ő az Isten, tőle kérem, hogy vigyázzon rá.
az én szívem nem fáj.. nem fáj mert egy sajt.
Amikor szomorúak vagyunk gondolnunk kell arra, hogy azért élünk, hogy boldogok legyünk. Tennünk kell azért, hogy sikerüljön az, amit elterveztünk és azt a sorsot kell beteljesíteni, amit mi kreáltunk ki és nem más. Mikor elpilledve merengünk emlékezni kell arra a napra amikor meghalunk. Meghalunk de nem végérvényesen. Meghalunk egy kicsit, de aztán csak várni kell, hogy felkeljen a nap. Az újonnan kélt nap hozhat boldogat és szomorúat. De mégis ha tényleg, úgy igazán meghalunk akkor nem lesz miért élnie azoknak akiket hátrahagyunk. Mert mindenkire emlékszik valaki; mindenkiért hullajt valaki könnyeket. És amikor eszünkbe jut egy emlék amikor kicsit meghalva éreztük magunkat akkor tudjuk csak igazán, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Meghalva érezhetjük magunkat amikor a ló túloldalán vagyunk. Rossz és jó. Meleg és hideg. Édes és keserű. Szag és illat. Világos és sötét. Élet és halál.
Bonyolult lelkek vagyunk, mi emberek. Mégis hiszem azt, hogy egyszer szavakba önthetem a lehetetlent. Miért érezzük savnak a hiányt? Milyen szó fejezheti ki amikor tényleg szárnyalunk és azt hisszük ennél nincs jobb? Megválaszolhatatlannak tűnik mégsem az. Hiszem, hogy én lehetek egyszer az, aki ezekre a kérdésekre választ talál és hiszem, hogy egyszer ezeket a válaszokat valaki értékelni fogja.
rájöttem. azért írok gyerekkorom óta, mert nem tudtam magamról beszélni. nem volt kinek.
nem tudtam és a mai napig nem tudok. nincs és nem is volt kinek.
Olyan fura most minden. Teljesen megvagyok magamon rökönyödve. Hiszen mindig csak kíntatom magam, akkor is ha nem akarom.. most meg. Nahát! Csakis akkor fáj - de akkor piszkosul - ha az emlékek felgyülemlenek. Ha igazságtalan voltam rátör a lelkiismeret. Ha együtt nevettünk, hiányzik és át akarom újra meg újra élni. Egy-egy boldog emléknél elmosolyodom, de ha nagyon bele lovalom magam... lefelé görbül a szám és könnyel telik meg a szemem.
ne sírj mert elmúlt. mosolyogj mert megtörtént- a kérés egyenlőre lehetetlen akármilyen bölcs és igaz.
Érdekes. Amikor ott hagytuk és hátra fordulva, lassan haladva a kijárat felé integettem neki akkor tényleg azt szajkóztam magamba, hogy 'önuralomönuralom' és mintha sav marta volna végig a torkomat minden egyes nyelésnél. Aztán amikor a sav megtette a hatását, elszorította a nyelőcsövem és be kellett hunynom a szemem különben kiszivárgott volna a sav maradéka. Pokoli érzés a hiány és féltés érzése. Imádkozok pedig nem vagyok hívő, sem vallásos. Én a saját Istenemhez formálom akit pontosvesszőnek nevezek.. találónév. Nekem ő az Isten, tőle kérem, hogy vigyázzon rá.
az én szívem nem fáj.. nem fáj mert egy sajt.
Amikor szomorúak vagyunk gondolnunk kell arra, hogy azért élünk, hogy boldogok legyünk. Tennünk kell azért, hogy sikerüljön az, amit elterveztünk és azt a sorsot kell beteljesíteni, amit mi kreáltunk ki és nem más. Mikor elpilledve merengünk emlékezni kell arra a napra amikor meghalunk. Meghalunk de nem végérvényesen. Meghalunk egy kicsit, de aztán csak várni kell, hogy felkeljen a nap. Az újonnan kélt nap hozhat boldogat és szomorúat. De mégis ha tényleg, úgy igazán meghalunk akkor nem lesz miért élnie azoknak akiket hátrahagyunk. Mert mindenkire emlékszik valaki; mindenkiért hullajt valaki könnyeket. És amikor eszünkbe jut egy emlék amikor kicsit meghalva éreztük magunkat akkor tudjuk csak igazán, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Meghalva érezhetjük magunkat amikor a ló túloldalán vagyunk. Rossz és jó. Meleg és hideg. Édes és keserű. Szag és illat. Világos és sötét. Élet és halál.
Bonyolult lelkek vagyunk, mi emberek. Mégis hiszem azt, hogy egyszer szavakba önthetem a lehetetlent. Miért érezzük savnak a hiányt? Milyen szó fejezheti ki amikor tényleg szárnyalunk és azt hisszük ennél nincs jobb? Megválaszolhatatlannak tűnik mégsem az. Hiszem, hogy én lehetek egyszer az, aki ezekre a kérdésekre választ talál és hiszem, hogy egyszer ezeket a válaszokat valaki értékelni fogja.
rájöttem. azért írok gyerekkorom óta, mert nem tudtam magamról beszélni. nem volt kinek.
nem tudtam és a mai napig nem tudok. nincs és nem is volt kinek.
07 július, 2010
Nyom
Megnyugtat a zene. Elszomorít az éjszaka. Reményeket rejt a csend. Kívánom a zajt. Félek az időtől.
Félek, hogy elpazarlom a vele töltött időmet. A viselkedésemmel, esetleg a szarkazmusommal, netán a puszta hangommal. Az idő véges, és vészesen fogy. Hiszen most volt vasárnap amikor lányos tornacipős délutánt töltöttem el. Ő akkor itthon volt, hétre értem haza. Hétfőn körömlakk mánia volt - szintén: hétre értem haza. Kifestettem a körmöm szivárvány színűre. Sárga, narancs, pink, lilás rózsaszín, kék, lila. Gondoltam, leszedem a feketét. A körömre pillantva örömöt lelhetek a látványban mert vele csináltam. Kedden elkérte az mp3-om lejátszómat, mivel nekem nem kell - nem használom. Raktam rá Red Hot-ot, Gunst.
Amikor odaér a gépe Grácból utána még jó sok időt el kell töltenie a Londonban mivel nem indul egyből gép. Hatalmas az a repülőtér. Hogy eltöltse valamivel az időt, zenét hallgat. Múltkor nem tudtam neki odaadni, mivel nővérem b*szta visszakérni valamelyik 'barátjától'. Amikor átnyújtottam neki nyugalom szállt a lelkemre, hogy ennyivel is de segíthettem az útját. Szerdán családi akármicsoda volt. Szám szerint borzalmasak, de miatta elmentem. Csakis azért, hogy még egy kicsi időt nyerjek.
Mindjárt hétfő. Borzalmas hétfő. Elmegy, de tudom, hogy megszokom. Januárba ment el, most jött haza 25.-én. Annyira nyomasztó, hogy az már fájdalmas. Nyomja a mellkasom, átmegy minden idegvégződésemen. Viszont megnyugtató az a most siralmasnak tűnő tény elmúlik. Elmúlik amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is megy. Ha most gondolok erre, azt kívánom bárcsak tovább tartana az itt töltött ideje, de aztán rájövök, hogy ha előbb túlesek azon a fránya búcsún, akkor előbb szabadulok a kelepcéből. Minél később megy el, annál tovább nyomaszt.
Búcsú. Rühellem. Annyira zárt ember vagyok, hogy nem könnyen mutatom ki az érzelmeimet. Nem engedem ha sírok, hogy megvigasztaljanak. Egyszerűen annyira próbálok erős lenni, és önuralmat erőltetni magamra, hogy az már beteges. Nem engedek érzelmileg közel magamhoz senkit. Nem merek megbízni az emberekben, csak magamba.. néha már magamban sem.
Szombaton elfeledem ki vagyok. Átlépek egy határon, kilépek a testemből. Átugrok a ló túloldalára. Száműzöm önmagam.
Hétfőn.. hétfőn fájni fog. Gyenge vagyok. Tegnap lebeszéltem magamat, hogy ezekre a dolgokra gondoljak. Nem is fájt ennyire. Aztán ma, mintha kidőlt volna az a gyenge akaratomból formált fal. Megtört, kidőlt és beszivárgott a nyomás. Mintha tömény sav csurogna a lelkemre. Egy valami nyugtat. Szerdán már nem fog fájni. Elmúlik, érzéketlenné válok.
Azt a csokis puffancsot majszolom amit ő sütött. Hmm. Neki ezeket sosem mondanám el. Önző vagyok, de nem ebben a témában. Neki erről nem szabad tudnia, mert akkor valóban megtudná, hogy nekem az elválás milyen érzés és akkor még jobban fájna neki is. Nem akarom, hogy neki fájjon. Had fájjon nekem, túlélem. A fájdalom emlékeztet rá, hogy valóban itt vagyok és élek. Legalább történik valami.
a világ színes burkolatú, de a grafikája eléggé átlátszó.
Félek, hogy elpazarlom a vele töltött időmet. A viselkedésemmel, esetleg a szarkazmusommal, netán a puszta hangommal. Az idő véges, és vészesen fogy. Hiszen most volt vasárnap amikor lányos tornacipős délutánt töltöttem el. Ő akkor itthon volt, hétre értem haza. Hétfőn körömlakk mánia volt - szintén: hétre értem haza. Kifestettem a körmöm szivárvány színűre. Sárga, narancs, pink, lilás rózsaszín, kék, lila. Gondoltam, leszedem a feketét. A körömre pillantva örömöt lelhetek a látványban mert vele csináltam. Kedden elkérte az mp3-om lejátszómat, mivel nekem nem kell - nem használom. Raktam rá Red Hot-ot, Gunst.
Amikor odaér a gépe Grácból utána még jó sok időt el kell töltenie a Londonban mivel nem indul egyből gép. Hatalmas az a repülőtér. Hogy eltöltse valamivel az időt, zenét hallgat. Múltkor nem tudtam neki odaadni, mivel nővérem b*szta visszakérni valamelyik 'barátjától'. Amikor átnyújtottam neki nyugalom szállt a lelkemre, hogy ennyivel is de segíthettem az útját. Szerdán családi akármicsoda volt. Szám szerint borzalmasak, de miatta elmentem. Csakis azért, hogy még egy kicsi időt nyerjek.
Mindjárt hétfő. Borzalmas hétfő. Elmegy, de tudom, hogy megszokom. Januárba ment el, most jött haza 25.-én. Annyira nyomasztó, hogy az már fájdalmas. Nyomja a mellkasom, átmegy minden idegvégződésemen. Viszont megnyugtató az a most siralmasnak tűnő tény elmúlik. Elmúlik amilyen gyorsan jött, olyan hamar el is megy. Ha most gondolok erre, azt kívánom bárcsak tovább tartana az itt töltött ideje, de aztán rájövök, hogy ha előbb túlesek azon a fránya búcsún, akkor előbb szabadulok a kelepcéből. Minél később megy el, annál tovább nyomaszt.
Búcsú. Rühellem. Annyira zárt ember vagyok, hogy nem könnyen mutatom ki az érzelmeimet. Nem engedem ha sírok, hogy megvigasztaljanak. Egyszerűen annyira próbálok erős lenni, és önuralmat erőltetni magamra, hogy az már beteges. Nem engedek érzelmileg közel magamhoz senkit. Nem merek megbízni az emberekben, csak magamba.. néha már magamban sem.
Szombaton elfeledem ki vagyok. Átlépek egy határon, kilépek a testemből. Átugrok a ló túloldalára. Száműzöm önmagam.
Hétfőn.. hétfőn fájni fog. Gyenge vagyok. Tegnap lebeszéltem magamat, hogy ezekre a dolgokra gondoljak. Nem is fájt ennyire. Aztán ma, mintha kidőlt volna az a gyenge akaratomból formált fal. Megtört, kidőlt és beszivárgott a nyomás. Mintha tömény sav csurogna a lelkemre. Egy valami nyugtat. Szerdán már nem fog fájni. Elmúlik, érzéketlenné válok.
Azt a csokis puffancsot majszolom amit ő sütött. Hmm. Neki ezeket sosem mondanám el. Önző vagyok, de nem ebben a témában. Neki erről nem szabad tudnia, mert akkor valóban megtudná, hogy nekem az elválás milyen érzés és akkor még jobban fájna neki is. Nem akarom, hogy neki fájjon. Had fájjon nekem, túlélem. A fájdalom emlékeztet rá, hogy valóban itt vagyok és élek. Legalább történik valami.
a világ színes burkolatú, de a grafikája eléggé átlátszó.
03 július, 2010
Akkor jöjjön a beharangozott: The Twilight Saga: Eclipse
Aki nem látta még a filmet és nem akar belőle részleteket megtudni annak írom, hogy vigyázat: spoiler. (:
Előszó:
Mint, ahogy beharangoztam, én is elmentem a moziba, hogy ámulatba eshessek. A premier napján mentem el a zalaegerszegi Cinema City aréna 20 órával kezdődő előadásra. Szívem szerint az éjféli vetítésre mentem volna el, de mivel nem tehettem elmentem a 'majdnem' premierre. Nővérem kísért el egy igen butának mondható 'barátnőjével'. Tudni illik, Keszthelyen lakom, és Zeg nincs olyan messze de azért a negyven perces út eléggé hangulat gyilkos két ilyen nőszeméllyel. Lehet, hogy taplóság a részemről, de ha a Breaking Dawn premierjére is ezzel az emberrel kell mennem akkor kivetem magam a közelben található rémháznak mondott, '10emeletes' tizedik szintjéről. Nem bírja felfogni, hogy nekem ez a sorozat mennyi mindent jelent, hogy tűzbe tenném a kezem a saját köteteimért, vagy akár melyik ereklyémért. Amikor kiszálltam a kocsiból már egyből előkaptam a cigimet és idegtől remegve gyújtottam rá. Mondtam neki, hogy várjanak meg mert én azon az alapon megyek akárhova ha együtt maradunk. Nem pedig engem ott kinn hagy, mint a 'beteg' fanatikust ő meg bemegy illegetni magát. Aztán elszakadt az a bizonyos madzag, és elküldtem a jó büdös francba, majd sírva, remegve elszívtam a cigimet. Egy dolog tartottam bennem a lelket. Eclipse. A többnél is többet jelentett nekem, hogy ott lehessek. Ha nem ezt a filmet nézzük meg, esküszöm hazamegyek busszal. De nem. Mint írtam az Eclipse-ért tűzbe is vetném magam, és nem érdekelne ha porrá égne a testem. Aztáááán, az események jöttek, a zord hangulat maradt. Vagyok és voltam is olyan makacs, hogy nem engedem és büntetem a nővérem bunkó, és lekezelő hangnememmel. Azt se tudja, hogy kivagyok. Kívülről néz de belém nem lát. Fájt, de egy dolog hajtott előre, mégpedig az, hogy beülhessek a terembe végre. Hozzátenném, a New Moon-ra elsőként ültem be, ide szinte utolsóként. Evett már az ideg, de végül amikor elkezdődött a film kizártam mindent és mindenkit.
Éssss akkor jöjjön a főszereplő:
Mivel egy ép ember nem ült a közelemben ezért a saját kezeimet kulcsolhattam össze. Ha most tenném ezt, bizony fájna mégis ott, akkor csak zsibbadtságot éreztem. Minden tagom belesajdult - édes fájdalom volt ez -, remegtem és egyre csak azt tátogtam: úristen. Amikor megláttam, hogy az 'Eclipse' feliratot ami pont úgy égett, ahogy az én szívem és lelkem egyaránt. Ahogy a gyönyörű feliratot körülvevő szürke alapon megjelent egy vörösen izzó kör. Mintha belerepültem volna én is a filmbe. Szárnyaltam, kapkodtam a levegőt. Mosolyogtam, sírtam, a jobb kezemen lévő Bella hold köves gyűrűjének utánzatát markoltam. Nem érdekelt ki látja. Még az sem tudott a tudatomba férkőzni, hogy előttem vihogtak, nyámmogtak, zörögtek. Viszont egy valami idegesített: a komoly, és érzelmes jeleneteknél sokan viháncoltak. Igen ez a nagy átka annak, ha premierre megy az ember. Mégsem bántam. Annyira gyönyör fakasztó volt. Minden hang és kép a tudatom legmélyéig repült, és a lelkem mélyre elrejtett ládájába ivódott. Soha senki nem veheti el tőlem amit akkor, ott éreztem.
