Mutasd magad!

Pusztai Mercédesz vagyok. De csak merszi, a teljes kiejtés hozzám túlságosan komoly és hivatalos. Apám választotta a nevemet.
A pasiktól általában tartok. De létezik valahol egy, akitől majd nem fogok. Remélem, megérem. Hiszen a halál oly kiszámíthatatlan.
A mi családunkban asszem' én vagyok az egyetlen aki nem mutatja ki az érzelmeit - ha mégis akkor azt is csak ritkán. Tiltott az sz betűs szó (szeretlek).
Kisebb koromban szoktam rá, hogy figyeljem az embereket. Azonnal észre lehet venni, hogy melyikük milyen. Átlátszó és üres. Érett és bölcs. Tapasztalt és érett. Vagy az utóbbiak ellentéte. Nagyon sokan vagyunk.
Nagyobb koromban - azaz manapság - mindig azt képzelem, hogy egy színpadon állok és én vagyok a főszereplő. Színésznő vagyok. A közönség soraiban pedig ott ül az a srác aki csak engem szeret. Csak engem tüntet ki a figyelmével és nem mást. Hogy én jelentem számára a mindent. Csak kitalálom de mégis, sokszor olyan valóságosan tűnik és kicsit talán az is. Sokszor menekülök oda a való világ elől. Ott minden olyan szép.
Régész, bűnügyi nyomozó, sorozatgyilkos szerettem volna lenni kislánykoromban. Ma már csak eljátszani szeretném őket, vagy leírni.
Most nagyobb koromban színésznő, dramaturg szeretnék lenni, ha nagy leszek. Vagy mondjuk, író.

it's ok

a boldogságot nem adják ingyen. ha így lenne mindenki vigyorogna.

Olyan fura most minden. Teljesen megvagyok magamon rökönyödve. Hiszen mindig csak kíntatom magam, akkor is ha nem akarom.. most meg. Nahát! Csakis akkor fáj - de akkor piszkosul - ha az emlékek felgyülemlenek. Ha igazságtalan voltam rátör a lelkiismeret. Ha együtt nevettünk, hiányzik és át akarom újra meg újra élni. Egy-egy boldog emléknél elmosolyodom, de ha nagyon bele lovalom magam... lefelé görbül a szám és könnyel telik meg a szemem.

ne sírj mert elmúlt. mosolyogj mert megtörtént- a kérés egyenlőre lehetetlen akármilyen bölcs és igaz.

Érdekes. Amikor ott hagytuk és hátra fordulva, lassan haladva a kijárat felé integettem neki akkor tényleg azt szajkóztam magamba, hogy 'önuralomönuralom' és mintha sav marta volna végig a torkomat minden egyes nyelésnél. Aztán amikor a sav megtette a hatását, elszorította a nyelőcsövem és be kellett hunynom a szemem különben kiszivárgott volna a sav maradéka. Pokoli érzés a hiány és féltés érzése. Imádkozok pedig nem vagyok hívő, sem vallásos. Én a saját Istenemhez formálom akit pontosvesszőnek nevezek.. találónév. Nekem ő az Isten, tőle kérem, hogy vigyázzon rá.

az én szívem nem fáj.. nem fáj mert egy sajt.

Amikor szomorúak vagyunk gondolnunk kell arra, hogy azért élünk, hogy boldogok legyünk. Tennünk kell azért, hogy sikerüljön az, amit elterveztünk és azt a sorsot kell beteljesíteni, amit mi kreáltunk ki és nem más. Mikor elpilledve merengünk emlékezni kell arra a napra amikor meghalunk. Meghalunk de nem végérvényesen. Meghalunk egy kicsit, de aztán csak várni kell, hogy felkeljen a nap. Az újonnan kélt nap hozhat boldogat és szomorúat. De mégis ha tényleg, úgy igazán meghalunk akkor nem lesz miért élnie azoknak akiket hátrahagyunk. Mert mindenkire emlékszik valaki; mindenkiért hullajt valaki könnyeket. És amikor eszünkbe jut egy emlék amikor kicsit meghalva éreztük magunkat akkor tudjuk csak igazán, hogy azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Meghalva érezhetjük magunkat amikor a ló túloldalán vagyunk. Rossz és jó. Meleg és hideg. Édes és keserű. Szag és illat. Világos és sötét. Élet és halál.
Bonyolult lelkek vagyunk, mi emberek. Mégis hiszem azt, hogy egyszer szavakba önthetem a lehetetlent. Miért érezzük savnak a hiányt? Milyen szó fejezheti ki amikor tényleg szárnyalunk és azt hisszük ennél nincs jobb? Megválaszolhatatlannak tűnik mégsem az. Hiszem, hogy én lehetek egyszer az, aki ezekre a kérdésekre választ talál és hiszem, hogy egyszer ezeket a válaszokat valaki értékelni fogja.

rájöttem. azért írok gyerekkorom óta, mert nem tudtam magamról beszélni. nem volt kinek.
nem tudtam és a mai napig nem tudok. nincs és nem is volt kinek.

Akkor jöjjön a beharangozott: The Twilight Saga: Eclipse

Aki nem látta még a filmet és nem akar belőle részleteket megtudni annak írom, hogy vigyázat: spoiler. (:

Előszó:
Mint, ahogy beharangoztam, én is elmentem a moziba, hogy ámulatba eshessek. A premier napján mentem el a zalaegerszegi Cinema City aréna 20 órával kezdődő előadásra. Szívem szerint az éjféli vetítésre mentem volna el, de mivel nem tehettem elmentem a 'majdnem' premierre. Nővérem kísért el egy igen butának mondható 'barátnőjével'. Tudni illik, Keszthelyen lakom, és Zeg nincs olyan messze de azért a negyven perces út eléggé hangulat gyilkos két ilyen nőszeméllyel. Lehet, hogy taplóság a részemről, de ha a Breaking Dawn premierjére is ezzel az emberrel kell mennem akkor kivetem magam a közelben található rémháznak mondott, '10emeletes' tizedik szintjéről. Nem bírja felfogni, hogy nekem ez a sorozat mennyi mindent jelent, hogy tűzbe tenném a kezem a saját köteteimért, vagy akár melyik ereklyémért. Amikor kiszálltam a kocsiból már egyből előkaptam a cigimet és idegtől remegve gyújtottam rá. Mondtam neki, hogy várjanak meg mert én azon az alapon megyek akárhova ha együtt maradunk. Nem pedig engem ott kinn hagy, mint a 'beteg' fanatikust ő meg bemegy illegetni magát. Aztán elszakadt az a bizonyos madzag, és elküldtem a jó büdös francba, majd sírva, remegve elszívtam a cigimet. Egy dolog tartottam bennem a lelket. Eclipse. A többnél is többet jelentett nekem, hogy ott lehessek. Ha nem ezt a filmet nézzük meg, esküszöm hazamegyek busszal. De nem. Mint írtam az Eclipse-ért tűzbe is vetném magam, és nem érdekelne ha porrá égne a testem. Aztáááán, az események jöttek, a zord hangulat maradt. Vagyok és voltam is olyan makacs, hogy nem engedem és büntetem a nővérem bunkó, és lekezelő hangnememmel. Azt se tudja, hogy kivagyok. Kívülről néz de belém nem lát. Fájt, de egy dolog hajtott előre, mégpedig az, hogy beülhessek a terembe végre. Hozzátenném, a New Moon-ra elsőként ültem be, ide szinte utolsóként. Evett már az ideg, de végül amikor elkezdődött a film kizártam mindent és mindenkit.