Imádom Gunst, az Eclipse Ost.ba egyenes bele vagyok habarodva, de ott a moziban, a legfelső sor, nyolcas székében ülve - azt hiszem az egyetlen tiszta pillanatomba - rájöttem, hogy ez a film olyan, mint egy a kedvenc albumaim közül, vagy az összes album együtt véve. Minden szám, minden akkord, az összes zongora játék, szóval: minden. Magába foglalta azt, amint a zene jelent nekem. És köztudottan a zene jelenti a mindent, amit az élettől kaphattam.
Maga a film:
Nagy feketeség majd felcsendült az egyik külön kedvencem, a The Black Keys-től a Chop and Change. Riley kilép - gőzöm sincs honnan :$. Nem bírtam arra figyelni, hogy honnan mert egyszerűen annyira be voltam zsongva és kapkodtam a levegőt, hogy csak Riley marad meg. Victoria megtámadja. Nekem nagyon tetszett ez a jelenet. Xavi nagyszerűen játszotta el Riley átalakulását. A következő képkockánál könnyeztem, de rendesen. Felcsendül Bella monológja, majd beugrik a kép amikor ott ülnek Edwarddal a réten. Gyönyörű kékes lilás virágok veszik körül őket. Annyira édesek voltak együtt. Ez a két képkocka, nagyon gyökeresen belém ivódott.
Nem voltak különösebben kedvenc jeleneteim. Inkább azokat írnám le, amik a legintenzívebben hatottak rám. Amik úgy Isten igazából belém vájták magukat. Nem bírom sorrendbe írni, inkább írom úgy ahogy jön.
Bevillant elém most legelőször az a rész amikor Edward megkéri Bella kezét. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Tátongó érzelem falazza körbe a lelkem amikor abba a jelentbe torkollik a gondolatom. Edward hangja, a mimikája, a szoba, a zene. Bella is annyira szép volt, ahogy megdöbben, és végül igent mond. Három kivételes kedvencem van az Ost.ról, ezt a hármat már vagy több százszor meghallgattam. Az egyik pont ebben a jelentben kapott helyet. Sia-tól a My Love. Erre a számra sincsenek szavad, csak érzelmek. Elzsibbadsz tőle, repülsz. Mintha valami érzelmi lidokaint kapnál úgy kábulsz el. Én személy szerint mindig egy általam kitalált színdarabba repít el, és amikor vége olyan, mintha kábulatból ébrednék fel, elzsibbadt ujjbegyekkel. Az ágy jelenet volt pont a leánykérés előtt. Elgondolkodtam, hogy ha már ez ilyen akkor milyen lesz a nászéjszaka?!
Aztán ott volt egy olyan rész is aminél be kell valljam, hogy becsaptam a könyvet és ha nem tisztelném a Twilight-ot ekkora vehemenciával, talán még a földhöz is csapom.
Bella/Jacob csókja. A könyvben tudható, hogy Bella miért tette meg, miért vetemedett arra, hogy megkérje Jake-et: csókolja meg. Amikor még javában vártuk az Eclipse eljövetelét azon járt a buksim, hogy ennél a résznél miként tépem szét az alattam lévő széket. De nem. David Slade-nek tényleg oltárt állítok. Nagyon jól, és érthetőn megcsinálták ezt a rész is. Bella arcán tükröződik, hogy azért kéri meg Jacobot mert az megzsarolta. Pont, mint a könyvben. Szerelmes Jacobba, aki próbálja elbizonytalanítani azzal a gondolattal, hogy vele lehetne gyereke, teljes emberi élete ami Edwarddal nem. Mégis Bella jól dönt, és nem a szíve kisebb, hanem a nagyobb részére hallgat. Mert neki Edward az Igazi Nagy Ő. Jacob amikor viszi fel Bellát a sátorhoz a hegyekbe világosan elmondja, csak akkor csókolja meg Bellát ha az megkéri. Bella megkérte, tehát megtette. Pont olyan volt a csók, ahogy a könyvbe. Mintha a könyvből a szavak életre kelve mozgó képet alkottak volna. Csodálatos volt. Megjegyzésként hozzá kell tennem, hogy őrületes hálával tartozom azért is Steph.nek, hogy Nessie-t Jacobnak teremtette. Köszönöm ezt Neked.
*óóó, Istenem sose érek a végére annyi mondani valóm van >.<*
Az összes Bella/Edward jelenetnél megjelent a Metric-től az Eclipse (All Yours) score. Gyönyörű. Amikor végé lett a filmnek, egyből ez a szám kezdődött el, de akkor ost. formájában. Nem akarom úgy az összes jelenetet leírni, mert talán ez a kettő volt az ami nagyon nagy benyomást tett. Egy atomnyival nagyobbat, mint a többi. Jöjjön akkor a harmadik kedvenc számom. The Bravery - Ours. Az Alice által rendezett érettségi partin csendült fel. Én azon nyomban nekiálltam a lábammal dobolni az ütemet. Imádom azt a számot. Minden érzékemet eltudja tompítani, pont, mint Guns. Most kezdtem úgymond 'ráállni' a Fanfarlo - Atlas című nótájára. Az a szám akkor csendült fel amikor Edward átadta Bellát a határnál. Megjegyzés: a moziban mindenki sóhajtozott ugyanis először Bella kap egy szenvedélyes csókot Edwardtól, majd a kockás hasú Jacob zárja szoros ölelésbe. Ekkor hangzott el tőlem kissé hangosabban az a mondat, hogy: Ééééés most mindenki Bellát irigyli. Igen, besárgultam az irigységtől én is. Jonathan Low - Vampire Weekend. Bella Emily-éknél. Az a szám volt az első amit megszerettem az ost.ról. Annyiraaa kimondhatatlanul imádom.
Legyen ennyi elég a filmről, a többi már csak a nyomós karakterekről és a Twilight - New Moon - Eclipse eltéréseimről fog szólni. (:
Azt kell mondjam, hogy az Eclipse a kedvencem a filmek közül. Könyvben nem annyira szerettem mert Jacob és Edward is sokat szenvedett benne. Mivel Team Svajcot képviselem, ezért mindkét szereplő sorsát a szívemen viselem. Filmben intenzívebb volt. A karakterek vidámabban voltak, és nem csak ez a hármas jelent meg benne, hanem a Volturi, a nomád vámpír sereg, a Cullen család és a farkasok is. Például a könyvben igaz, hogy nem kakaskodott Edward meg Jacob azután, hogy Jake megcsókolta Bellát, és Bella 'betörte' a képét. De! Lehet, hogy ez valakinek nem tetszik mert nem igazán könyv hű, de a könyvek és a filmek világa az én nézeteim szerint eltérő, teljesen más. Egy akció jelenet, vagyis, mint itt a harcot a filmben színesebbnek láttam, mint ahogy a könyvben olvashattam. Mindkét változat tetszett, de mindkettő teljesen másért. A három eddig megjelent filmből mindegyiket másért szeretem. A Twilightot azért mert ezüstösen, zordan és sötéten fedi fel a vámpírokat na, meg Bella és Edward egymásra találását. Tele van zongora művekkel amik teljesen elvarázsoltak. Sokat látni a sötét erdőt is ami igazán megihletett. A szobám falát pont erre a méreg zöldes, szürkés színre festetem, és természetesen a forksi erdőt fogja ábrázolni. A New Moonban a könyvhűsége fogott meg. Annyira olyan, mint a könyv, hogy az elmondhatatlan. A New Moon Ost. pedig teljesen a filmre/könyvre van szabva. Csodálatosak benn a színészek, a főszereplők arcjátéka és az, ahogy Jacob és Bella hogyan teljesedik ki. Az Eclipse-t pedig már megint teljesen másért. Színes, valahogy mégis könyv hű, érzelmes és igazi. Ugyanazt éreztem, mint a könyvnél. Megszakadt a szívem Jacob miatt. Sírtam amikor Edward megkérte Bella kezét. Borzongtam a harc jelenetnél. Természetesen hiányoltam belőle részeket is. Pl. amikor Bella Edwardnak zokogja ki magát. Vagy amikor Jacob farkas alakban menekül miután megkapja az esküvői meghívót. Kis részek voltak ezek, de mégis fontosak. Nem rovom fel hibának, hiszen a tiszteletem nagyobb annál, minthogy fikázzam azt, amit ennyire szeretek.
Breaking Dawn a kedven könyvem. Igazából nem nagyon szeretem Bella karakterét. De az Eclipse-ben kifejezetten megszerettem. Valami csoda folytán megmosolyogtatott a karaktere. Mondjuk az utolsó monológja Edwardnak. Igen az után gondoltam azt, amit most leírtam róla. Ezt az elbeszélését hiányoltam a könyvből. Ott olyan kis esetlen volt, mintha azért menne Edwardhoz, mert muszáj. Ezt éreztem közben. És a film teljesen más volt. Megértette velem azt, amit eddig nem tudtam. A Breaking Dawnban igazán kedveltem Bellát. Amikor megtartja Nessie-t. Amikor elbúcsúzik a családtól és Edwardtól. Amikor elnevezi a kislányt. És vágül amikor vámpír lesz. Nagyon szerettem vámpírként és anyaként.
Karakterek:
Nos, azt hiszem ennyi volna. Eddig azért nem írtam meg bejegyzést, mert féltem. Féltem, hogy elvesznének az emlékek és érzések, amiket a mozivászon előtt éltem meg. Csodálatos élmény volt.
Köszönöm itt is Apukámnak! Annyi Twilight-os ereklyét kaptam már tőle. Köszönöm Neked, hogy teljesíted a hóbortos kéréseimet. Szeretlek, és igen... már Te is része vagy a varázslatnak.
"Ne állj ellen, ne tiltakozz
A végzet ellen, ne hadakozz!
Újhold előtt leszáll, az Alkonyat
Fogyatkozunk, aztán Hajnal hasad.
Edward és Bella el nem szakad
Ha tiltakozol, ha ellen állsz,
Az Alkonyat úgyis leszáll..."
29 június, 2010
Kedves xyz!
Tudod az előbb még úgy éreztem, hogy nem fogom neked megírni ezt a levelet mivel l u s t a vagyok rá. Könnyebb lenne csak lefeküdni, kikapcsolni ezt a csodát♥ és aludni. Késő van és el kell mondanom, hogy nyomasztó. Két dologból is. Az egyik a kötelesség a másik a szenvedély. Kezdjük az előbbivel. Ma korán kell kilépnem az álom világomból -, hogy pontosítsunk: dél körül. Nem adok pontos időpontot mivel nekem olyan n i n c s. Egyszerűen képtelen vagyok időhöz kötni magamat. Az idő véges és fogy. Amikor mondogatom magamnak, hogy na, akkor ekkor ezt csinál akkora végzek, és utána ezt teszem meg azt akkor az sosem jön be. Mindig késésben vagyok, leginkább magam miatt. Próbálom másra fogni, mégis tudom, hogy csakis én tehetek késéseim valódiságáról. Mondjuk ha valamit úgy nagyon eltervezek akkor azt meg is csinálom, jó tíz perc késéssel. Ma levelet kellett volna írnom Piper Drágának, de nem írtam meg. L u s t a voltam rá, most meg fáradt és megint rá kellett jönnöm, hogy az idő múlik és ha egy helyben maradok sz a r se lesz belőlem. Óóó, igen a másik a szenvedély. Szenvedélyesen szerelmesen és bugyután imádom a Twilightot♥. De szerintem ezt már te is tudod, Kedves zééé - ugye nem baj ha így hívlak(?)
Nos, igen Eclipse. Beharangoztam annak ami. Donna hatalmasat fog változni - tudod milyen *a szemét forgatja* - az Eclipse keretei alatt - között, egyre megy - és annyira nyom. - vagy őt nyomja? Különösek vagyunk.. most őt vagy engem nyom jobban? Jaj, nem vitatkozom magammal, még jobban lefáraszt és akkor ez a levél mehet a piszkozatok közé, és akkor nem fejezem be, nem kapod meg éés etc.. hosszú.
Tudod nyom, ott lenn, mélyen legbelül. Kicsi, nagy, még nagyobb kis szörnyetegek keserítik meg Donnának azt az időt, amíg eljön a ma 20 óra. Ilyen tájt - 2:51 - szerintem már vége. Annyira - mondjuk ki - sz a r. Érted Te ezt zéé?! Kiírni ilyet: 'Eclipse előtti vetítésről élmény beszámoló.' Juj, de tud nyomni! Ésss mondok még valamit! Sírhatnékom van. Annyira elkeserítő, hogy más emberek gergye döntése miatt nem adhatják le zegen a premiert, és amiatt a gergye ember miatt kell ennek itt benn nyomnia! Tudom, hogy megértesz zéé, de akkoris! Ezt muszáj tudnia valakinek. Ahhh, követelem, hogy 20 óra legyen! Most! Pislantok egyet éééés voálá: 20 óra. Ajjj zéé, még mindig csak 2:56 van. Csak én érzem úgy, hogy lassabban jár az idő? No mindegy zéé. Holnap ilyenkor fogom írni az én saját élmény beszámolómat, naaa aztán akkor lesz grr meg ahw meeg minden pink felhős akármicsoda!
Huhh, elvan fáradva a vállam. Tudod éppen fekve írok, csoda laptop az ölembe, és pötyögök. Nővérem motyogta álmában az előbb, hogy halkabban tegyem. Érdekes, vajon amíg én itt zs i b b a d o k ő vajon hol járhat? Hmm, ha sietek hamarosan én is egy hasonló helyen lehetek. Persze, a saját nézeteim szerint én szebb helyen leszek. Tudod, hogy van ez zéé, nem is kezdem el magyarázni.
Annyi minden jár a fejemben. Például ha gyorsabban írhatnék előbb végeznék, de ha lassabban írok akkor holnap nem kell azt hallgatnom, hogy: 'teee, három órákig fenn vagy!' meg tudod a sok rizsa, így úgy. Jó ez így nekem e l v a gy o k. Amúgy először azt akartam leírni, hogy fürdés közben álmodta meg Donna a leveled. Az egy kicsit zagyvább lett de jobb, mint ez. nincs kedvem kinagybetűzni, meg caps lockozni a mondat elején lévő első betűket. te így is megérted, akkor meg? nem gyötröm az agyam fölösen. áh, az agyam? nooos, ha már így megkérdezted, akkor válaszolok. olyan, mint egy méhkas. és ha most az járhat az eszedbe, hogy bezzeg a vesszőket a 'mint' és a 'hogy' elé kitudom rakni, de a mondat elején elhelyezkedő első betűt nem tudom kinagybetűzni, akkor arra azt kell mondanom, hogy a vesszők azok igenis kötelezők. jó dolog ám hangsúlyosan írni, én mondom, hogy jó. ha mondjuk Donna írná akkor még talán bele is kavarodnál. de nem fikázom, hiszen olyan dolgokra kényszerít amiket álmomban sem hittem volna. ő a jobbik felem és pontos vessző. míg ezt leírtam megfordult a fejemben, hogy ez a skizofrénia első jele? de neem, ezt úgy hívják: agybaj nagy baj. korral jár, aztán kész.