Éssss akkor jöjjön a főszereplő:
Mivel egy ép ember nem ült a közelemben ezért a saját kezeimet kulcsolhattam össze. Ha most tenném ezt, bizony fájna mégis ott, akkor csak zsibbadtságot éreztem. Minden tagom belesajdult - édes fájdalom volt ez -, remegtem és egyre csak azt tátogtam: úristen. Amikor megláttam, hogy az 'Eclipse' feliratot ami pont úgy égett, ahogy az én szívem és lelkem egyaránt. Ahogy a gyönyörű feliratot körülvevő szürke alapon megjelent egy vörösen izzó kör. Mintha belerepültem volna én is a filmbe. Szárnyaltam, kapkodtam a levegőt. Mosolyogtam, sírtam, a jobb kezemen lévő Bella hold köves gyűrűjének utánzatát markoltam. Nem érdekelt ki látja. Még az sem tudott a tudatomba férkőzni, hogy előttem vihogtak, nyámmogtak, zörögtek. Viszont egy valami idegesített: a komoly, és érzelmes jeleneteknél sokan viháncoltak. Igen ez a nagy átka annak, ha premierre megy az ember. Mégsem bántam. Annyira gyönyör fakasztó volt. Minden hang és kép a tudatom legmélyéig repült, és a lelkem mélyre elrejtett ládájába ivódott. Soha senki nem veheti el tőlem amit akkor, ott éreztem.
Imádom Gunst, az Eclipse Ost.ba egyenes bele vagyok habarodva, de ott a moziban, a legfelső sor, nyolcas székében ülve - azt hiszem az egyetlen tiszta pillanatomba - rájöttem, hogy ez a film olyan, mint egy a kedvenc albumaim közül, vagy az összes album együtt véve. Minden szám, minden akkord, az összes zongora játék, szóval: minden. Magába foglalta azt, amint a zene jelent nekem. És köztudottan a zene jelenti a mindent, amit az élettől kaphattam.

Maga a film:
Nagy feketeség majd felcsendült az egyik külön kedvencem, a The Black Keys-től a Chop and Change. Riley kilép - gőzöm sincs honnan :$. Nem bírtam arra figyelni, hogy honnan mert egyszerűen annyira be voltam zsongva és kapkodtam a levegőt, hogy csak Riley marad meg. Victoria megtámadja. Nekem nagyon tetszett ez a jelenet. Xavi nagyszerűen játszotta el Riley átalakulását. A következő képkockánál könnyeztem, de rendesen. Felcsendül Bella monológja, majd beugrik a kép amikor ott ülnek Edwarddal a réten. Gyönyörű kékes lilás virágok veszik körül őket. Annyira édesek voltak együtt. Ez a két képkocka, nagyon gyökeresen belém ivódott.
Nem voltak különösebben kedvenc jeleneteim. Inkább azokat írnám le, amik a legintenzívebben hatottak rám. Amik úgy Isten igazából belém vájták magukat. Nem bírom sorrendbe írni, inkább írom úgy ahogy jön.
Bevillant elém most legelőször az a rész amikor Edward megkéri Bella kezét. Egyszerűen nincsenek rá szavak. Tátongó érzelem falazza körbe a lelkem amikor abba a jelentbe torkollik a gondolatom. Edward hangja, a mimikája, a szoba, a zene. Bella is annyira szép volt, ahogy megdöbben, és végül igent mond. Három kivételes kedvencem van az Ost.ról, ezt a hármat már vagy több százszor meghallgattam. Az egyik pont ebben a jelentben kapott helyet. Sia-tól a My Love. Erre a számra sincsenek szavad, csak érzelmek. Elzsibbadsz tőle, repülsz. Mintha valami érzelmi lidokaint kapnál úgy kábulsz el. Én személy szerint mindig egy általam kitalált színdarabba repít el, és amikor vége olyan, mintha kábulatból ébrednék fel, elzsibbadt ujjbegyekkel. Az ágy jelenet volt pont a leánykérés előtt. Elgondolkodtam, hogy ha már ez ilyen akkor milyen lesz a nászéjszaka?!
Aztán ott volt egy olyan rész is aminél be kell valljam, hogy becsaptam a könyvet és ha nem tisztelném a Twilight-ot ekkora vehemenciával, talán még a földhöz is csapom.
Bella/Jacob csókja. A könyvben tudható, hogy Bella miért tette meg, miért vetemedett arra, hogy megkérje Jake-et: csókolja meg. Amikor még javában vártuk az Eclipse eljövetelét azon járt a buksim, hogy ennél a résznél miként tépem szét az alattam lévő széket. De nem. David Slade-nek tényleg oltárt állítok. Nagyon jól, és érthetőn megcsinálták ezt a rész is. Bella arcán tükröződik, hogy azért kéri meg Jacobot mert az megzsarolta. Pont, mint a könyvben. Szerelmes Jacobba, aki próbálja elbizonytalanítani azzal a gondolattal, hogy vele lehetne gyereke, teljes emberi élete ami Edwarddal nem. Mégis Bella jól dönt, és nem a szíve kisebb, hanem a nagyobb részére hallgat. Mert neki Edward az Igazi Nagy Ő. Jacob amikor viszi fel Bellát a sátorhoz a hegyekbe világosan elmondja, csak akkor csókolja meg Bellát ha az megkéri. Bella megkérte, tehát megtette. Pont olyan volt a csók, ahogy a könyvbe. Mintha a könyvből a szavak életre kelve mozgó képet alkottak volna. Csodálatos volt. Megjegyzésként hozzá kell tennem, hogy őrületes hálával tartozom azért is Steph.nek, hogy Nessie-t Jacobnak teremtette. Köszönöm ezt Neked.
*óóó, Istenem sose érek a végére annyi mondani valóm van >.<*
Az összes Bella/Edward jelenetnél megjelent a Metric-től az Eclipse (All Yours) score. Gyönyörű. Amikor végé lett a filmnek, egyből ez a szám kezdődött el, de akkor ost. formájában. Nem akarom úgy az összes jelenetet leírni, mert talán ez a kettő volt az ami nagyon nagy benyomást tett. Egy atomnyival nagyobbat, mint a többi. Jöjjön akkor a harmadik kedvenc számom. The Bravery - Ours. Az Alice által rendezett érettségi partin csendült fel. Én azon nyomban nekiálltam a lábammal dobolni az ütemet. Imádom azt a számot. Minden érzékemet eltudja tompítani, pont, mint Guns. Most kezdtem úgymond 'ráállni' a Fanfarlo - Atlas című nótájára. Az a szám akkor csendült fel amikor Edward átadta Bellát a határnál. Megjegyzés: a moziban mindenki sóhajtozott ugyanis először Bella kap egy szenvedélyes csókot Edwardtól, majd a kockás hasú Jacob zárja szoros ölelésbe. Ekkor hangzott el tőlem kissé hangosabban az a mondat, hogy: Ééééés most mindenki Bellát irigyli. Igen, besárgultam az irigységtől én is. Jonathan Low - Vampire Weekend. Bella Emily-éknél. Az a szám volt az első amit megszerettem az ost.ról. Annyiraaa kimondhatatlanul imádom.
Legyen ennyi elég a filmről, a többi már csak a nyomós karakterekről és a Twilight - New Moon - Eclipse eltéréseimről fog szólni. (:

Azt kell mondjam, hogy az Eclipse a kedvencem a filmek közül. Könyvben nem annyira szerettem mert Jacob és Edward is sokat szenvedett benne. Mivel Team Svajcot képviselem, ezért mindkét szereplő sorsát a szívemen viselem. Filmben intenzívebb volt. A karakterek vidámabban voltak, és nem csak ez a hármas jelent meg benne, hanem a Volturi, a nomád vámpír sereg, a Cullen család és a farkasok is. Például a könyvben igaz, hogy nem kakaskodott Edward meg Jacob azután, hogy Jake megcsókolta Bellát, és Bella 'betörte' a képét. De! Lehet, hogy ez valakinek nem tetszik mert nem igazán könyv hű, de a könyvek és a filmek világa az én nézeteim szerint eltérő, teljesen más. Egy akció jelenet, vagyis, mint itt a harcot a filmben színesebbnek láttam, mint ahogy a könyvben olvashattam. Mindkét változat tetszett, de mindkettő teljesen másért. A három eddig megjelent filmből mindegyiket másért szeretem. A Twilightot azért mert ezüstösen, zordan és sötéten fedi fel a vámpírokat na, meg Bella és Edward egymásra találását. Tele van zongora művekkel amik teljesen elvarázsoltak. Sokat látni a sötét erdőt is ami igazán megihletett. A szobám falát pont erre a méreg zöldes, szürkés színre festetem, és természetesen a forksi erdőt fogja ábrázolni. A New Moonban a könyvhűsége fogott meg. Annyira olyan, mint a könyv, hogy az elmondhatatlan. A New Moon Ost. pedig teljesen a filmre/könyvre van szabva. Csodálatosak benn a színészek, a főszereplők arcjátéka és az, ahogy Jacob és Bella hogyan teljesedik ki. Az Eclipse-t pedig már megint teljesen másért. Színes, valahogy mégis könyv hű, érzelmes és igazi. Ugyanazt éreztem, mint a könyvnél. Megszakadt a szívem Jacob miatt. Sírtam amikor Edward megkérte Bella kezét. Borzongtam a harc jelenetnél. Természetesen hiányoltam belőle részeket is. Pl. amikor Bella Edwardnak zokogja ki magát. Vagy amikor Jacob farkas alakban menekül miután megkapja az esküvői meghívót. Kis részek voltak ezek, de mégis fontosak. Nem rovom fel hibának, hiszen a tiszteletem nagyobb annál, minthogy fikázzam azt, amit ennyire szeretek.
Breaking Dawn a kedven könyvem. Igazából nem nagyon szeretem Bella karakterét. De az Eclipse-ben kifejezetten megszerettem. Valami csoda folytán megmosolyogtatott a karaktere. Mondjuk az utolsó monológja Edwardnak. Igen az után gondoltam azt, amit most leírtam róla. Ezt az elbeszélését hiányoltam a könyvből. Ott olyan kis esetlen volt, mintha azért menne Edwardhoz, mert muszáj. Ezt éreztem közben. És a film teljesen más volt. Megértette velem azt, amit eddig nem tudtam. A Breaking Dawnban igazán kedveltem Bellát. Amikor megtartja Nessie-t. Amikor elbúcsúzik a családtól és Edwardtól. Amikor elnevezi a kislányt. És vágül amikor vámpír lesz. Nagyon szerettem vámpírként és anyaként.