Te, zéé! szívtál már úgy cigit, hogy közben epret tömtél magadba? baromi jó. ééérted te ezt?! kezdek rászokni, úgy igazán a dohányfüstre és meg kell mondanom, hogy megijeszt. tudod van azaz idézet, hogy az a fajta lány vagyok aki minden félelem nélkül megnéz egy horror filmet de összerezzen ha kiugrik a kenyér a pirítóból. na, én átírom a végét. összerezzen a lelkem, ha arra gondolok, hogy úgy rászokok, hogy lesem tudom tenni. például most is kívánom. ajajaj. (egy levelet felkapott a vihar - quimby) de ellenállok nem megyek ki. l u s t a vagyok rá. éjjeli cigizésre vagyok igazából ráállva, hogy azt mondjam. jó dolgok nézni a csillagokat és énekelni, tátogni és önmagad lenni. ehhez az 'erkélyen, éjszaka, csillagokat bámulva és alejandrot hallgatva' dologhoz elengedhetetlen a cigi. ah, zéé. nem szokok rá, úúgy nagyon. tudod, olyan nagyon, mint a nagyok. én még kicsi vagyok, úgy cigizek, mint az ovisok. ahogy apa mondta egyszer: én nem cigizek én dohányzom. na, ez igaz. én cigizek, ő dohányzik. ő nagy, én kicsi. ő felnőtt, én gyerek. ennyi, kész, slussz, passz. az előbb ment a tévébe valami bugyutaság. emberek beküldték a videóikat a saját hülyeségeikről. milyen balesetet szenvedtek el DE túléltek. na, micsoda mázli. sok a hülye. ezt apa mondta egyszer. nem tudom mikor, nekem nincs vámpír memóriám. óó, apához és cigihez köthető még a szabadság is. - eskü zéé, ez az utolsó gondolatom aztán lefekszem (nem kellett volna ezt leírom mert megint jön az agyamba a bonyodalom, hogy az idő zavarom, meg a késés.. és látod? le is írtam. ahh) - naaaaaa! ebből azt akartam kihozni, hogy amikor kislány voltam - jobban mondva kisebb, mivel most sem vagyok nagy - sokat agyaltam azon, hogy milyen lesz ha nagyobb leszek és cigizek. hiába kántáltam szentül, hogy nem fogok, tudtam, hogy mégis. nem gondoltam volna, hogy ilyen laza lesz. ma anyuék hazajönnek, és anyu rákérdez a bagó dologra. én meg rávágom üdén, hogy igen anyu, cigiztem. apuval járok ki az erkélyre. nagyon csuda klassz ám ez zéé. amikor a szüleid előtt sem kell rejtegetned, azt amit teszel és azt ami ezzel a korral jár. lényegében anyu előtt is már azért merem, mert apu hazajött és most ez olyan l a z z z z z z a. viszont az egy az, amit még én sem merek. az a szemkontaktus. az már túllépne a tűrőképességemen és elszégyelném magam, amit hadd valljak be: nyilvánosság előtt nem szoktam. eltérne önmagamtól. tudod zzéé, mi a jelige! a korral jár.
levelem elég hosszú, zavaros, hibás, és teleszóismétléses - ez egy újonnan jött szó és igaz ami igaz ez sem helyes, de kifejezi azt amit akarok mondani, és nincs kedvem keresni egy helyeset, mivel l u s t a vagyok rá. ez most így jó. és végtelenül merszis.
ps: remélem felfogtad Drága zééé, hogy mit akarok nyöszörögni - ezt mondjuk, sokszor anyu mondja talán azért említem meg itt is mivel összességében írok. merszi voltam, nyomottan, álmosan, és l u s t á n. Donna kitudja hol van. jaaa, megvan. fészkelődik a fejemben, és mégmégmég írna. na, de majd legközelebb.
hogy is kell befejezni egy levelet.. hmm, talán így: légy jó mindhalálig, zéé!
ps2: és megint 3:32... pedig leakartam feküdni 2kor!
Nos, igen Eclipse. Beharangoztam annak ami. Donna hatalmasat fog változni - tudod milyen *a szemét forgatja* - az Eclipse keretei alatt - között, egyre megy - és annyira nyom. - vagy őt nyomja? Különösek vagyunk.. most őt vagy engem nyom jobban? Jaj, nem vitatkozom magammal, még jobban lefáraszt és akkor ez a levél mehet a piszkozatok közé, és akkor nem fejezem be, nem kapod meg éés etc.. hosszú.
Tudod nyom, ott lenn, mélyen legbelül. Kicsi, nagy, még nagyobb kis szörnyetegek keserítik meg Donnának azt az időt, amíg eljön a ma 20 óra. Ilyen tájt - 2:51 - szerintem már vége. Annyira - mondjuk ki - sz a r. Érted Te ezt zéé?! Kiírni ilyet: 'Eclipse előtti vetítésről élmény beszámoló.' Juj, de tud nyomni! Ésss mondok még valamit! Sírhatnékom van. Annyira elkeserítő, hogy más emberek gergye döntése miatt nem adhatják le zegen a premiert, és amiatt a gergye ember miatt kell ennek itt benn nyomnia! Tudom, hogy megértesz zéé, de akkoris! Ezt muszáj tudnia valakinek. Ahhh, követelem, hogy 20 óra legyen! Most! Pislantok egyet éééés voálá: 20 óra. Ajjj zéé, még mindig csak 2:56 van. Csak én érzem úgy, hogy lassabban jár az idő? No mindegy zéé. Holnap ilyenkor fogom írni az én saját élmény beszámolómat, naaa aztán akkor lesz grr meg ahw meeg minden pink felhős akármicsoda!
Huhh, elvan fáradva a vállam. Tudod éppen fekve írok, csoda laptop az ölembe, és pötyögök. Nővérem motyogta álmában az előbb, hogy halkabban tegyem. Érdekes, vajon amíg én itt zs i b b a d o k ő vajon hol járhat? Hmm, ha sietek hamarosan én is egy hasonló helyen lehetek. Persze, a saját nézeteim szerint én szebb helyen leszek. Tudod, hogy van ez zéé, nem is kezdem el magyarázni.
Annyi minden jár a fejemben. Például ha gyorsabban írhatnék előbb végeznék, de ha lassabban írok akkor holnap nem kell azt hallgatnom, hogy: 'teee, három órákig fenn vagy!' meg tudod a sok rizsa, így úgy. Jó ez így nekem e l v a gy o k. Amúgy először azt akartam leírni, hogy fürdés közben álmodta meg Donna a leveled. Az egy kicsit zagyvább lett de jobb, mint ez. nincs kedvem kinagybetűzni, meg caps lockozni a mondat elején lévő első betűket. te így is megérted, akkor meg? nem gyötröm az agyam fölösen. áh, az agyam? nooos, ha már így megkérdezted, akkor válaszolok. olyan, mint egy méhkas. és ha most az járhat az eszedbe, hogy bezzeg a vesszőket a 'mint' és a 'hogy' elé kitudom rakni, de a mondat elején elhelyezkedő első betűt nem tudom kinagybetűzni, akkor arra azt kell mondanom, hogy a vesszők azok igenis kötelezők. jó dolog ám hangsúlyosan írni, én mondom, hogy jó. ha mondjuk Donna írná akkor még talán bele is kavarodnál. de nem fikázom, hiszen olyan dolgokra kényszerít amiket álmomban sem hittem volna. ő a jobbik felem és pontos vessző. míg ezt leírtam megfordult a fejemben, hogy ez a skizofrénia első jele? de neem, ezt úgy hívják: agybaj nagy baj. korral jár, aztán kész.
Te, zéé! szívtál már úgy cigit, hogy közben epret tömtél magadba? baromi jó. ééérted te ezt?! kezdek rászokni, úgy igazán a dohányfüstre és meg kell mondanom, hogy megijeszt. tudod van azaz idézet, hogy az a fajta lány vagyok aki minden félelem nélkül megnéz egy horror filmet de összerezzen ha kiugrik a kenyér a pirítóból. na, én átírom a végét. összerezzen a lelkem, ha arra gondolok, hogy úgy rászokok, hogy lesem tudom tenni. például most is kívánom. ajajaj. (egy levelet felkapott a vihar - quimby) de ellenállok nem megyek ki. l u s t a vagyok rá. éjjeli cigizésre vagyok igazából ráállva, hogy azt mondjam. jó dolgok nézni a csillagokat és énekelni, tátogni és önmagad lenni. ehhez az 'erkélyen, éjszaka, csillagokat bámulva és alejandrot hallgatva' dologhoz elengedhetetlen a cigi. ah, zéé. nem szokok rá, úúgy nagyon. tudod, olyan nagyon, mint a nagyok. én még kicsi vagyok, úgy cigizek, mint az ovisok. ahogy apa mondta egyszer: én nem cigizek én dohányzom. na, ez igaz. én cigizek, ő dohányzik. ő nagy, én kicsi. ő felnőtt, én gyerek. ennyi, kész, slussz, passz. az előbb ment a tévébe valami bugyutaság. emberek beküldték a videóikat a saját hülyeségeikről. milyen balesetet szenvedtek el DE túléltek. na, micsoda mázli. sok a hülye. ezt apa mondta egyszer. nem tudom mikor, nekem nincs vámpír memóriám. óó, apához és cigihez köthető még a szabadság is. - eskü zéé, ez az utolsó gondolatom aztán lefekszem (nem kellett volna ezt leírom mert megint jön az agyamba a bonyodalom, hogy az idő zavarom, meg a késés.. és látod? le is írtam. ahh) - naaaaaa! ebből azt akartam kihozni, hogy amikor kislány voltam - jobban mondva kisebb, mivel most sem vagyok nagy - sokat agyaltam azon, hogy milyen lesz ha nagyobb leszek és cigizek. hiába kántáltam szentül, hogy nem fogok, tudtam, hogy mégis. nem gondoltam volna, hogy ilyen laza lesz. ma anyuék hazajönnek, és anyu rákérdez a bagó dologra. én meg rávágom üdén, hogy igen anyu, cigiztem. apuval járok ki az erkélyre. nagyon csuda klassz ám ez zéé. amikor a szüleid előtt sem kell rejtegetned, azt amit teszel és azt ami ezzel a korral jár. lényegében anyu előtt is már azért merem, mert apu hazajött és most ez olyan l a z z z z z z a. viszont az egy az, amit még én sem merek. az a szemkontaktus. az már túllépne a tűrőképességemen és elszégyelném magam, amit hadd valljak be: nyilvánosság előtt nem szoktam. eltérne önmagamtól. tudod zzéé, mi a jelige! a korral jár.
levelem elég hosszú, zavaros, hibás, és teleszóismétléses - ez egy újonnan jött szó és igaz ami igaz ez sem helyes, de kifejezi azt amit akarok mondani, és nincs kedvem keresni egy helyeset, mivel l u s t a vagyok rá. ez most így jó. és végtelenül merszis.
ps: remélem felfogtad Drága zééé, hogy mit akarok nyöszörögni - ezt mondjuk, sokszor anyu mondja talán azért említem meg itt is mivel összességében írok. merszi voltam, nyomottan, álmosan, és l u s t á n. Donna kitudja hol van. jaaa, megvan. fészkelődik a fejemben, és mégmégmég írna. na, de majd legközelebb.
hogy is kell befejezni egy levelet.. hmm, talán így: légy jó mindhalálig, zéé!
ps2: és megint 3:32... pedig leakartam feküdni 2kor!
Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.
ps3: 3:44!
28 június, 2010
grrr.. figyelem Világ!
Amit ma megtehetsz, de halaszd holnapra. Abban a pillanatban, ahogy eszedbe jut tedd meg mert akkor lesz a legtökéletesebb. Ha holnap teszed meg, fele annyira sem lesz jó, és lehet, hogy meg sem teheted mert valami közbejön.
Néhány alapvető tény a nagy robbanás előtt. Ma még ilyen vagyok, de tudom, hogy holnap ilyenkor felajzott, és olyan leszek. Eclipse, holnap 20 óra. A New Moon premier előtt nem lehetett velem beszélni, életem egyik fénypontját vártam. Most várom a másikat. Más leszek, de jobb.
~ma beszélgettem apuval - haza jött Angliából szabadságra picit, de 12.én megy vissza. Már készülök a súlyos és nehéz elválásra. Nem gondolok rá, nem agyalok rajta. Ha eljön akkor itt lesz, és amikor beakar jönni azon az ajtón ami a csak és kizárólag színes és boldog pillanatokat tartalmaz és vár.. nos, akkor kirakom a szűrét - azt mondta érezni lehet a beszédemen, hogy sokat olvasok. Nem beszélgettem vele így már január óta - akkor ment ki - és baromi jól esett ezt tőle hallani. Mindig is úgy voltam vele, hogy ők igazából büszkék vagy mik, hiszen a kicsike könyv gyűlölő lányuk 14 évesen olvasni kezdett. Na, igen akkor lettem ember.
~kék körmökkel írok éppen. Holnap megyek és veszek sárgát, színeset... alig várom, hogy az egyik pacsmag magazin meghozza a lilámat és kékes zöldemet, mmmm lesz a javából használni. Szeretem amikor színes a körmöm, jó ránézni hiszen tudja a saját valómat. Ma apu azt is megjegyezte, hogy milyen hosszú, művész ujjaim vannak. - igaz, hogy hosszúak, de hogy művész? nem tudom. Zongorázni kéne. Hiányzol drága zongora.
~szerelmes vagyok. Mondjuk ez a fajta szerelmem több ágra osztható. Sosem voltam még személybe szerelmes. Szerelmemnek több ága van, és ennek a tisztelet ágának több tárgya van. Első szerelmem volt Slash gitárja♥, majd a Breaking Dawn♥. Most estem bele az Eclipse Ost.ba♥. Tegnap ilyen időtájba - 2:49 - olyan hatást ért el nálam amilyet soha semmi sem. Szeretem, imádom Gunst, de még ő sem ért el ilyen meglepő és megrázóan édes fordulatot. Olyan helyre röpített el ahol megfürödtem önmagamban. Ittam a ihletek földjének sóhaját.. annyira éltem, mint még sosem. Szív dobbanásaim e körül a lemez körül forognak. Azt a ritmust ütik szüntelenül ami ekkora hatást keltett bennem. Annyira gyönyörű, lélegzet elállítóan fájó. Fáj ha hallom, annyira édes és gyönyörfakasztó kín ez. Az a kín, és fájdalom amit örök életemre elbírnék viselni.
Szerelem. Bűnös érzelem. Egyetlen egy szóval kilehet fejezni: Szeretlek. Mégis miféle szellem lehet ez? Megmagyarázni az érzelem fogalmát nem lehet. Ajak nem tudja megformálni azt, amit érzel amikor belekóstolsz ebbe a fogalomba.
grrr... figyelem Világ! Holnap 20 órakor Donna átalakul. Jobb lesz.. óó de még milyen jó. by: merszi ;)
Néhány alapvető tény a nagy robbanás előtt. Ma még ilyen vagyok, de tudom, hogy holnap ilyenkor felajzott, és olyan leszek. Eclipse, holnap 20 óra. A New Moon premier előtt nem lehetett velem beszélni, életem egyik fénypontját vártam. Most várom a másikat. Más leszek, de jobb.
~ma beszélgettem apuval - haza jött Angliából szabadságra picit, de 12.én megy vissza. Már készülök a súlyos és nehéz elválásra. Nem gondolok rá, nem agyalok rajta. Ha eljön akkor itt lesz, és amikor beakar jönni azon az ajtón ami a csak és kizárólag színes és boldog pillanatokat tartalmaz és vár.. nos, akkor kirakom a szűrét - azt mondta érezni lehet a beszédemen, hogy sokat olvasok. Nem beszélgettem vele így már január óta - akkor ment ki - és baromi jól esett ezt tőle hallani. Mindig is úgy voltam vele, hogy ők igazából büszkék vagy mik, hiszen a kicsike könyv gyűlölő lányuk 14 évesen olvasni kezdett. Na, igen akkor lettem ember.
~kék körmökkel írok éppen. Holnap megyek és veszek sárgát, színeset... alig várom, hogy az egyik pacsmag magazin meghozza a lilámat és kékes zöldemet, mmmm lesz a javából használni. Szeretem amikor színes a körmöm, jó ránézni hiszen tudja a saját valómat. Ma apu azt is megjegyezte, hogy milyen hosszú, művész ujjaim vannak. - igaz, hogy hosszúak, de hogy művész? nem tudom. Zongorázni kéne. Hiányzol drága zongora.
~szerelmes vagyok. Mondjuk ez a fajta szerelmem több ágra osztható. Sosem voltam még személybe szerelmes. Szerelmemnek több ága van, és ennek a tisztelet ágának több tárgya van. Első szerelmem volt Slash gitárja♥, majd a Breaking Dawn♥. Most estem bele az Eclipse Ost.ba♥. Tegnap ilyen időtájba - 2:49 - olyan hatást ért el nálam amilyet soha semmi sem. Szeretem, imádom Gunst, de még ő sem ért el ilyen meglepő és megrázóan édes fordulatot. Olyan helyre röpített el ahol megfürödtem önmagamban. Ittam a ihletek földjének sóhaját.. annyira éltem, mint még sosem. Szív dobbanásaim e körül a lemez körül forognak. Azt a ritmust ütik szüntelenül ami ekkora hatást keltett bennem. Annyira gyönyörű, lélegzet elállítóan fájó. Fáj ha hallom, annyira édes és gyönyörfakasztó kín ez. Az a kín, és fájdalom amit örök életemre elbírnék viselni.
Szerelem. Bűnös érzelem. Egyetlen egy szóval kilehet fejezni: Szeretlek. Mégis miféle szellem lehet ez? Megmagyarázni az érzelem fogalmát nem lehet. Ajak nem tudja megformálni azt, amit érzel amikor belekóstolsz ebbe a fogalomba.
grrr... figyelem Világ! Holnap 20 órakor Donna átalakul. Jobb lesz.. óó de még milyen jó. by: merszi ;)
27 június, 2010
Gyönyörteljes érzelem tusa
Metric - Eclipse (All Yours)
All the lives always tempted to trade
Will they hate me for all the choices I’ve made All the lives always tempted to trade
Will they stop when they see me again?
I can’t stop now I know who I am
Now I’m all yours, I’m not afraid
And you're all mine, say what they may
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts now
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts now
Tear me down they can take you out of my thoughts
Under every scar there’s a battle I’ve lost
Will they stop when they see us again?
I can’t stop now I know who I am
Now I’m all yours, I’m not afraid
And you're all mine, say what they may
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts
I’m all yours, I’m not afraid
I’m yours always say what they may
And all your love I’ll take to a grave
And all my life starts starts now
I’m yours always say what they may
And all your love I’ll take to a grave
And all my life starts starts now
Formálj dallamot a szív dobbanásaim ritmusára! Füst felhőben, kávézva vonaglok meg a lágy ütemre. Összeakadt lábakkal lépek ki az éjszaka sötétjébe. Nagy kortyban süvít be a levegő gyönge tüdőmbe. Tücskök ciripelnek, az éjszaka neszei csöndbe burkolózva üvöltenek. Megfordulok. Képek lesnek rám a vakítóan világos színű falról. Beszélnek hozzám, üzenetet löknek felém. Emlékek sikítanak minden tárgyról. Felpillantok a mélykék égre és érzem.. repülök. Magába szippant és szívem a hatalmas erőktől megszikkad, majd mintha a felhők átitatnák gyönyört fakasztó ihlettel. Ezer millió csillag ragyog fenn a magasban, olyan magasban és olyan helyen ahová halandó és halhatatlan sosem jut el. Fantázia és lélek teleportál oda. Megfogalmazhatatlanul szárnyalok. Az érzékeim eltompultak, az érzéseim dobhártyát átszakítva visítanak. Próbálom a számat olyan formájúra alkotni, amit érzek. Now I’m all yours, I’m not afraid...
Pamm-pamm. A szívemre teszem zsibbadt kezem. Lepillantok rá és látom: mindenem tiszta lúdbőr. Nem éreztem mikor rázott volna meg a csoda szele, de nyomott hagyott hiszen reszketek. Feljebb csúsztatom kezem a szívem gyors ritmusától rázó mellkasomról. Felső és alsó ajkam összhangban mozdul. I can’t stop now I know who I am...
Az orrom hegye hideg, az arcom nyirkos. Szememből patakokban folyik a könny. Puff. Térde esek. Bágyadt testem nem érez fájdalmat. Beletúrok kibontott vörös hajamba, majd lejjebb nyúlva elkenem a könnyeket megrázott arcomon. Maszatos marad, de most nem érdekel a külsőm. A lelkem tombol, üvölt. Úgy érzem, mintha egy hajón lennék és azért küzdök, hogy az elérje a partot, ne essek közben a vízbe. A tenger az érzéseimet jeleníti meg. Folyékony halmazállapotú és formálható. Formába öntöm, és hagyom cseppfolyós állapotba. Iránytűvé formálom és megpörgetem. Az ég felé mutat. Felnézek és azt hihetném, hogy nem mutat semmit. Pedig nagyon is. Hogy mit látok? Utakat. Sötét, fényes, vágytól pulzáló, erényes, dölyfös...
Cigim után nyúlok. Látom, amint az öngyújtóból előtör egy kis láng csóva meggyújtja a dohányból összerakott rudacskát. Mintha a kemény füst kiűzte volna a tüdőmből a lágy levegőt. A lágyság tompított, a keménység megemberel. Felállok, megtámaszkodok. Érzékeim kitisztulnak és érzem. Remeg minden tagom és zokogva tátogok. And all your love I’ll take to the grave And all my life starts...
Mintha egy álomból ébredtem volna fel cigim elnyomásakor. Csak nézem a még füstölgő Camel csikket és érzek. Az érzéseim színes gomolyagként szövik át a szívem és lelkem egyaránt. Sosem éreztem még hasonlót, de most, hogy megtapasztaltam... leírhatatlanul erősebbnek érzem magam. Kitartóan várom a rám nehezedő sziklákat és egy cseppet sem félek tőlük. Ma. Ha holnap kapok a vállamra egy több mázsás súlyt rettegni fogok, de tudom, hogy eltüntetem onnan. Bízok magamba hiszen én, én vagyok. Senki nem tud megváltoztatni.
Nagyot szippantok az éjszaka levegőjéből majd belépek a sötét szobába. Megállva a szoba közepén jövök rá, hogy olyan helyen jártam ahol talán még senki sem. Torna cipőm talpának nyoma a bizonyíték, hogy ott voltam. Az én lábnyomom az egyetlen a mélykék, ropogós talajon. Gyönyörű érzelem tusa volt. Lefekszem, s amikor lehunyom a szemem látom: a háborgó vitorlás partot ért.
Pamm-pamm. A szívemre teszem zsibbadt kezem. Lepillantok rá és látom: mindenem tiszta lúdbőr. Nem éreztem mikor rázott volna meg a csoda szele, de nyomott hagyott hiszen reszketek. Feljebb csúsztatom kezem a szívem gyors ritmusától rázó mellkasomról. Felső és alsó ajkam összhangban mozdul. I can’t stop now I know who I am...
Az orrom hegye hideg, az arcom nyirkos. Szememből patakokban folyik a könny. Puff. Térde esek. Bágyadt testem nem érez fájdalmat. Beletúrok kibontott vörös hajamba, majd lejjebb nyúlva elkenem a könnyeket megrázott arcomon. Maszatos marad, de most nem érdekel a külsőm. A lelkem tombol, üvölt. Úgy érzem, mintha egy hajón lennék és azért küzdök, hogy az elérje a partot, ne essek közben a vízbe. A tenger az érzéseimet jeleníti meg. Folyékony halmazállapotú és formálható. Formába öntöm, és hagyom cseppfolyós állapotba. Iránytűvé formálom és megpörgetem. Az ég felé mutat. Felnézek és azt hihetném, hogy nem mutat semmit. Pedig nagyon is. Hogy mit látok? Utakat. Sötét, fényes, vágytól pulzáló, erényes, dölyfös...
Cigim után nyúlok. Látom, amint az öngyújtóból előtör egy kis láng csóva meggyújtja a dohányból összerakott rudacskát. Mintha a kemény füst kiűzte volna a tüdőmből a lágy levegőt. A lágyság tompított, a keménység megemberel. Felállok, megtámaszkodok. Érzékeim kitisztulnak és érzem. Remeg minden tagom és zokogva tátogok. And all your love I’ll take to the grave And all my life starts...
Mintha egy álomból ébredtem volna fel cigim elnyomásakor. Csak nézem a még füstölgő Camel csikket és érzek. Az érzéseim színes gomolyagként szövik át a szívem és lelkem egyaránt. Sosem éreztem még hasonlót, de most, hogy megtapasztaltam... leírhatatlanul erősebbnek érzem magam. Kitartóan várom a rám nehezedő sziklákat és egy cseppet sem félek tőlük. Ma. Ha holnap kapok a vállamra egy több mázsás súlyt rettegni fogok, de tudom, hogy eltüntetem onnan. Bízok magamba hiszen én, én vagyok. Senki nem tud megváltoztatni.
Nagyot szippantok az éjszaka levegőjéből majd belépek a sötét szobába. Megállva a szoba közepén jövök rá, hogy olyan helyen jártam ahol talán még senki sem. Torna cipőm talpának nyoma a bizonyíték, hogy ott voltam. Az én lábnyomom az egyetlen a mélykék, ropogós talajon. Gyönyörű érzelem tusa volt. Lefekszem, s amikor lehunyom a szemem látom: a háborgó vitorlás partot ért.
Fura betegségem neve: The Twilight Saga
Decemberben lesz már két teljes éve, hogy az életem része a Twilight Saga. Akárki elítélhet, mert azt mondja, hogy ez a regény sorozat olyan, mint a többi.. de nem, nekem nem.Megváltoztatta az életemet és tudom, érzem, hogy van világképem. Kritizálni tudnám, persze, hogy tudnám mégsem teszem. Akkora vehemenciával tisztelem ezt a művet, hogy egyszerűen az elveim nem engedik meg, hogy megtegyem. Olyan, mint egy tabu: nem lehet megszegni. Vagy akár egy vallás. Én e szerint a vallás szerint élek. Betartom a magam által kreált néha több, néha kevesebb szabályból álló parancsolatot.
A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
Igen, van ilyen is. Amikor a saját vallásomat megszegve nem írok. Az írást, úgy kaptam a Twilight által, mint magamat. Leírhatatlan, szavakba nem foglalható érzelem gombolyag. Azért írok mert egy másik ember lettem - a Twilightnak és a Harry Potternek köszönhetően. És amikor nem vetem papírra a gondolataim kusza halmazát, megszegem az első szabályt. Olyankor eléggé elkap a lelkifurka és csak egy módon enyhíthetem: írok.
Több ezer forintot költöttem a Twilightos csecsebecséimre. De! Ma már, hogy a polcomon tudhatom a képen található holmik mindegyikét - kivéve egy pólót az varrónőnél van - nyugalom települ a szívemre. Ez a nyugalom hasonló az íráshoz kapcsolódó bágyadt nyugalmamra. Hasonló, de nem ugyan az.
Köszönöm Stephenie Meyer. Olyan hála és szeretet önt el amikor Rád gondolok és annyi szeretet, élményt kaptam amit sosem reméltem. Olyan életet kaptam Tőled amiért életem végéig vezekelni fogok.
25 június, 2010
Idő
A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.
Idő. Észre sem vesszük és elmúlunk. Az emlékeink elhalványulnak, csak érzések maradnak. Egyik percben még reggel van majd mintha misem történt volna este. Az időkereke folyamatosan mozgásban van, és egyszer mindenki felett eljár. Felettem is és azt nem akarom. Nem akarok megöregedni és két lábbal a kemény talajon állni. Örökké lebegni akarok akár tíz akár húsz centivel a föld felett, de lebegni akarok. Szeleburdi, kissé felelőtlen, érzelmes gyerek akarok maradni. Gyerek akinek mindig ott van az anyukája, fogja a kezét és segít. Megálmodtam, hogy ki akarok lenni amikor nagy leszek. Mintha egy színes szemüvegen keresztül nézném ezeket az álmokat. Elég nagyok és elég nehéznek tűnnek. De semmi nem lehetetlen.
Az álmaink a vágyaink, kövessük őket.
Hiszek egy olyan világba ahol nagy vagyok, igazán nagy. Nem azért mert valaki megvette nekem a diplomám, nem azért mert a szüleim dús gazdagok. Magamért, azért aki vagyok és akivé válok. Bízok benne, hogy lesz legalább egy diplomám, nem is a papír forma miatt hanem igazából az útra vagyok kíváncsi. Megismerni a hátulütőit, előnyeit.. a szépségeit.
Egyszerű szüleim vannak. Mindent amit lehetséges megadnak nekem. Nem nagymenő üzletemberek, de tudom, hogy igaziak és nem pedig átlátszóak. Mondjuk ki, szeretem őket. Nélkülük egy lyukas garast sem érnék, nem lehetnék az aki. Köszönöm.
Idő. Na, igen. Eljön azaz idő is amikor elveszi őket tőlem. Egy betegség, egy baleset vagy az öregkor. Inkább az utóbbi léégyszi. Nehéz leírnom ezeket a szavakat. Nyomasztó. De, nincs mit tenni, a világ nem egy nagy vattacukor csupa jó dologgal, a világnak vannak hátulütői, én már csak tudom. Ezek csak alternatívák. Tudom, hogy nem messze tőlem alszanak és ez nyugtató. Amikor hibát vétek, és a lelkiismeretem rágcsálja a lelkem prizmáit, megígérem, hogy reggel bocsánatot kérek. Aztán mikor eljön a reggel, csak mosolygok, kedvesen beszélek de a bocsánat kérés elmarad. Idő. Elpocsékoljuk. Lusták vagyunk, félünk elmondani a szeretett embernek, hogy milyen fontos és amikor ezt meg akarjuk tenni rájövünk, hogy a szeretett személy... elment. Elment egy olyan helyre ahova a földi ember keze már nem ér el.
Idő. Kapcsolatot ápolsz a halállal. De tenni.. tenni azt nem tudunk ellene. Emberek vagyunk. Hibázunk, elmúlunk, halogatunk, hazudunk.. de közbe megsemmisíthetetlenül élünk. Ki jobban, ki sz*rabbul. Élvezzük az élet apró részeit amíg lehet, amíg itt vagyunk.
Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre. Egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy.
20 június, 2010
Boldog szülinapot Edward! ♥
Boldog szülinapot Neked Edward! Persze, tudom, hogy egy karakter vagy aki csak a filmvásznon és könyvek mese világában szerepel mégis tudom, hogy meg kell ezt most írnom még ha sosem fogod megkapni, nemhogy olvasni.
Köszönettel tartozok Neked azért aki lettem. A Twilight és a személyed megtanította, hogy kiis vagyok. A könyv elolvasása, a film megnézése után egy másik ember lettem. Egyedi gondolkodást adott Neked Steph. de Te így vagy jó. Megváltoztattál és ma már egy jobb ember vagyok. Már van értelme az életemnek, tudom, hogy ki akarok lenni. Tudom, hogy sokat kell fejlődnöm, küzdenem, harcolnom, hogy elérjem amit akarok. Köszönöm Neked. Ha nem lenne ez a sorozat, ha nem lennél Te akkor ma nem tudom, hogy hol lennék. Talán beálltam volna én is a dicdüc zenére vonagló csitrik közé... kitudja.
Tudom, hogy örökre a szívemben maradsz mert akkora ajándékot adtál nekem, amit meghálálni sem tudok. Tudom, hogy lesz egy idő amikor kissé feledésbe merül a neved, de azt is tudom, hogy cseppet sem kell félnem mert az életem utolsó percéig velem maradsz. Amikor eljár felettem az idő boldogan fogok emlékezni azokra a percekre amiket Veled élhettem meg. Én megöregszem, de Te, Edward sosem. Örök emlék maradsz.
Novemberben lesz, hogy két éve más vagyok és megváltozott az életem. Csodás fordulatot vett de nem bánom. A tetteim, a lépteim és az egész kusza életem már a Twilight jegyében játszódik.
Ha felnézek a kék égre Téged látlak benne. A kék színt örökké hozzád fogom kötni. Isten fenn van az égben, de már nem csak ő. Két éve nekem Te is ott vagy. Akár egy őrangyal kérhetek Tőled és válaszolsz. Segítesz és irányítasz. Köszönöm.
Ez nem egyszerű rajongás. Ez tisztelet egy kitalált, megálmodott szereplő felé. A kisugárzása, a jelleme tett olyanná amilyen vagyok.
1901. 06. 20-a biztosan szép nap lehetett. Sok gyermek születhetett ebben az időpontban, de mivel Steph. is erre a dátumra tette tündöklő vámpírunk születését ezért én bizton állítom: az a nap egy gyönyörű nap volt.
Boldog szülinapot Edward Anthony Masen Cullen!
Köszönettel tartozok Neked azért aki lettem. A Twilight és a személyed megtanította, hogy kiis vagyok. A könyv elolvasása, a film megnézése után egy másik ember lettem. Egyedi gondolkodást adott Neked Steph. de Te így vagy jó. Megváltoztattál és ma már egy jobb ember vagyok. Már van értelme az életemnek, tudom, hogy ki akarok lenni. Tudom, hogy sokat kell fejlődnöm, küzdenem, harcolnom, hogy elérjem amit akarok. Köszönöm Neked. Ha nem lenne ez a sorozat, ha nem lennél Te akkor ma nem tudom, hogy hol lennék. Talán beálltam volna én is a dicdüc zenére vonagló csitrik közé... kitudja.