Karakterek:
Hmm.. Kiemelném az új Victoriát. Nem tudom ki, hogy van vele, de én hiányoltam Rachelle-t. Bryce is egész jól alakította, sőt prímán, de nem tudom. Hiányzott a felajzott, bosszúra éhen tekintete. Jasper édes volt benne Alice-szel. Emmetten sokat nevettem. Rose gyönyörű volt, és Nikki tökéletesen alakította a szerepét - viszont a Kiszel Tündés fekete szemöldöke.. áááj. Mindegyik farkas tök ari volt, ahogy heccelték Jake-et. Riley. Óóó, de imádom Xavi-t, szóval nagyon tetszett, ahogy játszotta.

Nos, azt hiszem ennyi volna. Eddig azért nem írtam meg bejegyzést, mert féltem. Féltem, hogy elvesznének az emlékek és érzések, amiket a mozivászon előtt éltem meg. Csodálatos élmény volt.
Köszönöm itt is Apukámnak! Annyi Twilight-os ereklyét kaptam már tőle. Köszönöm Neked, hogy teljesíted a hóbortos kéréseimet. Szeretlek, és igen... már Te is része vagy a varázslatnak.

"Ne állj ellen, ne tiltakozz
A végzet ellen, ne hadakozz!
Újhold előtt leszáll, az Alkonyat
Fogyatkozunk, aztán Hajnal hasad.
Edward és Bella el nem szakad
Ha tiltakozol, ha ellen állsz,
Az Alkonyat úgyis leszáll..."

Kedves xyz!

Tudod az előbb még úgy éreztem, hogy nem fogom neked megírni ezt a levelet mivel l u s t a vagyok rá. Könnyebb lenne csak lefeküdni, kikapcsolni ezt a csodát♥ és aludni. Késő van és el kell mondanom, hogy nyomasztó. Két dologból is. Az egyik a kötelesség a másik a szenvedély. Kezdjük az előbbivel. Ma korán kell kilépnem az álom világomból -, hogy pontosítsunk: dél körül. Nem adok pontos időpontot mivel nekem olyan n i n c s. Egyszerűen képtelen vagyok időhöz kötni magamat. Az idő véges és fogy. Amikor mondogatom magamnak, hogy na, akkor ekkor ezt csinál akkora végzek, és utána ezt teszem meg azt akkor az sosem jön be. Mindig késésben vagyok, leginkább magam miatt. Próbálom másra fogni, mégis tudom, hogy csakis én tehetek késéseim valódiságáról. Mondjuk ha valamit úgy nagyon eltervezek akkor azt meg is csinálom, jó tíz perc késéssel. Ma levelet kellett volna írnom Piper Drágának, de nem írtam meg. L u s t a voltam rá, most meg fáradt és megint rá kellett jönnöm, hogy az idő múlik és ha egy helyben maradok sz a r se lesz belőlem. Óóó, igen a másik a szenvedély. Szenvedélyesen szerelmesen és bugyután imádom a Twilightot♥. De szerintem ezt már te is tudod, Kedves zééé - ugye nem baj ha így hívlak(?)
Nos, igen Eclipse. Beharangoztam annak ami. Donna hatalmasat fog változni - tudod milyen *a szemét forgatja* - az Eclipse keretei alatt - között, egyre megy - és annyira nyom. - vagy őt nyomja? Különösek vagyunk.. most őt vagy engem nyom jobban? Jaj, nem vitatkozom magammal, még jobban lefáraszt és akkor ez a levél mehet a piszkozatok közé, és akkor nem fejezem be, nem kapod meg éés etc.. hosszú.
Tudod nyom, ott lenn, mélyen legbelül. Kicsi, nagy, még nagyobb kis szörnyetegek keserítik meg Donnának azt az időt, amíg eljön a ma 20 óra. Ilyen tájt - 2:51 - szerintem már vége. Annyira - mondjuk ki - sz a r. Érted Te ezt zéé?! Kiírni ilyet: 'Eclipse előtti vetítésről élmény beszámoló.' Juj, de tud nyomni! Ésss mondok még valamit! Sírhatnékom van. Annyira elkeserítő, hogy más emberek gergye döntése miatt nem adhatják le zegen a premiert, és amiatt a gergye ember miatt kell ennek itt benn nyomnia! Tudom, hogy megértesz zéé, de akkoris! Ezt muszáj tudnia valakinek. Ahhh, követelem, hogy 20 óra legyen! Most! Pislantok egyet éééés voálá: 20 óra. Ajjj zéé, még mindig csak 2:56 van. Csak én érzem úgy, hogy lassabban jár az idő? No mindegy zéé. Holnap ilyenkor fogom írni az én saját élmény beszámolómat, naaa aztán akkor lesz grr meg ahw meeg minden pink felhős akármicsoda!
Huhh, elvan fáradva a vállam. Tudod éppen fekve írok, csoda laptop az ölembe, és pötyögök. Nővérem motyogta álmában az előbb, hogy halkabban tegyem. Érdekes, vajon amíg én itt zs i b b a d o k ő vajon hol járhat? Hmm, ha sietek hamarosan én is egy hasonló helyen lehetek. Persze, a saját nézeteim szerint én szebb helyen leszek. Tudod, hogy van ez zéé, nem is kezdem el magyarázni.
Annyi minden jár a fejemben. Például ha gyorsabban írhatnék előbb végeznék, de ha lassabban írok akkor holnap nem kell azt hallgatnom, hogy: 'teee, három órákig fenn vagy!' meg tudod a sok rizsa, így úgy. Jó ez így nekem e l v a gy o k. Amúgy először azt akartam leírni, hogy fürdés közben álmodta meg Donna a leveled. Az egy kicsit zagyvább lett de jobb, mint ez. nincs kedvem kinagybetűzni, meg caps lockozni a mondat elején lévő első betűket. te így is megérted, akkor meg? nem gyötröm az agyam fölösen. áh, az agyam? nooos, ha már így megkérdezted, akkor válaszolok. olyan, mint egy méhkas. és ha most az járhat az eszedbe, hogy bezzeg a vesszőket a 'mint' és a 'hogy' elé kitudom rakni, de a mondat elején elhelyezkedő első betűt nem tudom kinagybetűzni, akkor arra azt kell mondanom, hogy a vesszők azok igenis kötelezők. jó dolog ám hangsúlyosan írni, én mondom, hogy jó. ha mondjuk Donna írná akkor még talán bele is kavarodnál. de nem fikázom, hiszen olyan dolgokra kényszerít amiket álmomban sem hittem volna. ő a jobbik felem és pontos vessző. míg ezt leírtam megfordult a fejemben, hogy ez a skizofrénia első jele? de neem, ezt úgy hívják: agybaj nagy baj. korral jár, aztán kész.
Te, zéé! szívtál már úgy cigit, hogy közben epret tömtél magadba? baromi jó. ééérted te ezt?! kezdek rászokni, úgy igazán a dohányfüstre és meg kell mondanom, hogy megijeszt. tudod van azaz idézet, hogy az a fajta lány vagyok aki minden félelem nélkül megnéz egy horror filmet de összerezzen ha kiugrik a kenyér a pirítóból. na, én átírom a végét. összerezzen a lelkem, ha arra gondolok, hogy úgy rászokok, hogy lesem tudom tenni. például most is kívánom. ajajaj. (egy levelet felkapott a vihar - quimby) de ellenállok nem megyek ki. l u s t a vagyok rá. éjjeli cigizésre vagyok igazából ráállva, hogy azt mondjam. jó dolgok nézni a csillagokat és énekelni, tátogni és önmagad lenni. ehhez az 'erkélyen, éjszaka, csillagokat bámulva és alejandrot hallgatva' dologhoz elengedhetetlen a cigi. ah, zéé. nem szokok rá, úúgy nagyon. tudod, olyan nagyon, mint a nagyok. én még kicsi vagyok, úgy cigizek, mint az ovisok. ahogy apa mondta egyszer: én nem cigizek én dohányzom. na, ez igaz. én cigizek, ő dohányzik. ő nagy, én kicsi. ő felnőtt, én gyerek. ennyi, kész, slussz, passz. az előbb ment a tévébe valami bugyutaság. emberek beküldték a videóikat a saját hülyeségeikről. milyen balesetet szenvedtek el DE túléltek. na, micsoda mázli. sok a hülye. ezt apa mondta egyszer. nem tudom mikor, nekem nincs vámpír memóriám. óó, apához és cigihez köthető még a szabadság is. - eskü zéé, ez az utolsó gondolatom aztán lefekszem (nem kellett volna ezt leírom mert megint jön az agyamba a bonyodalom, hogy az idő zavarom, meg a késés.. és látod? le is írtam. ahh) - naaaaaa! ebből azt akartam kihozni, hogy amikor kislány voltam - jobban mondva kisebb, mivel most sem vagyok nagy - sokat agyaltam azon, hogy milyen lesz ha nagyobb leszek és cigizek. hiába kántáltam szentül, hogy nem fogok, tudtam, hogy mégis. nem gondoltam volna, hogy ilyen laza lesz. ma anyuék hazajönnek, és anyu rákérdez a bagó dologra. én meg rávágom üdén, hogy igen anyu, cigiztem. apuval járok ki az erkélyre. nagyon csuda klassz ám ez zéé. amikor a szüleid előtt sem kell rejtegetned, azt amit teszel és azt ami ezzel a korral jár. lényegében anyu előtt is már azért merem, mert apu hazajött és most ez olyan l a z z z z z z a. viszont az egy az, amit még én sem merek. az a szemkontaktus. az már túllépne a tűrőképességemen és elszégyelném magam, amit hadd valljak be: nyilvánosság előtt nem szoktam. eltérne önmagamtól. tudod zzéé, mi a jelige! a korral jár.
levelem elég hosszú, zavaros, hibás, és teleszóismétléses - ez egy újonnan jött szó és igaz ami igaz ez sem helyes, de kifejezi azt amit akarok mondani, és nincs kedvem keresni egy helyeset, mivel l u s t a vagyok rá. ez most így jó. és végtelenül merszis.
ps: remélem felfogtad Drága zééé, hogy mit akarok nyöszörögni - ezt mondjuk, sokszor anyu mondja talán azért említem meg itt is mivel összességében írok. merszi voltam, nyomottan, álmosan, és l u s t á n. Donna kitudja hol van. jaaa, megvan. fészkelődik a fejemben, és mégmégmég írna. na, de majd legközelebb.
hogy is kell befejezni egy levelet.. hmm, talán így: légy jó mindhalálig, zéé!
ps2: és megint 3:32... pedig leakartam feküdni 2kor!

Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.

ps3: 3:44!

grrr.. figyelem Világ!

Amit ma megtehetsz, de halaszd holnapra. Abban a pillanatban, ahogy eszedbe jut tedd meg mert akkor lesz a legtökéletesebb. Ha holnap teszed meg, fele annyira sem lesz jó, és lehet, hogy meg sem teheted mert valami közbejön.

Néhány alapvető tény a nagy robbanás előtt. Ma még ilyen vagyok, de tudom, hogy holnap ilyenkor felajzott, és olyan leszek. Eclipse, holnap 20 óra. A New Moon premier előtt nem lehetett velem beszélni, életem egyik fénypontját vártam. Most várom a másikat. Más leszek, de jobb.
~ma beszélgettem apuval - haza jött Angliából szabadságra picit, de 12.én megy vissza. Már készülök a súlyos és nehéz elválásra. Nem gondolok rá, nem agyalok rajta. Ha eljön akkor itt lesz, és amikor beakar jönni azon az ajtón ami a csak és kizárólag színes és boldog pillanatokat tartalmaz és vár.. nos, akkor kirakom a szűrét - azt mondta érezni lehet a beszédemen, hogy sokat olvasok. Nem beszélgettem vele így már január óta - akkor ment ki - és baromi jól esett ezt tőle hallani. Mindig is úgy voltam vele, hogy ők igazából büszkék vagy mik, hiszen a kicsike könyv gyűlölő lányuk 14 évesen olvasni kezdett. Na, igen akkor lettem ember.
~kék körmökkel írok éppen. Holnap megyek és veszek sárgát, színeset... alig várom, hogy az egyik pacsmag magazin meghozza a lilámat és kékes zöldemet, mmmm lesz a javából használni. Szeretem amikor színes a körmöm, jó ránézni hiszen tudja a saját valómat. Ma apu azt is megjegyezte, hogy milyen hosszú, művész ujjaim vannak. - igaz, hogy hosszúak, de hogy művész? nem tudom. Zongorázni kéne. Hiányzol drága zongora.
~szerelmes vagyok. Mondjuk ez a fajta szerelmem több ágra osztható. Sosem voltam még személybe szerelmes. Szerelmemnek több ága van, és ennek a tisztelet ágának több tárgya van. Első szerelmem volt Slash gitárja♥, majd a Breaking Dawn♥. Most estem bele az Eclipse Ost.ba♥. Tegnap ilyen időtájba - 2:49 - olyan hatást ért el nálam amilyet soha semmi sem. Szeretem, imádom Gunst, de még ő sem ért el ilyen meglepő és megrázóan édes fordulatot. Olyan helyre röpített el ahol megfürödtem önmagamban. Ittam a ihletek földjének sóhaját.. annyira éltem, mint még sosem. Szív dobbanásaim e körül a lemez körül forognak. Azt a ritmust ütik szüntelenül ami ekkora hatást keltett bennem. Annyira gyönyörű, lélegzet elállítóan fájó. Fáj ha hallom, annyira édes és gyönyörfakasztó kín ez. Az a kín, és fájdalom amit örök életemre elbírnék viselni.
Szerelem. Bűnös érzelem. Egyetlen egy szóval kilehet fejezni: Szeretlek. Mégis miféle szellem lehet ez? Megmagyarázni az érzelem fogalmát nem lehet. Ajak nem tudja megformálni azt, amit érzel amikor belekóstolsz ebbe a fogalomba.

grrr... figyelem Világ! Holnap 20 órakor Donna átalakul. Jobb lesz.. óó de még milyen jó. by: merszi ;)