Tudom, hogy örökre a szívemben maradsz mert akkora ajándékot adtál nekem, amit meghálálni sem tudok. Tudom, hogy lesz egy idő amikor kissé feledésbe merül a neved, de azt is tudom, hogy cseppet sem kell félnem mert az életem utolsó percéig velem maradsz. Amikor eljár felettem az idő boldogan fogok emlékezni azokra a percekre amiket Veled élhettem meg. Én megöregszem, de Te, Edward sosem. Örök emlék maradsz.
Novemberben lesz, hogy két éve más vagyok és megváltozott az életem. Csodás fordulatot vett de nem bánom. A tetteim, a lépteim és az egész kusza életem már a Twilight jegyében játszódik.
Ha felnézek a kék égre Téged látlak benne. A kék színt örökké hozzád fogom kötni. Isten fenn van az égben, de már nem csak ő. Két éve nekem Te is ott vagy. Akár egy őrangyal kérhetek Tőled és válaszolsz. Segítesz és irányítasz. Köszönöm.
Ez nem egyszerű rajongás. Ez tisztelet egy kitalált, megálmodott szereplő felé. A kisugárzása, a jelleme tett olyanná amilyen vagyok.
1901. 06. 20-a biztosan szép nap lehetett. Sok gyermek születhetett ebben az időpontban, de mivel Steph. is erre a dátumra tette tündöklő vámpírunk születését ezért én bizton állítom: az a nap egy gyönyörű nap volt.
Boldog szülinapot Edward Anthony Masen Cullen!
16 június, 2010
Hiányzol
Hiány. Milyen egyszerű szó és mégis mennyire nehéz, és nagy gondokat, agy megdogoztató helyzeteket, lelki fájdalmat tud okozni. Lelki fájdalom. Nos, nekem az most van bőven.
Vége az évnek, nincs több hajsza éés a nagy szikla csak úgy lecsúszott a vállamról én pedig elkényelmesedtem. Egy hónap. Egy hónapja b*szok írni egy átkozott sort nem írtam! Egy magamfajta költői léleknek ez borzasztó hosszú kihagyás. Annyi kétely ácsingózik a testemben, a zsigereimben végig.. az a mennyiség. És én ezeket nem tudom megemészteni! Tennem kell ellene! Hiányzol. Annyira kimondhatatlanul hiányzik az írás.
Amikor megismertem a Merengőt azt mondtam: én csak itt egy HP fic olvasó leszek. Én nem fogok írni.
A francokat nem! Ki akarok törni, meg akarom mutatni a világnak, hogy igenis én vagyok az a magyar lány aki tud írni és akar és küzd és ott van a neve ahol a legnagyobbaké van! Meg akarom valósítani azt amit elterveztem. DE én ehelyett csak ülök a seggemen és nyavalygok, cigizek és bulizok, alszok és lustulok, gépezek és gépezek(!) nem teszek semmit ez ellen! Elnézem az embereket akik adják ki a könyvüket, frissítenek és írnak, én meg ülök és úgy viselkedek, mint egy magamfajta tini lány! Nem akarom! Nem akarok egy lenni a sok hülye, önelégült pasizós p*csa közül, akiknek egy gondjuk az, hogy nem tetszenek minden szembe jövő lepedő virtuóz egyénnek. Sosem akartam ez lenni. Most pedig mégis.. abban a világban, abban a füst felhőben lebegek és leledzek amit sosem szántam magamnak. Nem a sors sodorta ezt felém.. óó nem. Ezt én játszottam ki a sorstól, az pedig elém hajította, mondván: nesze! Vidd amit megfőztél.. te senki..
Senki vagyok. Egy egyszerű, önmarcangoló senki. Grat.
Dugong.. rávilágítottál arra ami a legjobban nyomja a szívem. Te mindig itt vagy. Itt ahol az események zajlanak, itt ahol a sziklák gördülnek le a vállamról és fel vissza. Itt vagy, és látsz. Ugye nem tűntem el..? De. Nagyon is eltűntem. Egy óriási áramlat lesodort a víz alá, nem látom a fényt, nem kapok levegőt. Megfulladok. Kapálódzok, segítségért kiáltok. De ebben a hatalmas szurok feketeségben nincs senki, csak én és a döntéseim. Elkapom a felém nyújtott kötelet amit már húznak vissza a felszín felé. Úszok utána és belekapaszkodom abba az életbe amibe élni akarok. Ha elhalasztom ezt a csodás lehetőséget akkor a felszín alatt fogok meghalni, senkiként. Mi legyen merszi..? Gondolkozz! Élj végre!
Írni fogok. Rengeteg szabad idő, kellemesen hűs időjárás, kék Camel, az én elnyűtt csoda laptopom♥.. ez kell ahhoz, hogy végre: éljek!
Hiányzik, az a lány aki voltam. Hiányzik, a veled eltöltött idő. Hiányzik, az ahogy megizzasztott és feldühített a lényed. De amikor itt vagy, csak akkor lehet minden: egész.
*holnap felnézek a háborgó kék égre, mosolygok és cigizek, nevetek és sírok. az érzéseim összecsapnak akár a hideg és a meleg találkozása ami villámokat eredményez.. de én nem bánom. villámlani fog az eszem és a lelkem egyszerre, de végül minden elnyugszik. nyugalom... nyugalom csodás nyugalom.. hol vagy? mért nem fogod a kezem? szorítsd meg, hogy tudjam itt vagy és élsz! ha elbújtál kiáltsd: itt vagyok! ha elmentél gyere vissza! nyugalom téged akarlak mióta csak eltűntél.. eltűntél de hova? gyere vissza.. kérlek.. nagyon kérlek. ha most azt súgod, tegyem amit helyes ígérem, azt fogom tenni. drága nyugalom..*
Vége az évnek, nincs több hajsza éés a nagy szikla csak úgy lecsúszott a vállamról én pedig elkényelmesedtem. Egy hónap. Egy hónapja b*szok írni egy átkozott sort nem írtam! Egy magamfajta költői léleknek ez borzasztó hosszú kihagyás. Annyi kétely ácsingózik a testemben, a zsigereimben végig.. az a mennyiség. És én ezeket nem tudom megemészteni! Tennem kell ellene! Hiányzol. Annyira kimondhatatlanul hiányzik az írás.
Amikor megismertem a Merengőt azt mondtam: én csak itt egy HP fic olvasó leszek. Én nem fogok írni.
A francokat nem! Ki akarok törni, meg akarom mutatni a világnak, hogy igenis én vagyok az a magyar lány aki tud írni és akar és küzd és ott van a neve ahol a legnagyobbaké van! Meg akarom valósítani azt amit elterveztem. DE én ehelyett csak ülök a seggemen és nyavalygok, cigizek és bulizok, alszok és lustulok, gépezek és gépezek(!) nem teszek semmit ez ellen! Elnézem az embereket akik adják ki a könyvüket, frissítenek és írnak, én meg ülök és úgy viselkedek, mint egy magamfajta tini lány! Nem akarom! Nem akarok egy lenni a sok hülye, önelégült pasizós p*csa közül, akiknek egy gondjuk az, hogy nem tetszenek minden szembe jövő lepedő virtuóz egyénnek. Sosem akartam ez lenni. Most pedig mégis.. abban a világban, abban a füst felhőben lebegek és leledzek amit sosem szántam magamnak. Nem a sors sodorta ezt felém.. óó nem. Ezt én játszottam ki a sorstól, az pedig elém hajította, mondván: nesze! Vidd amit megfőztél.. te senki..
Senki vagyok. Egy egyszerű, önmarcangoló senki. Grat.
Dugong.. rávilágítottál arra ami a legjobban nyomja a szívem. Te mindig itt vagy. Itt ahol az események zajlanak, itt ahol a sziklák gördülnek le a vállamról és fel vissza. Itt vagy, és látsz. Ugye nem tűntem el..? De. Nagyon is eltűntem. Egy óriási áramlat lesodort a víz alá, nem látom a fényt, nem kapok levegőt. Megfulladok. Kapálódzok, segítségért kiáltok. De ebben a hatalmas szurok feketeségben nincs senki, csak én és a döntéseim. Elkapom a felém nyújtott kötelet amit már húznak vissza a felszín felé. Úszok utána és belekapaszkodom abba az életbe amibe élni akarok. Ha elhalasztom ezt a csodás lehetőséget akkor a felszín alatt fogok meghalni, senkiként. Mi legyen merszi..? Gondolkozz! Élj végre!
Írni fogok. Rengeteg szabad idő, kellemesen hűs időjárás, kék Camel, az én elnyűtt csoda laptopom♥.. ez kell ahhoz, hogy végre: éljek!
Hiányzik, az a lány aki voltam. Hiányzik, a veled eltöltött idő. Hiányzik, az ahogy megizzasztott és feldühített a lényed. De amikor itt vagy, csak akkor lehet minden: egész.
*holnap felnézek a háborgó kék égre, mosolygok és cigizek, nevetek és sírok. az érzéseim összecsapnak akár a hideg és a meleg találkozása ami villámokat eredményez.. de én nem bánom. villámlani fog az eszem és a lelkem egyszerre, de végül minden elnyugszik. nyugalom... nyugalom csodás nyugalom.. hol vagy? mért nem fogod a kezem? szorítsd meg, hogy tudjam itt vagy és élsz! ha elbújtál kiáltsd: itt vagyok! ha elmentél gyere vissza! nyugalom téged akarlak mióta csak eltűntél.. eltűntél de hova? gyere vissza.. kérlek.. nagyon kérlek. ha most azt súgod, tegyem amit helyes ígérem, azt fogom tenni. drága nyugalom..*
13 június, 2010
Halott virág
Kilépek a konyhába, hogy szokásos éjjeli 'vacsorámat' teljesítsem, és pillantásom a tűzhely mellé esik. Pontosabban, a mellette elhelyezkedő polcra. Egy csokor virág áll rajta most is. Megakad a szemem a kártyán 'boldog szülinapot'. De természetesen nem az én szülinapomat 'ünnepeljük'. Én az ilyen csokrot visszaadnám annak aki nyújtja felém, mondván: Nem egy giccs vagyok, csak egy átlag ember aki átlag csokrot fogad el. Olyan csokrot amit szívből adnak és nem azért, hogy az illető fitogtassa milyen pénzes, és nagymenő.
Amint belenéztem a felém tekintő halvány rózsaszín rózsa szemeibe, láttam, hogy az üres. Üres, mert meghalt. Üres és átlátszó, mint a nővérem. A rózsa, átlátszóvá vált amint beleszúrták azt az undorítóan giccses és csillogó követ. Három szál meghalt átszurkált rózsa, lila köves lánc, egy kemény és rideg alma, csillám hegyén csillám, na meg az elmaradhatatlan zöld levelek ami már vagy előre le volt szárítva vagy mű.. nem néztem meg jobban, mert úgy éreztem ott helyben kitöltöm a mérgem a szülinaposon. Milyen csokor az ilyen? Olyan, mint az eddig emlegetett személy és biztos vagyok benne, hogy valamelyik nagyképű felszínes és üres 'barátjától' kapta. Ő beszél nekem, hogy nincsenek barátaim amikor azt se tudja milyen amikor van egy ember aki mögötted áll akármit sodor feléd a szél
Most, hogy újra végignéztem ezen a csokron tudatosult bennem, hogy ez nem más, mint lila giccs papírba csomagolt drágán megvett átlátszó hazugság. Megölni egy virágot annyi, mint kipusztítani egy tiszta lélekből az őszinte megnyilvánulást.
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa. Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra. Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsájtunk. Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk.
..halott virágok illatát lökik a fák..
Amint belenéztem a felém tekintő halvány rózsaszín rózsa szemeibe, láttam, hogy az üres. Üres, mert meghalt. Üres és átlátszó, mint a nővérem. A rózsa, átlátszóvá vált amint beleszúrták azt az undorítóan giccses és csillogó követ. Három szál meghalt átszurkált rózsa, lila köves lánc, egy kemény és rideg alma, csillám hegyén csillám, na meg az elmaradhatatlan zöld levelek ami már vagy előre le volt szárítva vagy mű.. nem néztem meg jobban, mert úgy éreztem ott helyben kitöltöm a mérgem a szülinaposon. Milyen csokor az ilyen? Olyan, mint az eddig emlegetett személy és biztos vagyok benne, hogy valamelyik nagyképű felszínes és üres 'barátjától' kapta. Ő beszél nekem, hogy nincsenek barátaim amikor azt se tudja milyen amikor van egy ember aki mögötted áll akármit sodor feléd a szél
Most, hogy újra végignéztem ezen a csokron tudatosult bennem, hogy ez nem más, mint lila giccs papírba csomagolt drágán megvett átlátszó hazugság. Megölni egy virágot annyi, mint kipusztítani egy tiszta lélekből az őszinte megnyilvánulást.
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa. Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra. Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsájtunk. Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk.
..halott virágok illatát lökik a fák..
08 június, 2010
Viszonylag hosszú kihagyás után visszatérnek a zagyva szavak
Kilépek az erkélyre, felnézek az égre és mindig ugyanott, majdnem szemmagasságba virít egy csillag fényesen ragyogva. Mintha csak nekem lenne ott, és lehet, hogy valóban így is van. Titokzatosan meredezik az égen és les le rám, mint egy angyal aki követi minden léptem. Oly gyönyörű amikor már lement szinte a nap, de mégis a fénye fel-fel festi a sárga árnyalatait az ég aljára jelezve, éppen milyen időt hoz a holnap. Kék, sárga, vörös. És a színkavalkád közepén ott ül egy csillag. Egyetlen egy. Friss, nyári fuvallat lengeti vörös hajamat, támaszkodva szippantok belőle, és érzem. Érzem az idő múlását. Tavasz, nyár, ősz, tél. Egymást követik mégis mindegyik teljesen más és más. Zöldellnek a fák, érik a nyári gyümölcs, csicseregnek a madarak és Bubcsi élvezettel hajkurászná őket.
Csillag az égen szépen ragyogva, ne tűnj el kérlek, maradj meg nekem. Színesre fested az eget gyönyörűen lángoló Nap, majd jön az éjszaka és elhozza nekem az álmom őrzőjét, azt a csillagot ami fenn az égen világítva jelent meg.. nekem.
Nekem. Szigorú vagyok magamhoz vagy netán tisztán látom belsőm és külsőm egyaránt..? Mindenki mást mond, mint ahogy én állítom. Tanulni akarok belőle amit ma mondtál nekem. Változni akarok a szavaid hatására. Nem akarok irigykedni senkire, azt akarom, hogy engem irigyeljenek. De, hogy érjem el mindezt? Segítesz. Többet is, mint kéne. Köszönöm Neked. Azt mondod nem vagyok buta. Nem, nem vagyok és nem is leszek ezt megígérhetem. Fejődni akarok, tanulni jobb és jobb lenni. Ha kell akkor igen, érdemjegyekkel fogják ezt bizonyítani. Őszintén megfelelni és jónak lenni nehéz, játszani a jót és hazugságokon megszerezni azt amiért más megküzd, szégyen. Szégyenkezni saját magam miatt sosem fogok. Eddig sem tettem, s ezután sem fogok.
Ma valami megváltozott. Élet vagy valami más? Kitudja. De érzem. Megmelegedett a szívem és egy pillanatra mintha azt érzetem volna, én is vagyok valaki. Ez képtelenség. Egy vagyok a sok közül, akinek nagy álmai vannak és küzdeni fogok, hogy ezekből az álmokból legalább egy, de teljesüljön. Akár a legkisebb is de sikerüljön beteljesedni. Harc. Harc az élettel, emberekkel, elvekkel és első sorban magammal. Legyőzöm magam valaha...?
...talán.
Csillag az égen szépen ragyogva, ne tűnj el kérlek, maradj meg nekem. Színesre fested az eget gyönyörűen lángoló Nap, majd jön az éjszaka és elhozza nekem az álmom őrzőjét, azt a csillagot ami fenn az égen világítva jelent meg.. nekem.
Nekem. Szigorú vagyok magamhoz vagy netán tisztán látom belsőm és külsőm egyaránt..? Mindenki mást mond, mint ahogy én állítom. Tanulni akarok belőle amit ma mondtál nekem. Változni akarok a szavaid hatására. Nem akarok irigykedni senkire, azt akarom, hogy engem irigyeljenek. De, hogy érjem el mindezt? Segítesz. Többet is, mint kéne. Köszönöm Neked. Azt mondod nem vagyok buta. Nem, nem vagyok és nem is leszek ezt megígérhetem. Fejődni akarok, tanulni jobb és jobb lenni. Ha kell akkor igen, érdemjegyekkel fogják ezt bizonyítani. Őszintén megfelelni és jónak lenni nehéz, játszani a jót és hazugságokon megszerezni azt amiért más megküzd, szégyen. Szégyenkezni saját magam miatt sosem fogok. Eddig sem tettem, s ezután sem fogok.
Ma valami megváltozott. Élet vagy valami más? Kitudja. De érzem. Megmelegedett a szívem és egy pillanatra mintha azt érzetem volna, én is vagyok valaki. Ez képtelenség. Egy vagyok a sok közül, akinek nagy álmai vannak és küzdeni fogok, hogy ezekből az álmokból legalább egy, de teljesüljön. Akár a legkisebb is de sikerüljön beteljesedni. Harc. Harc az élettel, emberekkel, elvekkel és első sorban magammal. Legyőzöm magam valaha...?
...talán.
31 május, 2010
Valami elszakadt bennem
Valami elszakadt bennem.. ott legbelül. Szemmel nem látható helyen. A lelkem legmélyén. Mintha valami láthatatlan rosszakaró kis lény az enyészetnek akarná adni a lelkem. Kitartsak? Nos, kitartok.. de mégis meddig? A beszéd, a szavak sok mindent helyre hozhatnának, de mégis mikor. Ez két személyen múlna. Azt hittem, hogy a barátom, és én megbíztam benne.
Bizalom. Nagy kincs és akinek a kezében van, az hatalmat tart a markában, még ha nem is sejti az illető. Soha többet nem bízok meg senkiben. Még sokszor a saját magamba tett hitemben is megingok. Akkor miért adnám egy másik embernek kulcsot a gyengeségeim kapujához? Ennyire hülye még én sem vagyok. De voltam. Óóó, milyen botor voltam. Annyira fáj, és annyira félek.
Jelen percben üresnek érzem magam. Végtelenül üresnek és erről te tehetsz. Hátba döfsz, mint egy hazug árulót amikor végig a te érdekeidet néztem, nem pedig a sajátomat. Na, igen van az a k*rva hasztalan tulajdonságom, hogy sosem a magam érdekit figyelem hanem, az állítólagos barátaimét. Ha azt mondják csütörtök, akkor már elmúlt egy hétfő nem? Titokzatos hétfő.. burokba foglalja a hazugság és álca keverékét. Én lennék a hibás, én vigyem el a balhét amit el sem követtem? Na, azt már nem. Pokolian hiányoznak a veled kapcsolatos dolgok. Amikor eszembe jutnak az emlékek mosolyognom kell, de ez csak külső jel. A szívem összefacsarodik a gondolatra, ha az jár a fejembe - mint most -, hogy engem hibáztatsz, engem gyűlölsz és döfsz hátba azért amit el sem követtem.
Tanultam. Nagyon sokat tanultam. Nem bízok meg ezentúl senkiben sem. Nem tárom fel többet a gyengeségeimet, és nem mutatok mást, mint aki vagyok. Én vagyok én. Merszi.. őszintén, csúnyácskán, védekezve.. de én vagyok. Magamra találtam. Köszönöm. Tényleg.
Ha valóban engem hibáztatsz továbbra is.. akkor kérlek, felejtsük el egymást, és hagyj engem békén. Jól éreztem.. nem jelentek és jelentettem neked semmit sem. Akkor kösz. Ég veled, Isten áldásával.
Bizalom. Nagy kincs és akinek a kezében van, az hatalmat tart a markában, még ha nem is sejti az illető. Soha többet nem bízok meg senkiben. Még sokszor a saját magamba tett hitemben is megingok. Akkor miért adnám egy másik embernek kulcsot a gyengeségeim kapujához? Ennyire hülye még én sem vagyok. De voltam. Óóó, milyen botor voltam. Annyira fáj, és annyira félek.
Jelen percben üresnek érzem magam. Végtelenül üresnek és erről te tehetsz. Hátba döfsz, mint egy hazug árulót amikor végig a te érdekeidet néztem, nem pedig a sajátomat. Na, igen van az a k*rva hasztalan tulajdonságom, hogy sosem a magam érdekit figyelem hanem, az állítólagos barátaimét. Ha azt mondják csütörtök, akkor már elmúlt egy hétfő nem? Titokzatos hétfő.. burokba foglalja a hazugság és álca keverékét. Én lennék a hibás, én vigyem el a balhét amit el sem követtem? Na, azt már nem. Pokolian hiányoznak a veled kapcsolatos dolgok. Amikor eszembe jutnak az emlékek mosolyognom kell, de ez csak külső jel. A szívem összefacsarodik a gondolatra, ha az jár a fejembe - mint most -, hogy engem hibáztatsz, engem gyűlölsz és döfsz hátba azért amit el sem követtem.
Tanultam. Nagyon sokat tanultam. Nem bízok meg ezentúl senkiben sem. Nem tárom fel többet a gyengeségeimet, és nem mutatok mást, mint aki vagyok. Én vagyok én. Merszi.. őszintén, csúnyácskán, védekezve.. de én vagyok. Magamra találtam. Köszönöm. Tényleg.
Ha valóban engem hibáztatsz továbbra is.. akkor kérlek, felejtsük el egymást, és hagyj engem békén. Jól éreztem.. nem jelentek és jelentettem neked semmit sem. Akkor kösz. Ég veled, Isten áldásával.
29 május, 2010
Bogyóó
Szóval, tegnap elég nagy agymenéses percemben megígértem Bogyónak ezt a bejegyzést, mondván meglepi lesz. Jójó, persze ő már tudja, hogy megírom ezt a bejegyzést.. mivel na, nem bírtam magammal és elmondtam.
Khhm.. boldog pontpontvesszőcskedik szülinapot Bogyó! Nem mondom mennyi lett.. zavarja.. de mért is? Nos, most ez mindegy. Olvassa a blogom és kifog akadni, de semmi baj, majd megnyugszik. Múltkor volt szíves megjegyezni, hogy szülinapi köszöntő lett a blog, hááát, most már nem mondhatja, mivel ő is itt van, mint megköszöntött. Ó, elöljáróban annyit, hogy ha azt mondom: Tibcsi, A nyugdíjas ééés Bogyó, akkor egy személyről beszélek, csak skizofrént játszok és ez is a játék része. Nem bírok felnőni, nem is vagyok öreg meg semmi ilyesmi.. csak egy hírhedt álmodozó gyerek. Na, de kanyarodjunk vissza.
Azért lett Bogyó.. mert sajt. Ezt nem tudom igazándiból. Csak jött. Bogyó.
A nyugdíjas pedig azért, mert mindig olyan korán lefekszik aludni.. pontosítva: 11kor!
Amúgy, tudni kell róla, hogy a barátom. Nagyon jó barátom, mindig elmondhatom neki, ha valami fáj és meghallgat ez a legjobb. Nem sz*rja le, hanem annyit ír, hogy 'értem' és nekem ez bőven elég. Jó, hogy van nekem. Ez az igazság. Szavakba önteni pokoli nehéz lenne, de tényleg jó, hogy vagy. Angol szöveget fordítva, Tibcsisen, a 'csi' kötőszót ellenezve, kis hülyén.. de szeretés van♥ Könyörgök az ég felé, hogy ne csalódjak benned is. Kántálom a 'kérlek' szót, hogy maradj meg nekem. Kérlek! kérlek! kérlek..!
Gondolom sokakat meglepett ennek a bejegyzésnek a hangvétele.. de olyan jó kedvem van. Repülök, repülök, egy csillag felé a saját füst felhőmbe zárva. Lebegek, lebegek súlytalanul és nevetek az elmúlás fájdalmán. Tudom, hogy mindig tíz centivel a Föld felett leledzem, de most élvezem ezt. Annyira leírhatatlanul könnyű és.. szabad. Szabadon lebegek egy csillagon ülve, és téged nézlek, még ha nem is tudsz róla (:
Khhm.. boldog pontpontvesszőcskedik szülinapot Bogyó! Nem mondom mennyi lett.. zavarja.. de mért is? Nos, most ez mindegy. Olvassa a blogom és kifog akadni, de semmi baj, majd megnyugszik. Múltkor volt szíves megjegyezni, hogy szülinapi köszöntő lett a blog, hááát, most már nem mondhatja, mivel ő is itt van, mint megköszöntött. Ó, elöljáróban annyit, hogy ha azt mondom: Tibcsi, A nyugdíjas ééés Bogyó, akkor egy személyről beszélek, csak skizofrént játszok és ez is a játék része. Nem bírok felnőni, nem is vagyok öreg meg semmi ilyesmi.. csak egy hírhedt álmodozó gyerek. Na, de kanyarodjunk vissza.
Azért lett Bogyó.. mert sajt. Ezt nem tudom igazándiból. Csak jött. Bogyó.
A nyugdíjas pedig azért, mert mindig olyan korán lefekszik aludni.. pontosítva: 11kor!
Amúgy, tudni kell róla, hogy a barátom. Nagyon jó barátom, mindig elmondhatom neki, ha valami fáj és meghallgat ez a legjobb. Nem sz*rja le, hanem annyit ír, hogy 'értem' és nekem ez bőven elég. Jó, hogy van nekem. Ez az igazság. Szavakba önteni pokoli nehéz lenne, de tényleg jó, hogy vagy. Angol szöveget fordítva, Tibcsisen, a 'csi' kötőszót ellenezve, kis hülyén.. de szeretés van♥ Könyörgök az ég felé, hogy ne csalódjak benned is. Kántálom a 'kérlek' szót, hogy maradj meg nekem. Kérlek! kérlek! kérlek..!
Gondolom sokakat meglepett ennek a bejegyzésnek a hangvétele.. de olyan jó kedvem van. Repülök, repülök, egy csillag felé a saját füst felhőmbe zárva. Lebegek, lebegek súlytalanul és nevetek az elmúlás fájdalmán. Tudom, hogy mindig tíz centivel a Föld felett leledzem, de most élvezem ezt. Annyira leírhatatlanul könnyű és.. szabad. Szabadon lebegek egy csillagon ülve, és téged nézlek, még ha nem is tudsz róla (:
27 május, 2010
Vége
Egy illat. Egy hang. Egy pillanat. Egy ígéret. Egy barátság... egy élet. Semmisé váltam, és nem tudom, hogy mostanában ez változni fog-e. Nem hiszem. Őszintén mondom, hogy nem hiszem. Jelen percben nem érzek semmit. Meg akarok halni. El innen, messzire. Komolyan, nem hiányoznék senkinek. Szar vagyok, ez a való igaz. Semmire sem vagyok jó, senkinek nem kellek. Mászkálok a nagyvilágba, amikor semmi dolgom itt csak vagyok, mint valami.. nem is tudom mi. Példát nem tudok magamra mondani. Annyira, de annyira dúltam eddig.. most meg.. mintha nem is élnék. Igen. Talán kissé meg is haltam. Átértékelődtek a dolgok és nem tudom, hogy mi lesz holnap. Hogy fikáz le és vágja a pofámba az irodalom tanár: szar vagy! Ja, az vagyok.. tudom. Elfáradtam és egyfolytában csak bőgök. Úgy érzem nincs senkim. Egyedül vagyok, nem segít senki, nem szól senki hozzám egyetlen egy jó - de őszinte szót -, is, nem mondhatom el senkinek, hogy mennyire fáj, mennyire hasztalannak, jövőtlennek, semmisnek, na, meg leírhatatlanul selejtnek érzem magam. De mondjuk.. már mindegy is. Kiölöm magamból ezeket az érzéseket. Azt hiszem, már meg is halt mind. Nem küzdök tovább, hogy megfeleljek. Nem mutatok többet mást, csak a való igazat, az igazat ami egy nagy nulla. Bizony. Mint írtam, belefáradtam. Igen, belefáradtam, hogy más legyek. Hogy megfeleljek, jobb legyek, olyan legyek, mint mások. Nem leszek más. Ha a nagyközönség a nyávogó, kis p*csákat szereti akkor egességükre! Én meg csak nézek, és fintorgok - szigorúan magamba! - és elgondolkodok azon, hogy bennük mi a jó, és miért nem volt jó az a lány, aki eddig voltam. Belenézek a tükörbe és egy elkeseredett, szerencsétlen szart látok, aki küzdött, idáig de feladta a harcot maga ellen. Felesleges. Nem leszek szebb, olyan szép, akit minden srác imád. Nem leszek közkedveltebb, mivel eddig sem voltam az ezek után meg végképp nem leszek. Szar vagyok. Istenem! Mit tettem?! Miért kell nekem ennyit szenvednem..? Annyi kérdés, de senki nem válaszol.
Az élet szép, csak ne lenne vége már...
..az életben nincs, már több móka meghalunk, mintha nem volna.
Az élet szép, csak ne lenne vége már...
..az életben nincs, már több móka meghalunk, mintha nem volna.
22 május, 2010
Ez vagyok én
Az életem rögös útjaihoz hozzá tartoznak a tiltott és káros dolgok. A tiltott dolgok valahogy engem foglalnak magába. Megszegni a szabályokat, és adrenalin túltengéssel, veszélyt, veszélyre halmozva.. ez vagyok én. Alkohol, cigaretta, csokoládé, kávé, gyors kaja.. és a stbstb.
Most itt konkrétan a cigarettára gondolok. Minden szülő tiltja tőle a gyerekét, mivel ez rossz, és káros szenvedély. De akkor ennyi erővel, ha kimegyek az utcára az is káros... ott is van mindenféle egészségtelen helyzet, anyag. Vagy ha megeszek egy sajtburgert [L] akkor egy csomó káros szénhidrát kerül a szervezetembe, pedig azt már az ember kisgyermek korában megkóstolja.
Igen, cigizek, és egy cseppet nem bánom. Kib*szott jó érzés amikor rágyújthatsz. Ellepi a tüdőd, ellazulsz, megkönnyebbülsz. Az életem nem is tudnám elképzelni nélküle. Régebben marta a torkom, a nyelőcsövem, a tüdőm.. ma már megszoktam és élvezem ha mar, és szorít. Még azt is élvezem ha beleszáll a szemembe a füst, mivel akkor tudom, ez én vagyok(!). Az asztmámból adódóan nem szabadna, de igazából nem rosszabbodott a tüdőm állapota attól, hogy dohányzom. Szedem a gyógyszereket, kávézok és cigizek. Nem akarok leszokni, hülyeség volna. Olyan jó lázadni, más lenni, rágyújtani. Nem bujkálok cigivel a kezemben amikor látok egy ismerőst. Én ezt felvállalom, és a szüleim is tudják. Nekem már ez a természetes.
Imádom a kezem illatát. A cigi füst egyből beivódik a bőrömbe, és nyomot hagy. Láthatatlan nyomot amit csak az orrom 'lát'. Amikor elkezdtem dohányozni utáltam a kezem szagát. Undorodtam a szagától is, és akkor még bűznek emlegettem, ma már ez, azaz illat amitől összefut a nyál a számban. Kesernyés, vad, lázadó de mégis édesen csábító. Megmagyarázhatatlan, szavakba nem önthető illat. Csodás. Azon a helyen, az egyik kedvenc helyemen is sok cigaretta füst terjeng. A klubról már írtam, azaz csak a nevét. 512 az a hely amit éppen annyira imádok, mint a szobámat. Számtalan sokszor voltam már ott, és tudom, sosem fogok csalódni abban a helyben, nem is akarok. Ez a hely nem egy ostoba ember, akikben csak csalódni lehet. Amit nyújt nekem az elmondhatatlan. 512 vagyok lényegében én. Ismerve a tulajokat, magamba szívva a hely varázsát, bízom benne. Igen, egy klubban jobban bízok, mint egy emberben. Vannak emberek akik ostobák, vakok, bizalmatlanok és hazudnak. Nem mindenki, de jó páran azok, ha tetszik ha nem. Ezeken lehet változtatni, csak látni kell nem csak nézni. Na, de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Még azt is imádom, amikor hazaérve az összes ruhám, a hajam magába szívta a kesernyés füstöt. A szobám, az alvó pólóm magába issza a belőlem áradó illatot.. de én imádom.