Boldog szülinapot Edward! ♥

Boldog szülinapot Neked Edward! Persze, tudom, hogy egy karakter vagy aki csak a filmvásznon és könyvek mese világában szerepel mégis tudom, hogy meg kell ezt most írnom még ha sosem fogod megkapni, nemhogy olvasni.
Köszönettel tartozok Neked azért aki lettem. A Twilight és a személyed megtanította, hogy kiis vagyok. A könyv elolvasása, a film megnézése után egy másik ember lettem. Egyedi gondolkodást adott Neked Steph. de Te így vagy jó. Megváltoztattál és ma már egy jobb ember vagyok. Már van értelme az életemnek, tudom, hogy ki akarok lenni. Tudom, hogy sokat kell fejlődnöm, küzdenem, harcolnom, hogy elérjem amit akarok. Köszönöm Neked. Ha nem lenne ez a sorozat, ha nem lennél Te akkor ma nem tudom, hogy hol lennék. Talán beálltam volna én is a dicdüc zenére vonagló csitrik közé... kitudja.
Tudom, hogy örökre a szívemben maradsz mert akkora ajándékot adtál nekem, amit meghálálni sem tudok. Tudom, hogy lesz egy idő amikor kissé feledésbe merül a neved, de azt is tudom, hogy cseppet sem kell félnem mert az életem utolsó percéig velem maradsz. Amikor eljár felettem az idő boldogan fogok emlékezni azokra a percekre amiket Veled élhettem meg. Én megöregszem, de Te, Edward sosem. Örök emlék maradsz.
Novemberben lesz, hogy két éve más vagyok és megváltozott az életem. Csodás fordulatot vett de nem bánom. A tetteim, a lépteim és az egész kusza életem már a Twilight jegyében játszódik.
Ha felnézek a kék égre Téged látlak benne. A kék színt örökké hozzád fogom kötni. Isten fenn van az égben, de már nem csak ő. Két éve nekem Te is ott vagy. Akár egy őrangyal kérhetek Tőled és válaszolsz. Segítesz és irányítasz. Köszönöm.
Ez nem egyszerű rajongás. Ez tisztelet egy kitalált, megálmodott szereplő felé. A kisugárzása, a jelleme tett olyanná amilyen vagyok.
1901. 06. 20-a biztosan szép nap lehetett. Sok gyermek születhetett ebben az időpontban, de mivel Steph. is erre a dátumra tette tündöklő vámpírunk születését ezért én bizton állítom: az a nap egy gyönyörű nap volt.
Boldog szülinapot Edward Anthony Masen Cullen!

Halott virág

Kilépek a konyhába, hogy szokásos éjjeli 'vacsorámat' teljesítsem, és pillantásom a tűzhely mellé esik. Pontosabban, a mellette elhelyezkedő polcra. Egy csokor virág áll rajta most is. Megakad a szemem a kártyán 'boldog szülinapot'. De természetesen nem az én szülinapomat 'ünnepeljük'. Én az ilyen csokrot visszaadnám annak aki nyújtja felém, mondván: Nem egy giccs vagyok, csak egy átlag ember aki átlag csokrot fogad el. Olyan csokrot amit szívből adnak és nem azért, hogy az illető fitogtassa milyen pénzes, és nagymenő.
Amint belenéztem a felém tekintő halvány rózsaszín rózsa szemeibe, láttam, hogy az üres. Üres, mert meghalt. Üres és átlátszó, mint a nővérem. A rózsa, átlátszóvá vált amint beleszúrták azt az undorítóan giccses és csillogó követ. Három szál meghalt átszurkált rózsa, lila köves lánc, egy kemény és rideg alma, csillám hegyén csillám, na meg az elmaradhatatlan zöld levelek ami már vagy előre le volt szárítva vagy mű.. nem néztem meg jobban, mert úgy éreztem ott helyben kitöltöm a mérgem a szülinaposon. Milyen csokor az ilyen? Olyan, mint az eddig emlegetett személy és biztos vagyok benne, hogy valamelyik nagyképű felszínes és üres 'barátjától' kapta. Ő beszél nekem, hogy nincsenek barátaim amikor azt se tudja milyen amikor van egy ember aki mögötted áll akármit sodor feléd a szél
Most, hogy újra végignéztem ezen a csokron tudatosult bennem, hogy ez nem más, mint lila giccs papírba csomagolt drágán megvett átlátszó hazugság. Megölni egy virágot annyi, mint kipusztítani egy tiszta lélekből az őszinte megnyilvánulást.

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa. Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra. Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsájtunk. Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk.

..halott virágok illatát lökik a fák..

Viszonylag hosszú kihagyás után visszatérnek a zagyva szavak

Kilépek az erkélyre, felnézek az égre és mindig ugyanott, majdnem szemmagasságba virít egy csillag fényesen ragyogva. Mintha csak nekem lenne ott, és lehet, hogy valóban így is van. Titokzatosan meredezik az égen és les le rám, mint egy angyal aki követi minden léptem. Oly gyönyörű amikor már lement szinte a nap, de mégis a fénye fel-fel festi a sárga árnyalatait az ég aljára jelezve, éppen milyen időt hoz a holnap. Kék, sárga, vörös. És a színkavalkád közepén ott ül egy csillag. Egyetlen egy. Friss, nyári fuvallat lengeti vörös hajamat, támaszkodva szippantok belőle, és érzem. Érzem az idő múlását. Tavasz, nyár, ősz, tél. Egymást követik mégis mindegyik teljesen más és más. Zöldellnek a fák, érik a nyári gyümölcs, csicseregnek a madarak és Bubcsi élvezettel hajkurászná őket.
Csillag az égen szépen ragyogva, ne tűnj el kérlek, maradj meg nekem. Színesre fested az eget gyönyörűen lángoló Nap, majd jön az éjszaka és elhozza nekem az álmom őrzőjét, azt a csillagot ami fenn az égen világítva jelent meg.. nekem.
Nekem. Szigorú vagyok magamhoz vagy netán tisztán látom belsőm és külsőm egyaránt..? Mindenki mást mond, mint ahogy én állítom. Tanulni akarok belőle amit ma mondtál nekem. Változni akarok a szavaid hatására. Nem akarok irigykedni senkire, azt akarom, hogy engem irigyeljenek. De, hogy érjem el mindezt? Segítesz. Többet is, mint kéne. Köszönöm Neked. Azt mondod nem vagyok buta. Nem, nem vagyok és nem is leszek ezt megígérhetem. Fejődni akarok, tanulni jobb és jobb lenni. Ha kell akkor igen, érdemjegyekkel fogják ezt bizonyítani. Őszintén megfelelni és jónak lenni nehéz, játszani a jót és hazugságokon megszerezni azt amiért más megküzd, szégyen. Szégyenkezni saját magam miatt sosem fogok. Eddig sem tettem, s ezután sem fogok.
Ma valami megváltozott. Élet vagy valami más? Kitudja. De érzem. Megmelegedett a szívem és egy pillanatra mintha azt érzetem volna, én is vagyok valaki. Ez képtelenség. Egy vagyok a sok közül, akinek nagy álmai vannak és küzdeni fogok, hogy ezekből az álmokból legalább egy, de teljesüljön. Akár a legkisebb is de sikerüljön beteljesedni. Harc. Harc az élettel, emberekkel, elvekkel és első sorban magammal. Legyőzöm magam valaha...?
...talán.

Valami elszakadt bennem

Valami elszakadt bennem.. ott legbelül. Szemmel nem látható helyen. A lelkem legmélyén. Mintha valami láthatatlan rosszakaró kis lény az enyészetnek akarná adni a lelkem. Kitartsak? Nos, kitartok.. de mégis meddig? A beszéd, a szavak sok mindent helyre hozhatnának, de mégis mikor. Ez két személyen múlna. Azt hittem, hogy a barátom, és én megbíztam benne.
Bizalom. Nagy kincs és akinek a kezében van, az hatalmat tart a markában, még ha nem is sejti az illető. Soha többet nem bízok meg senkiben. Még sokszor a saját magamba tett hitemben is megingok. Akkor miért adnám egy másik embernek kulcsot a gyengeségeim kapujához? Ennyire hülye még én sem vagyok. De voltam. Óóó, milyen botor voltam. Annyira fáj, és annyira félek.
Jelen percben üresnek érzem magam. Végtelenül üresnek és erről te tehetsz. Hátba döfsz, mint egy hazug árulót amikor végig a te érdekeidet néztem, nem pedig a sajátomat. Na, igen van az a k*rva hasztalan tulajdonságom, hogy sosem a magam érdekit figyelem hanem, az állítólagos barátaimét. Ha azt mondják csütörtök, akkor már elmúlt egy hétfő nem? Titokzatos hétfő.. burokba foglalja a hazugság és álca keverékét. Én lennék a hibás, én vigyem el a balhét amit el sem követtem? Na, azt már nem. Pokolian hiányoznak a veled kapcsolatos dolgok. Amikor eszembe jutnak az emlékek mosolyognom kell, de ez csak külső jel. A szívem összefacsarodik a gondolatra, ha az jár a fejembe - mint most -, hogy engem hibáztatsz, engem gyűlölsz és döfsz hátba azért amit el sem követtem.
Tanultam. Nagyon sokat tanultam. Nem bízok meg ezentúl senkiben sem. Nem tárom fel többet a gyengeségeimet, és nem mutatok mást, mint aki vagyok. Én vagyok én. Merszi.. őszintén, csúnyácskán, védekezve.. de én vagyok. Magamra találtam. Köszönöm. Tényleg.
Ha valóban engem hibáztatsz továbbra is.. akkor kérlek, felejtsük el egymást, és hagyj engem békén. Jól éreztem.. nem jelentek és jelentettem neked semmit sem. Akkor kösz. Ég veled, Isten áldásával.