Imádom, mert ez vagyok én.
Most itt konkrétan a cigarettára gondolok. Minden szülő tiltja tőle a gyerekét, mivel ez rossz, és káros szenvedély. De akkor ennyi erővel, ha kimegyek az utcára az is káros... ott is van mindenféle egészségtelen helyzet, anyag. Vagy ha megeszek egy sajtburgert [L] akkor egy csomó káros szénhidrát kerül a szervezetembe, pedig azt már az ember kisgyermek korában megkóstolja.
Igen, cigizek, és egy cseppet nem bánom. Kib*szott jó érzés amikor rágyújthatsz. Ellepi a tüdőd, ellazulsz, megkönnyebbülsz. Az életem nem is tudnám elképzelni nélküle. Régebben marta a torkom, a nyelőcsövem, a tüdőm.. ma már megszoktam és élvezem ha mar, és szorít. Még azt is élvezem ha beleszáll a szemembe a füst, mivel akkor tudom, ez én vagyok(!). Az asztmámból adódóan nem szabadna, de igazából nem rosszabbodott a tüdőm állapota attól, hogy dohányzom. Szedem a gyógyszereket, kávézok és cigizek. Nem akarok leszokni, hülyeség volna. Olyan jó lázadni, más lenni, rágyújtani. Nem bujkálok cigivel a kezemben amikor látok egy ismerőst. Én ezt felvállalom, és a szüleim is tudják. Nekem már ez a természetes.
Imádom a kezem illatát. A cigi füst egyből beivódik a bőrömbe, és nyomot hagy. Láthatatlan nyomot amit csak az orrom 'lát'. Amikor elkezdtem dohányozni utáltam a kezem szagát. Undorodtam a szagától is, és akkor még bűznek emlegettem, ma már ez, azaz illat amitől összefut a nyál a számban. Kesernyés, vad, lázadó de mégis édesen csábító. Megmagyarázhatatlan, szavakba nem önthető illat. Csodás. Azon a helyen, az egyik kedvenc helyemen is sok cigaretta füst terjeng. A klubról már írtam, azaz csak a nevét. 512 az a hely amit éppen annyira imádok, mint a szobámat. Számtalan sokszor voltam már ott, és tudom, sosem fogok csalódni abban a helyben, nem is akarok. Ez a hely nem egy ostoba ember, akikben csak csalódni lehet. Amit nyújt nekem az elmondhatatlan. 512 vagyok lényegében én. Ismerve a tulajokat, magamba szívva a hely varázsát, bízom benne. Igen, egy klubban jobban bízok, mint egy emberben. Vannak emberek akik ostobák, vakok, bizalmatlanok és hazudnak. Nem mindenki, de jó páran azok, ha tetszik ha nem. Ezeken lehet változtatni, csak látni kell nem csak nézni. Na, de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Még azt is imádom, amikor hazaérve az összes ruhám, a hajam magába szívta a kesernyés füstöt. A szobám, az alvó pólóm magába issza a belőlem áradó illatot.. de én imádom.
Imádom, mert ez vagyok én.
20 május, 2010
A lelkiismeret ami fel is emészthet
Nem fogok többé hinni emberekben, mivel jópár ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.
Lelkiismeret. Gyötör amióta ígéretet tettem, és megtudtam, hogy az a személy akiben eddig bíztam jó formán a szemembe hazudott. De nem csak nekem.. mindenkinek. Dühítő. Még én érzem magam szarul, mert titkot kell őriznem, és ha elmondom valakinek is utána azon izgulhatok, nehogy eljárjon az illető szája. Hazudni bűn. Füllenteni egészen más dolog. A hazugságoknak kemény súlya van.. elárulni azt a személyt akit állítólagosan szeretsz, s közbe kihasználsz egy másikat, míg a körülötted lévőnek hazudsz.
Lelkiismeret. Gyötör.. egy kicsit is? Véleményem szerint mindenkinek van, fellángol amikor hibát követünk el? Én nem hibáztam, én csak áldozat lettem. Kíváncsi természetemnek hűen megkérdeztem, megtudtam.. és szenvedtem. Bizony szenvedtem. Tegnap este és ma hajnalban is próbálkoztam, felnyitni egy szemet ami csukva van. Nézni és látni is. Nem sikerült. Szenvedtem.. ebben a percben ez az érzés kimúlt és rájöttem: csalódtam.. ismét.
Csalódni. Sokszor megesett már velem, szinte meg sem lepődök ezen. Hazug ember miatt kellett csalódnom. Mindig ez van. A rosszak előrébb jutnak, a jó, a becsületes meg csak áll egy helyben és nem tud megmozdulni. Gyűlöllek, megvetlek, leköpnélek te gerinctelen senkiházi! Gyáva vagy. Nem mered elmondani az igazat, és félek sosem fogod megtenni. Ha nem, örökre titok marad. Gyáva maradsz ha hallgatsz. A bátraké az igazi világ, aki gyáva és hazudik az eltűnik a süllyesztőbe.
Végeztem ezzel az ügyel. Most, s mindenkinek megígérem, nem fogok emiatt szenvedni, agyalni.. gondolkodni. A lelkem eddig dúlt, ebben a percben pedig a háborgó tenger megnyugodott és szél csend lett. Könnyű.. áh.. megnyugtató. Nem teszek mást ezután csak é l e k;
Lelkiismeret. Gyötör amióta ígéretet tettem, és megtudtam, hogy az a személy akiben eddig bíztam jó formán a szemembe hazudott. De nem csak nekem.. mindenkinek. Dühítő. Még én érzem magam szarul, mert titkot kell őriznem, és ha elmondom valakinek is utána azon izgulhatok, nehogy eljárjon az illető szája. Hazudni bűn. Füllenteni egészen más dolog. A hazugságoknak kemény súlya van.. elárulni azt a személyt akit állítólagosan szeretsz, s közbe kihasználsz egy másikat, míg a körülötted lévőnek hazudsz.
Lelkiismeret. Gyötör.. egy kicsit is? Véleményem szerint mindenkinek van, fellángol amikor hibát követünk el? Én nem hibáztam, én csak áldozat lettem. Kíváncsi természetemnek hűen megkérdeztem, megtudtam.. és szenvedtem. Bizony szenvedtem. Tegnap este és ma hajnalban is próbálkoztam, felnyitni egy szemet ami csukva van. Nézni és látni is. Nem sikerült. Szenvedtem.. ebben a percben ez az érzés kimúlt és rájöttem: csalódtam.. ismét.
Csalódni. Sokszor megesett már velem, szinte meg sem lepődök ezen. Hazug ember miatt kellett csalódnom. Mindig ez van. A rosszak előrébb jutnak, a jó, a becsületes meg csak áll egy helyben és nem tud megmozdulni. Gyűlöllek, megvetlek, leköpnélek te gerinctelen senkiházi! Gyáva vagy. Nem mered elmondani az igazat, és félek sosem fogod megtenni. Ha nem, örökre titok marad. Gyáva maradsz ha hallgatsz. A bátraké az igazi világ, aki gyáva és hazudik az eltűnik a süllyesztőbe.
Végeztem ezzel az ügyel. Most, s mindenkinek megígérem, nem fogok emiatt szenvedni, agyalni.. gondolkodni. A lelkem eddig dúlt, ebben a percben pedig a háborgó tenger megnyugodott és szél csend lett. Könnyű.. áh.. megnyugtató. Nem teszek mást ezután csak é l e k;
17 május, 2010
Boldog szülinapot Nikki!
Itt szeretnék boldog szülinapot kívánni Nikki 'Rosalie' Reed-nek! Igaz, nem vagyok valami nagy rajongója, de nagyon tehetséges, és gyönyörű színésznek találom. Meg kell mondjam, hogy Rosalie Hale szerepében és kifejezetten utálom.. nem sorolnék most okokat, hogy miért is az ellenszenv, de én nem szeretem Rose-t. Na, de mindegy. Ezúton is még soksoksokszor.. Boldog szülinapot Nikki!
13 május, 2010
Boldog szülinapot RPattz! ♥
Bizony, bizony Rob szülinapja alkalmából - ha már ajándékot nem tudok neki adni - írom meg ezt a bejegyzést. Gondolom sokan tudjátok már, hogy én nem csupán rajongok érte, én tisztelem azt amit csinál, és ahogy. Amikor Budapesten forgatott sokan felmentek megnézni Őt, én viszont kihagyni kényszerültem. Valójában életem egyik legnagyobb vágya volna látni szerény, csodás alakját mégsem tehettem meg, s valamilyen szinten ezt nem is bánom. Ő dolgozott itt nálunk - amikor erre gondolok mindig egy meleg érzés önti el a szívem, hiszen Rob itt járt M.o-n - és nem egy cirkuszi bohóc akire akárki mutogathat és fitymálhat, Ő egy tehetséges színész és ember aki már letett valamit az asztalra. Lehet, hogy nagy részben a rajongói voltak ott a helyszíneken, mégis úgy nézték Őt, mintha kirakati bábú lenne. No, de mindegy.
Egy két információ annak aki valójában, azt sem tudja ki Robert Thomas Pattinson:
°1986. május 13-án született Londonban, Angliában. Angol színész, modell és zenész.
°Édesanyja, Claire egy modellügynökségnél dolgozik, míg édesapja, Richard autókat importál és ad elaz USA-ból.
°Rob a Tower House School-t és a Harrodian School-t végezte el, majd egy amatõr színházi csoportba állt be, a Barnes Theatre Company-be. Néhány szerep után szerepelhetett a Tess of the D'Urbervilles címû tv-sorozatban is, majd ez után nagyobb szerepekhez is szerett volna hozzájutni.
°Ekkor igazából csak színész szeretett volna lenni, ám modellként is sikeres pálya állt előtte. 12 évesen kezdett modellkedni, de csak pár év múlva gondolta komolyan, addig nem igazán foglalkozott vele. ,, Amikor elkezdtem modellkedni, egészen magas voltam, és úgy néztem ki, mint egy lány, és ezért akkoriban rengeteg munkát kaptam. Aztán elkezdetem egyre jobban úgy kinézni, mint egy férfi, és már nem igazán kerestek. Azt hiszem, ez egy szerencsétlen rész a modellkarrieremben.” Ennek ellenére szerepelt a Hackett 2007. őszi kampányában.
Érdekességek:
°3000 ember közül választották ki Edward szerepére, a Twilight c. filmbe.
°2008-ban a Rolling Stone Magazin az év Legszexisebb színészének választotta.
°Kedvenc étele a gyorskaja.
°Egyszer, amikor nagyon rossz napja volt, meghívta az egyik rajongóját vacsorázni.
°Megtanult könnyűbúvár-felszereléssel merülni a Harry Potter-beli szerepe miatt.
°,A Harry Potter londoni premierje elõtti napon a Leicester Square-en ültem, boldog voltam a premier miatt, aztán egyszer csak hirtelen idegenek kezdték el sikítozni a nevemet. Csodálatos, leírhatatlan.”
°Három évesen kezdett zongorázni, és öt évesen gitározni tanulni.
°Elmondása szerint színészi karrierjében és munkáiban Jack Nicholson inspirálja.
"Nagyon sok örömben, mámorban, boldogságban, ajándékokban és minden csuda-csuda jóban gazdag szülinapot Neked, RPattz! Remélem, hogy egyszer tényleg láthatlak személyesen, és inthetek Neked mosolyogva az emlékeken amiket, a Te kisugárzásodnak köszönhetek! Tisztellek, felnézek Rád és nem utolsó sorban szeretlek - a magam módján. Vigyázz magadra, vigyázzon Rád egy angyal akit én kértem meg erre a feladatra, hiszen nincs világ Robert Pattinson nélkül, aki megtestesítette a bonyolult lelkű Edward Cullen-t. Ezekkel a szavakkal kívánok Neked még vagy százszor: Boldogboldogboldog a legboldogabb szülinapot!"
PS: Meg kell jegyeznem, hogy még a PIN-kódom is 0513. Éééés, hogy én bizony ma nem is figyeltem a dátumot, úgy írtam fel a füzetem jobb sarkába, hogy lese esett, milyen nagy is ez a nap. Szégyenlem érte magam, de így van. Tudom azt is, hogy sokakat ez a bejegyzés fel fog zaklatni mondván: "Hogy lehet egy ember ennyire debil?! Hogy szerethet valakit akit nem is ismer?!" hmmm, hát így :) na, de kérem azt aki így gondolja, hogy tartsa meg ezt magában, engem ez a fajta vélemény ebben a témában nem tud érdekelni, szóval ne is írja le senki. Köszönöm :]
Bóóóóó'dogat RPattz-nek!! ♥♥
Egy két információ annak aki valójában, azt sem tudja ki Robert Thomas Pattinson:
°1986. május 13-án született Londonban, Angliában. Angol színész, modell és zenész.
°Édesanyja, Claire egy modellügynökségnél dolgozik, míg édesapja, Richard autókat importál és ad elaz USA-ból.
°Rob a Tower House School-t és a Harrodian School-t végezte el, majd egy amatõr színházi csoportba állt be, a Barnes Theatre Company-be. Néhány szerep után szerepelhetett a Tess of the D'Urbervilles címû tv-sorozatban is, majd ez után nagyobb szerepekhez is szerett volna hozzájutni.
°Ekkor igazából csak színész szeretett volna lenni, ám modellként is sikeres pálya állt előtte. 12 évesen kezdett modellkedni, de csak pár év múlva gondolta komolyan, addig nem igazán foglalkozott vele. ,, Amikor elkezdtem modellkedni, egészen magas voltam, és úgy néztem ki, mint egy lány, és ezért akkoriban rengeteg munkát kaptam. Aztán elkezdetem egyre jobban úgy kinézni, mint egy férfi, és már nem igazán kerestek. Azt hiszem, ez egy szerencsétlen rész a modellkarrieremben.” Ennek ellenére szerepelt a Hackett 2007. őszi kampányában.
Érdekességek:
°3000 ember közül választották ki Edward szerepére, a Twilight c. filmbe.
°2008-ban a Rolling Stone Magazin az év Legszexisebb színészének választotta.
°Kedvenc étele a gyorskaja.
°Egyszer, amikor nagyon rossz napja volt, meghívta az egyik rajongóját vacsorázni.
°Megtanult könnyűbúvár-felszereléssel merülni a Harry Potter-beli szerepe miatt.
°,A Harry Potter londoni premierje elõtti napon a Leicester Square-en ültem, boldog voltam a premier miatt, aztán egyszer csak hirtelen idegenek kezdték el sikítozni a nevemet. Csodálatos, leírhatatlan.”
°Három évesen kezdett zongorázni, és öt évesen gitározni tanulni.
°Elmondása szerint színészi karrierjében és munkáiban Jack Nicholson inspirálja.
"Nagyon sok örömben, mámorban, boldogságban, ajándékokban és minden csuda-csuda jóban gazdag szülinapot Neked, RPattz! Remélem, hogy egyszer tényleg láthatlak személyesen, és inthetek Neked mosolyogva az emlékeken amiket, a Te kisugárzásodnak köszönhetek! Tisztellek, felnézek Rád és nem utolsó sorban szeretlek - a magam módján. Vigyázz magadra, vigyázzon Rád egy angyal akit én kértem meg erre a feladatra, hiszen nincs világ Robert Pattinson nélkül, aki megtestesítette a bonyolult lelkű Edward Cullen-t. Ezekkel a szavakkal kívánok Neked még vagy százszor: Boldogboldogboldog a legboldogabb szülinapot!"
PS: Meg kell jegyeznem, hogy még a PIN-kódom is 0513. Éééés, hogy én bizony ma nem is figyeltem a dátumot, úgy írtam fel a füzetem jobb sarkába, hogy lese esett, milyen nagy is ez a nap. Szégyenlem érte magam, de így van. Tudom azt is, hogy sokakat ez a bejegyzés fel fog zaklatni mondván: "Hogy lehet egy ember ennyire debil?! Hogy szerethet valakit akit nem is ismer?!" hmmm, hát így :) na, de kérem azt aki így gondolja, hogy tartsa meg ezt magában, engem ez a fajta vélemény ebben a témában nem tud érdekelni, szóval ne is írja le senki. Köszönöm :]
Bóóóóó'dogat RPattz-nek!! ♥♥
09 május, 2010
Főszerep
Aby nem is olyan rég bejelentette, hogy ihlete támadt, de a főszereplő személyében engem képzel el. Na, ilyenkor én, a magát utáló, és fitymáló lány mit gondolhat? 'b*zdmeg ez valami vicc?!' kb. igen ez volt az első gondolatom, de nem, nem vicc. Nagyon meglepődtem, mert mindig is ilyesmiről álmodtam. Aby, mint az író nem akarta/akarja elmondani, hogy miért pont én, azt felelte kérésemre miszerint mondja meg: majd megtudod, ha megírtam az első fejezetet. Addig is le kell írnom magamról egy csomó mindent ami azt hiszem nehéz feladatnak bizonyul. Aby azt is mondta, hogy megváltoztathatom a történetben a nevem, de eddig még nem találtam olyan nevet ami hozzám illene a Merszin kívül. Talán a Scarlet.. de ezen még agyalok. A történethez választhatok egy másik lány képét vagy lehetek én.. én. Ez is necces mivel olyan kis csökötten csúnyácska vagyok, hogy nagyon és nem tudom mi lesz abból, ha az én képem lesz feltűntetve a blogon. Blogon bizony. Istenem, ez olyan pokolian jó érzés. Nagyon meglepett és nagyon meghatott ez az egész. Egy nagy vágyam vált ezzel valóra és annyira boldog voltam mikor megtudtam. Színésznő és író lévén nagyon szerettem volna egyszer magamról olvasni, és bízom benne, hogy magamra ismerek majd a történetben. Nem vagyok egoista, nem kell félre érteni, ez csak puszta kíváncsiság.
Nagyon szépen köszönöm Abigel a lehetőséget, de igazán nem értem, hogy mi fogott meg bennem, és pont én, hogy tudtalak megihletni amikor semmi olyasmi nincs bennem.
Nagyon szépen köszönöm Abigel a lehetőséget, de igazán nem értem, hogy mi fogott meg bennem, és pont én, hogy tudtalak megihletni amikor semmi olyasmi nincs bennem.
07 május, 2010
Ég Veled!
2010. május 5.-én pénteken délelőtt Manci cica elpusztult. Miután elköltöztünk Reziből a mamámnál hagytuk aki a szomszédunk volt vagy 6 éven át. Nem csak Őt, Kacsát és Pamót is. Kacsám azóta megszökött. Pamó cica pedig túl él mindenkit.. már 8 éves lesz augusztusban.
2006 körül született (pontos időpontért meg kell keresnem a régi naplómat) és úgy mentettem meg. Apu a mai napig nem tudja az igazat - ő úgy tudja, találtam. Meg akarták őket ölni, mondván sokan vannak, én pedig megfűztem lágyszívű anyámat, had legyen újabb cicám. Megengedve elmentem kiválasztani. Nehéz volt, legszívesebben hoztam volna mindet. Mancit - aki fiú - amikor megpillantottam a bejárati ajtóval szembeni lépcső egyik felsőbb fokán feküdt a tápos zacskóban. Egy marék volt a szentem, és szinte elmerült az apró szemek közt. Odaléptem, felemeltem és szinte a macska alva evett, s felébredve a karomba rájött, én új személy vagyok. Alig akarták odaadni nekem, mivel, Manci volt egyedül szobatiszta. Hazavittem. Kacsával jól összehaverkodtak és ki is heverte amikor a mamámhoz kényszerült költözni-e. Mindig ő volt a legnagyobb és legéhesebb mind közül.
Egy jó ideje nem látogattam meg sem a mamámat, sem pedig a cicáimat. Hiányoznak, lusta vagyok kimenni. Ez lett az eredménye. Nem láthatom többet, nem ölelhetem meg és nem ígérhetem hegyes kis fülébe: Szeretni foglak amíg élek, vigyáz Rád egy angyal akit én kértem meg. Ha eszembe jutott, megígértem. Lehet ez az én büntetésem amit jogosan megérdemlek. Elhanyagoltam, a halál pedig kilökte az angyalomat Manci árnyékából és elvitte tőlem. Nem láthatom többet, és el sem köszöntem. Tudtam, hogy betegeskedik mégsem mentem ki hozzá. A foga begyulladt, és a genny ráment az agyára. Hiányozni fog. Nagyon.
"Ég Veled Manci! Örökre szeretni foglak, s vigyáz Rád egy angyal akit én kértem meg erre a feladatra.. - suttogta hegyes sötét szürke fülecskéjébe egy vörös hajú, könnyes szemű lány, majd a cica utolsó levegőjét kifújva örökre elment."
2006 körül született (pontos időpontért meg kell keresnem a régi naplómat) és úgy mentettem meg. Apu a mai napig nem tudja az igazat - ő úgy tudja, találtam. Meg akarták őket ölni, mondván sokan vannak, én pedig megfűztem lágyszívű anyámat, had legyen újabb cicám. Megengedve elmentem kiválasztani. Nehéz volt, legszívesebben hoztam volna mindet. Mancit - aki fiú - amikor megpillantottam a bejárati ajtóval szembeni lépcső egyik felsőbb fokán feküdt a tápos zacskóban. Egy marék volt a szentem, és szinte elmerült az apró szemek közt. Odaléptem, felemeltem és szinte a macska alva evett, s felébredve a karomba rájött, én új személy vagyok. Alig akarták odaadni nekem, mivel, Manci volt egyedül szobatiszta. Hazavittem. Kacsával jól összehaverkodtak és ki is heverte amikor a mamámhoz kényszerült költözni-e. Mindig ő volt a legnagyobb és legéhesebb mind közül.
Egy jó ideje nem látogattam meg sem a mamámat, sem pedig a cicáimat. Hiányoznak, lusta vagyok kimenni. Ez lett az eredménye. Nem láthatom többet, nem ölelhetem meg és nem ígérhetem hegyes kis fülébe: Szeretni foglak amíg élek, vigyáz Rád egy angyal akit én kértem meg. Ha eszembe jutott, megígértem. Lehet ez az én büntetésem amit jogosan megérdemlek. Elhanyagoltam, a halál pedig kilökte az angyalomat Manci árnyékából és elvitte tőlem. Nem láthatom többet, és el sem köszöntem. Tudtam, hogy betegeskedik mégsem mentem ki hozzá. A foga begyulladt, és a genny ráment az agyára. Hiányozni fog. Nagyon.
"Ég Veled Manci! Örökre szeretni foglak, s vigyáz Rád egy angyal akit én kértem meg erre a feladatra.. - suttogta hegyes sötét szürke fülecskéjébe egy vörös hajú, könnyes szemű lány, majd a cica utolsó levegőjét kifújva örökre elment."
06 május, 2010
Határokon belül, és túl
Átléptem egy határt. Egy olyan határt amit nekem nem szabad. Lehet, hogy más megteheti, sőt biztosan meg de nekem egyszerűen nem szabad. Van a határ és annak a túloldala. A határon belül élek én, mint semmis lény akinek van egy saját maga alkotta élete, stílusa, szokásai és van az a hely ahol már a határon túl vagy. A határon túl kudarcok, csapások érnek amiket nem tudsz kivédeni és végül koppansz.
Én átléptem a határt először körülnéztem mosolyogtam és elindultam egy ösvényen, amiről ma már tudom, hogy nincs se vége, se eleje.. körbe-körbe mászkáltam. Remény és annak apró, kicsiny szikrája lobbant szemembe és égetett, míg végül kialudt. Csapás ért, nagy fokú és rájöttem.. koppantam. A határ túloldala nem való nekem.. nem vagyok hozzá elég jó, nem vagyok oda való. Én, mint semmis átlag ember, nem nagy igényekkel de annál nagyobb álmokkal, maradok itt a seggemen és élek a mának. A mának, ahol megpróbálok aranyos, türelmes lenni és segíteni másoknak. Nem nézem, hogy nekem mi a jó, ha valami fáj, akkor tűröm azt a nyamvadt fájdalmat és elmerülök benne mosolyogva. Mosolyogva azért mert érzek, érzem a fájdalmat és ez lehetővé teszi, hogy érző emberként éljek a Földön. Mazochista lennék? Vagy Márk elmondása szerint hülye? Hmm, lehet.. vagy biztos. Bolondok vannak a világon, én magam is az vagyok, de ha találkozok egy másikkal megkérdezem, ő mit mond erre.
Én átléptem a határt először körülnéztem mosolyogtam és elindultam egy ösvényen, amiről ma már tudom, hogy nincs se vége, se eleje.. körbe-körbe mászkáltam. Remény és annak apró, kicsiny szikrája lobbant szemembe és égetett, míg végül kialudt. Csapás ért, nagy fokú és rájöttem.. koppantam. A határ túloldala nem való nekem.. nem vagyok hozzá elég jó, nem vagyok oda való. Én, mint semmis átlag ember, nem nagy igényekkel de annál nagyobb álmokkal, maradok itt a seggemen és élek a mának. A mának, ahol megpróbálok aranyos, türelmes lenni és segíteni másoknak. Nem nézem, hogy nekem mi a jó, ha valami fáj, akkor tűröm azt a nyamvadt fájdalmat és elmerülök benne mosolyogva. Mosolyogva azért mert érzek, érzem a fájdalmat és ez lehetővé teszi, hogy érző emberként éljek a Földön. Mazochista lennék? Vagy Márk elmondása szerint hülye? Hmm, lehet.. vagy biztos. Bolondok vannak a világon, én magam is az vagyok, de ha találkozok egy másikkal megkérdezem, ő mit mond erre.
Gyenge jellem
Huh, szóval kezdem először a frissel aztán haladok, szépen sorjában a dolgokkal.. éppen ahogy eszembe jutnak.
A frissel/frissekkel kapcsolatban a Twilight-os művem folytatásának ötlete megvan, csak le kell írnom. Na, igen de nem rakhatok senki elé sem egy vacak, ócska, semmit nem érő szutykot. Igényes vagyok mindenre amit teszek, ahogyan élek, szeretem ha körülöttem rendbe vannak a dolgok. Szépen megfogalmazott fejezetet nyújtok Nektek, és ha minden igaz vasárnap be is tudom fejezni. Már neki álltam.. holnap is írok, remélem végzek is =)
Ami pedig a HP-t illeti.. hm. Azt nehezebb írnom mivel az nem drámai mű én pedig abban vagyok otthon, mivel én is egy letargikus jellemként élek (sokszor jobb, legtöbbször ez rosszabb) Megpróbálok összerittyenteni egy hat-hét oldalas, átdolgozott, kijavított fejezetet, ígérem.
Uhm, aztáán! Tibcsii! Ha még olvasol akkor itt mondani szeretném, hogy én nem akartalak megbántani akármivel is.. vagy ilyesmi. Ha beszélünk akkor elmondom, hogy mire jutottam és tudom, hogy Te hülyeségnek fogod gondolni.. nem baj, én tudom, hogy igazam van. (L)
Máárk! Nem tudom, hogy olvasol-e vagy sem, de azért írok Neked is pár szót. Biztos rosszul esett az amit mondtam, de meg kell értened, hogy én így gondolom magamat. Sajnálom, nagyon sajnálom ha bántottalak valamivel és remélem, hogy még ma beszélünk :') Szeretlek répanacii! (L)
Piper! Drága jó levelező társamnak itt is üzenem, hogy nem azért nem írok neki vissza mert utálom, és nincsenek is való indokaim rá.. hanem egyszerűen el vagyok úszva. Tudom, hogy voltál Keszthelyen, és esküszöm, hogy írni fogok Neked mert soksoksoksoksok mesélni valóm van és remélem, hogy még szívesen fogadod a hülye életem néhol unalmas néhol izgi részeit. (L)
Hmm, azt hiszem ennyit emelnék ki. DE el kell mondanom, hogy irtó sok dolgom van. Tanulnom kell, javítanom ami elveszi az időm nagy részét. Olvasni is szeretek - sőőőőőőt -, és lehet, hogy ez önzőség de arra is fogok és szoktam időt fordítani, időm legtöbb részét. Írni öröm, hálás vagyok érte, hogy írhatok és imádok is, esküszöm, de most nincs rá energiám! Sok erő, fantázia kell hozzá és utóbbi meg is van de előbbi.. nem egészen. A barátaimra is fordítok időt, próbálok sok felé szakadni. Levelező társamnak sem tudok egyszerűen válaszolni.. mert amikor meg van időm akkor meg döglök, mint egy lusta segg és semmit nem csinálok. Nem tanulok, nem megyek sehova, rágyújtani nem gyújtok rá mert annyira lusta vagyok! Na, ez vagyok én. Egy lusta gyenge jellem. Ja, utána meg nyögök magamnak mondván 'megint nem csináltam semmit' ...
Ezúton is, bocsánatot kérek mindenkitől akit megbántottam. Sajnálom az elmaradt frisseket, leveleket, beszélgetéseket.. akármit. Tényleg nem vagyok önmagam, helyre kell jönnöm, muszáj!
A frissel/frissekkel kapcsolatban a Twilight-os művem folytatásának ötlete megvan, csak le kell írnom. Na, igen de nem rakhatok senki elé sem egy vacak, ócska, semmit nem érő szutykot. Igényes vagyok mindenre amit teszek, ahogyan élek, szeretem ha körülöttem rendbe vannak a dolgok. Szépen megfogalmazott fejezetet nyújtok Nektek, és ha minden igaz vasárnap be is tudom fejezni. Már neki álltam.. holnap is írok, remélem végzek is =)
Ami pedig a HP-t illeti.. hm. Azt nehezebb írnom mivel az nem drámai mű én pedig abban vagyok otthon, mivel én is egy letargikus jellemként élek (sokszor jobb, legtöbbször ez rosszabb) Megpróbálok összerittyenteni egy hat-hét oldalas, átdolgozott, kijavított fejezetet, ígérem.
Uhm, aztáán! Tibcsii! Ha még olvasol akkor itt mondani szeretném, hogy én nem akartalak megbántani akármivel is.. vagy ilyesmi. Ha beszélünk akkor elmondom, hogy mire jutottam és tudom, hogy Te hülyeségnek fogod gondolni.. nem baj, én tudom, hogy igazam van. (L)
Máárk! Nem tudom, hogy olvasol-e vagy sem, de azért írok Neked is pár szót. Biztos rosszul esett az amit mondtam, de meg kell értened, hogy én így gondolom magamat. Sajnálom, nagyon sajnálom ha bántottalak valamivel és remélem, hogy még ma beszélünk :') Szeretlek répanacii! (L)
Piper! Drága jó levelező társamnak itt is üzenem, hogy nem azért nem írok neki vissza mert utálom, és nincsenek is való indokaim rá.. hanem egyszerűen el vagyok úszva. Tudom, hogy voltál Keszthelyen, és esküszöm, hogy írni fogok Neked mert soksoksoksoksok mesélni valóm van és remélem, hogy még szívesen fogadod a hülye életem néhol unalmas néhol izgi részeit. (L)
Hmm, azt hiszem ennyit emelnék ki. DE el kell mondanom, hogy irtó sok dolgom van. Tanulnom kell, javítanom ami elveszi az időm nagy részét. Olvasni is szeretek - sőőőőőőt -, és lehet, hogy ez önzőség de arra is fogok és szoktam időt fordítani, időm legtöbb részét. Írni öröm, hálás vagyok érte, hogy írhatok és imádok is, esküszöm, de most nincs rá energiám! Sok erő, fantázia kell hozzá és utóbbi meg is van de előbbi.. nem egészen. A barátaimra is fordítok időt, próbálok sok felé szakadni. Levelező társamnak sem tudok egyszerűen válaszolni.. mert amikor meg van időm akkor meg döglök, mint egy lusta segg és semmit nem csinálok. Nem tanulok, nem megyek sehova, rágyújtani nem gyújtok rá mert annyira lusta vagyok! Na, ez vagyok én. Egy lusta gyenge jellem. Ja, utána meg nyögök magamnak mondván 'megint nem csináltam semmit' ...
Ezúton is, bocsánatot kérek mindenkitől akit megbántottam. Sajnálom az elmaradt frisseket, leveleket, beszélgetéseket.. akármit. Tényleg nem vagyok önmagam, helyre kell jönnöm, muszáj!