Vége

Egy illat. Egy hang. Egy pillanat. Egy ígéret. Egy barátság... egy élet. Semmisé váltam, és nem tudom, hogy mostanában ez változni fog-e. Nem hiszem. Őszintén mondom, hogy nem hiszem. Jelen percben nem érzek semmit. Meg akarok halni. El innen, messzire. Komolyan, nem hiányoznék senkinek. Szar vagyok, ez a való igaz. Semmire sem vagyok jó, senkinek nem kellek. Mászkálok a nagyvilágba, amikor semmi dolgom itt csak vagyok, mint valami.. nem is tudom mi. Példát nem tudok magamra mondani. Annyira, de annyira dúltam eddig.. most meg.. mintha nem is élnék. Igen. Talán kissé meg is haltam. Átértékelődtek a dolgok és nem tudom, hogy mi lesz holnap. Hogy fikáz le és vágja a pofámba az irodalom tanár: szar vagy! Ja, az vagyok.. tudom. Elfáradtam és egyfolytában csak bőgök. Úgy érzem nincs senkim. Egyedül vagyok, nem segít senki, nem szól senki hozzám egyetlen egy jó - de őszinte szót -, is, nem mondhatom el senkinek, hogy mennyire fáj, mennyire hasztalannak, jövőtlennek, semmisnek, na, meg leírhatatlanul selejtnek érzem magam. De mondjuk.. már mindegy is. Kiölöm magamból ezeket az érzéseket. Azt hiszem, már meg is halt mind. Nem küzdök tovább, hogy megfeleljek. Nem mutatok többet mást, csak a való igazat, az igazat ami egy nagy nulla. Bizony. Mint írtam, belefáradtam. Igen, belefáradtam, hogy más legyek. Hogy megfeleljek, jobb legyek, olyan legyek, mint mások. Nem leszek más. Ha a nagyközönség a nyávogó, kis p*csákat szereti akkor egességükre! Én meg csak nézek, és fintorgok - szigorúan magamba! - és elgondolkodok azon, hogy bennük mi a jó, és miért nem volt jó az a lány, aki eddig voltam. Belenézek a tükörbe és egy elkeseredett, szerencsétlen szart látok, aki küzdött, idáig de feladta a harcot maga ellen. Felesleges. Nem leszek szebb, olyan szép, akit minden srác imád. Nem leszek közkedveltebb, mivel eddig sem voltam az ezek után meg végképp nem leszek. Szar vagyok. Istenem! Mit tettem?! Miért kell nekem ennyit szenvednem..? Annyi kérdés, de senki nem válaszol.

Az élet szép, csak ne lenne vége már...
..az életben nincs, már több móka meghalunk, mintha nem volna.

Ez vagyok én

Az életem rögös útjaihoz hozzá tartoznak a tiltott és káros dolgok. A tiltott dolgok valahogy engem foglalnak magába. Megszegni a szabályokat, és adrenalin túltengéssel, veszélyt, veszélyre halmozva.. ez vagyok én. Alkohol, cigaretta, csokoládé, kávé, gyors kaja.. és a stbstb.
Most itt konkrétan a cigarettára gondolok. Minden szülő tiltja tőle a gyerekét, mivel ez rossz, és káros szenvedély. De akkor ennyi erővel, ha kimegyek az utcára az is káros... ott is van mindenféle egészségtelen helyzet, anyag. Vagy ha megeszek egy sajtburgert [L] akkor egy csomó káros szénhidrát kerül a szervezetembe, pedig azt már az ember kisgyermek korában megkóstolja.
Igen, cigizek, és egy cseppet nem bánom. Kib*szott jó érzés amikor rágyújthatsz. Ellepi a tüdőd, ellazulsz, megkönnyebbülsz. Az életem nem is tudnám elképzelni nélküle. Régebben marta a torkom, a nyelőcsövem, a tüdőm.. ma már megszoktam és élvezem ha mar, és szorít. Még azt is élvezem ha beleszáll a szemembe a füst, mivel akkor tudom, ez én vagyok(!). Az asztmámból adódóan nem szabadna, de igazából nem rosszabbodott a tüdőm állapota attól, hogy dohányzom. Szedem a gyógyszereket, kávézok és cigizek. Nem akarok leszokni, hülyeség volna. Olyan jó lázadni, más lenni, rágyújtani. Nem bujkálok cigivel a kezemben amikor látok egy ismerőst. Én ezt felvállalom, és a szüleim is tudják. Nekem már ez a természetes.
Imádom a kezem illatát. A cigi füst egyből beivódik a bőrömbe, és nyomot hagy. Láthatatlan nyomot amit csak az orrom 'lát'. Amikor elkezdtem dohányozni utáltam a kezem szagát. Undorodtam a szagától is, és akkor még bűznek emlegettem, ma már ez, azaz illat amitől összefut a nyál a számban. Kesernyés, vad, lázadó de mégis édesen csábító. Megmagyarázhatatlan, szavakba nem önthető illat. Csodás. Azon a helyen, az egyik kedvenc helyemen is sok cigaretta füst terjeng. A klubról már írtam, azaz csak a nevét. 512 az a hely amit éppen annyira imádok, mint a szobámat. Számtalan sokszor voltam már ott, és tudom, sosem fogok csalódni abban a helyben, nem is akarok. Ez a hely nem egy ostoba ember, akikben csak csalódni lehet. Amit nyújt nekem az elmondhatatlan. 512 vagyok lényegében én. Ismerve a tulajokat, magamba szívva a hely varázsát, bízom benne. Igen, egy klubban jobban bízok, mint egy emberben. Vannak emberek akik ostobák, vakok, bizalmatlanok és hazudnak. Nem mindenki, de jó páran azok, ha tetszik ha nem. Ezeken lehet változtatni, csak látni kell nem csak nézni. Na, de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Még azt is imádom, amikor hazaérve az összes ruhám, a hajam magába szívta a kesernyés füstöt. A szobám, az alvó pólóm magába issza a belőlem áradó illatot.. de én imádom.
Imádom, mert ez vagyok én.

A lelkiismeret ami fel is emészthet

Nem fogok többé hinni emberekben, mivel jópár ember becsapott. Gyűlölni fogom azokat, akik elrejtett kincset találnak, mert én nem találtam meg az enyémet.

Lelkiismeret. Gyötör amióta ígéretet tettem, és megtudtam, hogy az a személy akiben eddig bíztam jó formán a szemembe hazudott. De nem csak nekem.. mindenkinek. Dühítő. Még én érzem magam szarul, mert titkot kell őriznem, és ha elmondom valakinek is utána azon izgulhatok, nehogy eljárjon az illető szája. Hazudni bűn. Füllenteni egészen más dolog. A hazugságoknak kemény súlya van.. elárulni azt a személyt akit állítólagosan szeretsz, s közbe kihasználsz egy másikat, míg a körülötted lévőnek hazudsz.

Lelkiismeret. Gyötör.. egy kicsit is? Véleményem szerint mindenkinek van, fellángol amikor hibát követünk el? Én nem hibáztam, én csak áldozat lettem. Kíváncsi természetemnek hűen megkérdeztem, megtudtam.. és szenvedtem. Bizony szenvedtem. Tegnap este és ma hajnalban is próbálkoztam, felnyitni egy szemet ami csukva van. Nézni és látni is. Nem sikerült. Szenvedtem.. ebben a percben ez az érzés kimúlt és rájöttem: csalódtam.. ismét.

Csalódni. Sokszor megesett már velem, szinte meg sem lepődök ezen. Hazug ember miatt kellett csalódnom. Mindig ez van. A rosszak előrébb jutnak, a jó, a becsületes meg csak áll egy helyben és nem tud megmozdulni. Gyűlöllek, megvetlek, leköpnélek te gerinctelen senkiházi! Gyáva vagy. Nem mered elmondani az igazat, és félek sosem fogod megtenni. Ha nem, örökre titok marad. Gyáva maradsz ha hallgatsz. A bátraké az igazi világ, aki gyáva és hazudik az eltűnik a süllyesztőbe.

Végeztem ezzel az ügyel. Most, s mindenkinek megígérem, nem fogok emiatt szenvedni, agyalni.. gondolkodni. A lelkem eddig dúlt, ebben a percben pedig a háborgó tenger megnyugodott és szél csend lett. Könnyű.. áh.. megnyugtató. Nem teszek mást ezután csak é l e k;

Főszerep

Aby nem is olyan rég bejelentette, hogy ihlete támadt, de a főszereplő személyében engem képzel el. Na, ilyenkor én, a magát utáló, és fitymáló lány mit gondolhat? 'b*zdmeg ez valami vicc?!' kb. igen ez volt az első gondolatom, de nem, nem vicc. Nagyon meglepődtem, mert mindig is ilyesmiről álmodtam. Aby, mint az író nem akarta/akarja elmondani, hogy miért pont én, azt felelte kérésemre miszerint mondja meg: majd megtudod, ha megírtam az első fejezetet. Addig is le kell írnom magamról egy csomó mindent ami azt hiszem nehéz feladatnak bizonyul. Aby azt is mondta, hogy megváltoztathatom a történetben a nevem, de eddig még nem találtam olyan nevet ami hozzám illene a Merszin kívül. Talán a Scarlet.. de ezen még agyalok. A történethez választhatok egy másik lány képét vagy lehetek én.. én. Ez is necces mivel olyan kis csökötten csúnyácska vagyok, hogy nagyon és nem tudom mi lesz abból, ha az én képem lesz feltűntetve a blogon. Blogon bizony. Istenem, ez olyan pokolian jó érzés. Nagyon meglepett és nagyon meghatott ez az egész. Egy nagy vágyam vált ezzel valóra és annyira boldog voltam mikor megtudtam. Színésznő és író lévén nagyon szerettem volna egyszer magamról olvasni, és bízom benne, hogy magamra ismerek majd a történetben. Nem vagyok egoista, nem kell félre érteni, ez csak puszta kíváncsiság.
Nagyon szépen köszönöm Abigel a lehetőséget, de igazán nem értem, hogy mi fogott meg bennem, és pont én, hogy tudtalak megihletni amikor semmi olyasmi nincs bennem.

Határokon belül, és túl

Átléptem egy határt. Egy olyan határt amit nekem nem szabad. Lehet, hogy más megteheti, sőt biztosan meg de nekem egyszerűen nem szabad. Van a határ és annak a túloldala. A határon belül élek én, mint semmis lény akinek van egy saját maga alkotta élete, stílusa, szokásai és van az a hely ahol már a határon túl vagy. A határon túl kudarcok, csapások érnek amiket nem tudsz kivédeni és végül koppansz.
Én átléptem a határt először körülnéztem mosolyogtam és elindultam egy ösvényen, amiről ma már tudom, hogy nincs se vége, se eleje.. körbe-körbe mászkáltam. Remény és annak apró, kicsiny szikrája lobbant szemembe és égetett, míg végül kialudt. Csapás ért, nagy fokú és rájöttem.. koppantam. A határ túloldala nem való nekem.. nem vagyok hozzá elég jó, nem vagyok oda való. Én, mint semmis átlag ember, nem nagy igényekkel de annál nagyobb álmokkal, maradok itt a seggemen és élek a mának. A mának, ahol megpróbálok aranyos, türelmes lenni és segíteni másoknak. Nem nézem, hogy nekem mi a jó, ha valami fáj, akkor tűröm azt a nyamvadt fájdalmat és elmerülök benne mosolyogva. Mosolyogva azért mert érzek, érzem a fájdalmat és ez lehetővé teszi, hogy érző emberként éljek a Földön. Mazochista lennék? Vagy Márk elmondása szerint hülye? Hmm, lehet.. vagy biztos. Bolondok vannak a világon, én magam is az vagyok, de ha találkozok egy másikkal megkérdezem, ő mit mond erre.

Gyenge jellem

Huh, szóval kezdem először a frissel aztán haladok, szépen sorjában a dolgokkal.. éppen ahogy eszembe jutnak.

A frissel/frissekkel kapcsolatban a Twilight-os művem folytatásának ötlete megvan, csak le kell írnom. Na, igen de nem rakhatok senki elé sem egy vacak, ócska, semmit nem érő szutykot. Igényes vagyok mindenre amit teszek, ahogyan élek, szeretem ha körülöttem rendbe vannak a dolgok. Szépen megfogalmazott fejezetet nyújtok Nektek, és ha minden igaz vasárnap be is tudom fejezni. Már neki álltam.. holnap is írok, remélem végzek is =)
Ami pedig a HP-t illeti.. hm. Azt nehezebb írnom mivel az nem drámai mű én pedig abban vagyok otthon, mivel én is egy letargikus jellemként élek (sokszor jobb, legtöbbször ez rosszabb) Megpróbálok összerittyenteni egy hat-hét oldalas, átdolgozott, kijavított fejezetet, ígérem.

Uhm, aztáán! Tibcsii! Ha még olvasol akkor itt mondani szeretném, hogy én nem akartalak megbántani akármivel is.. vagy ilyesmi. Ha beszélünk akkor elmondom, hogy mire jutottam és tudom, hogy Te hülyeségnek fogod gondolni.. nem baj, én tudom, hogy igazam van. (L)

Máárk! Nem tudom, hogy olvasol-e vagy sem, de azért írok Neked is pár szót. Biztos rosszul esett az amit mondtam, de meg kell értened, hogy én így gondolom magamat. Sajnálom, nagyon sajnálom ha bántottalak valamivel és remélem, hogy még ma beszélünk :') Szeretlek répanacii! (L)

Piper! Drága jó levelező társamnak itt is üzenem, hogy nem azért nem írok neki vissza mert utálom, és nincsenek is való indokaim rá.. hanem egyszerűen el vagyok úszva. Tudom, hogy voltál Keszthelyen, és esküszöm, hogy írni fogok Neked mert soksoksoksoksok mesélni valóm van és remélem, hogy még szívesen fogadod a hülye életem néhol unalmas néhol izgi részeit. (L)

Hmm, azt hiszem ennyit emelnék ki. DE el kell mondanom, hogy irtó sok dolgom van. Tanulnom kell, javítanom ami elveszi az időm nagy részét. Olvasni is szeretek - sőőőőőőt -, és lehet, hogy ez önzőség de arra is fogok és szoktam időt fordítani, időm legtöbb részét. Írni öröm, hálás vagyok érte, hogy írhatok és imádok is, esküszöm, de most nincs rá energiám! Sok erő, fantázia kell hozzá és utóbbi meg is van de előbbi.. nem egészen. A barátaimra is fordítok időt, próbálok sok felé szakadni. Levelező társamnak sem tudok egyszerűen válaszolni.. mert amikor meg van időm akkor meg döglök, mint egy lusta segg és semmit nem csinálok. Nem tanulok, nem megyek sehova, rágyújtani nem gyújtok rá mert annyira lusta vagyok! Na, ez vagyok én. Egy lusta gyenge jellem. Ja, utána meg nyögök magamnak mondván 'megint nem csináltam semmit' ...

Ezúton is, bocsánatot kérek mindenkitől akit megbántottam. Sajnálom az elmaradt frisseket, leveleket, beszélgetéseket.. akármit. Tényleg nem vagyok önmagam, helyre kell jönnöm, muszáj!

Elmenni

Elmenni ahol senki sem talál meg. Arra a helyre ahol senki sem tudja, hogy kivagy. Erre vágyom napok óta. Elmúlni, mint egy pillanat és vissza sem jönni, mint emlék. Mindenki elfelejtene. Csak a város rejtené magába a cipőmről lehulló koszt, esetleg egy elhullajtott hajszálamat. Nem emlékeznének rám, mégis ott lennék. Ott ahol ma is élek, ott ahol sokan szeretnek, és ott ahol annyi minden történt és történik velem. Szeretem ezt a helyet.. mégis elegem lett belőle. Akárhova megyek mindenhol ott van valaki aki tudja a nevem, esetleg hallott is rólam és ez annyira nyomasztó sokszor, hogy az elmondhatatlan.

Ha elmennék, ma vagy tíz perc múlva, biztos feltűnne valakinek a hiányom. De ha megoldhatnám, hogy úgy menjek el, hogy senkinek fel sem tűnik akkor megtenném. Biztos hiányozna a megszokás és vissza akarnék jönni.. de ha nem térhetnék vissza?

Sokszor említem, hogy legszívesebben meghalnék. Igen, sokszor meghalni volna jó. Örökre elmenni és máshol, más bőrébe egy új bőrben ébredni nagy kihívás és nagy dolog. Nem tudnám, mi történne azokkal akik ma fontosak, nem tudnám, hogy alakul a jövőjük.. és nem tudnám hiányoznék nekik?

Elmenni, oda ahol senki sem ismer. Elmenni úgy, hogy észre sem veszik, ha mégis nem foglalkoznak vele.

Néha úgy érzem, Isten egy szenvedő egyénnek teremtett a Földre, hogy ott csak álljak egy helyben és ne haladjak semerre sem. Elgondolkodva azon.. Isten, hogy teremthetett ekkora szemetet a Földre, mint én?
...van valami dolgom még itt, vagy csak egy semmirekellő, két lábon járó egyén vagyok..?

meghalnivolnajó.. aki a lelkem bánatát nem érti, az sosem fog megismerni.

Köszönöm!

2010. április 11.-én vasárnap az életem különös, de tényleg nagyon szép fordulatot vett. Megismerni és megszeretni egy olyan embert akit eddig "ismertél" látásból patálisan jó dolog, mert nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó tud lenni. Ez.. ez a valami pedig a barátság. Bizony, nekem eddig csak egy olyan személy volt az életembe akiben megbíztam. A létszám most már bővül és ez az érzés az ami tényleg nagyon nagyon jó. Neveket sosem írok, körbe írom a személyeket. Ez a süsü olyan kedves, őszinte és szeretetre méltó, hogy az hihetetlen. Kedves hozzám, aranyos dolgokat mond nekem, ami annyira megindító a csonka lelkemnek, hogy szavakba önteni nem tudom. Barát. Furán ízlelgetem a szót és mégis, tudom, érzem.. igaz és őszinte. Köszönöm, hogy vagy nekem süsünsajtosanrépanacibabujtatva.. szeretlek. (L)

2010. április 16.-án pénteken folytatódott a fura sorozat. Egy lány aki oly rejtélyes, egyedi s kedves. Egy lány akiről egészen péntekig tartottam, és féltem a találkozástól. Egy lány akit sosem szerettem, hogy ha bántotta a 'ribanc' jelzővel egy primitív barátnak nem való személy. Egy lány akit nem mertem felvenni msn-re.
2010. április 19.-én hétfőn felvett Ő msn-re.. talán Ő nem is tart tőlem. Tudom, mondta, hogy nem.. mégis a szálka a tenyeremből nem akar eltűnni.. kár :) Naaa, és persze nem utolsó sorban a lány, akiben megbízom, és köszönöm a bizalmát. Szép dolog a barátság, írnom róla még szebb. Féltem, tartottam Tőled.. de ma elismerem, nem az én hibám volt, hogy ebben a félévben nem köszönhettem, nem ereszthettem meg egy mosolyt. Te is, én is, és mindenki aki ezt elolvassa tudja, hogy kiről van szó. Köszönöm a szép napot, köszönöm, hogy a barátodnak fogadsz. (L)

az elmúlt hetem..

'nekem senkim de senkim sincsen..' idézem itt a Vad Fruttik zenekar énekesét. Bár nincs igaza, hiszen vannak személyek akikre számíthatok. Mégis valami - vagy valaki - hiányzik nemis tudom.

Talán megvan. Az írás, ami az elmúlt hétben kimaradt az életemből, és van egy csomó ötlet a fejembe belülről nyom, ki akar jönni, én mégis lusta vagyok leírni, papírra vetni. Pedig tényleg hiányzik. És neki is kell állnom, apránként mert úgy érzem jó dolgok vannak a fejembe - mégha azok elvontak is.

Ha valakit érdekel az elmúlt héten One Tree Hill-t (Tuti Gimit) néztem, igazán sokmindenre megtanított - most is, mint mindig. Ezzel a sorozattal ürítettem ki a fejem, s zártam ki a külvilágot, a gondokat...

Jaj, és igen szép volt a nőnap, tényleg szép (: de erről majd később mesélek és mutatok képet, ha teljes lesz a kollekció ;D

Oh, és a másik ok hogy nem írtam: nem volt itthon a gépem, ami nélkül nem tudok írni, egyszerűen nem megy egy másik gépen.

Nah, majd jelentkezem ;D

jóéjt (:

That's me

Igazából, nem tartom magam egyszerű embernek, inkább, bajosnak. Igen, asszem ez a megfelelő szó rám. Sokminden érdekel, sokmindenért rajongok, és sokminden nlkül nemtudok élni. Ami fontos számomra, azért ölni is tudok, és az érzés, amit egyes dolgok, személyek, tárgyak iránt érzek, az nem halványul el sosem.

A gyermeki énem úgy érzem, ökrökre megmarad, ugyanis én vagyok, azaz ember, aki nem akar megöregedni, megkomolyodni. Amikor én be fogom tölteni a 18. életévem, nekem az lesz érvágás, pedig tisztába vagyok vele, hogy 18nak lenni nem azt jelenti, hogy vége a fiatalságnak.

Tudok, gyerek lenni, mesét nézni, mert nézek. Például nézek rendszeresen, és szeretem is a mangákat, animéket. Imádom, ahogy kifejezik őket, az érzelmeiket, számomra az manga a mese. Nem vagyok túlságosan oda a Disney-ért. Számomra egy mesének legyen értelme, s miután megnézek egy részt, tudjak rajta agyalni, tudjam magamba rendszerezni.

A filmekkel is hasonlón állok. Nekem nem az alapján jó egy film, hogy hány díjat zsebelt be. Hanem az a lényeg, hogy én hány díjat adok, az adott rendezőnek, vagy színésznek, jelenetnek. A kedvenc filmjeim – számomra -, különlegesek. Van bennük valami, ami csodás, s engem elvarázsolt, esetleg megríkatott.

Vannak dolgok, személyek, filmek, tárgyak, kijelentések, szokások, amik nélkül nem vagyok hajlandó élni. Tudom, hogy elég sokmindent nem kaphatok meg, mégis kihasználom azt amim van, s megtanultam ré vigyázni. A zene, az írás, az olvasás az életem részévé vált pillanatok alatt, ugyanis tavaly január óta hála Rowling HP-jének, s Steph. Vámpírjainak, hogy mára ott vagyok, ahol vagyok, s ezt köszönöm.

Tanult ember akarok lenni, aki tud a világról, földrészekről, az állatvilágról, a számokról, egy adott hitről, a rég történt harcokról, egy másik ország kultúrájáról, más nyelvekről. Szerintem ez fontos, hiszen ha egy olyan dologról beszélnek a fülem hallatára, amiről azt sem tudom, hogy eszik vagy isszák akkor – én legalább is – rosszul érzem magam.

Viszont nálam a könyv téma eléggé… fura. Nem olvasok el akármit. Mielőtt megveszek, egy könyvet áttanulmányozom, utána nézek, s ha eléggé különlegesnek tűnik, megveszem. Több millió forintot el tudnék költeni könyvekre, nem lenne határ, HA lenne keret, amiből megveszem.

Zene. Ez megint érdekes, az én esetemben. Mindent meghallgatok amiből, az agyam tud egy helyzetet, érzelmet kreálni. Mást nem. Ha egy szám sablonos, oda az egész. Nálam ez agyban dől el, s a zenéhez kötődik az írás. Mielőtt leírnék, akármit elképzelem egy adott számra – lehet az akármilyen műfajú -, elképzelem, mint valami színdarabot, s leírom.

Áh, színdarab! Színház. A nagy álom. Nem tudom, pontosan mi is szeretnék lenni amikor ’nagy’ leszek, de mindenképpen kötődnie kell az irodalomhoz. Színész, színház, vagy esetleg még az író is. Nem vagyok profi sőt! De érzem, TUDOK fejlődni és fogok is. ha már ott állok az álom kapujában és ahhoz csak fejlődés, soksok munka és idő kell, nem adom fel.

Nem adom fel. Nem. Nem. Nem. Akármennyire nincs egy csepp önbizalmam sem, nem adhatom fel. Ha az életem vak vágányra ér csak leülök a fal tövébe
és várom a fényt ami elűzi a sötétséget, s amint ez megtörtént felkelek és indulok tovább a nekem szánt úton.

Az életem azért van, hogy éljem. És én élem is. Sosem vontam meg magamtól olyasmit, ami elérhető volt. Vegyünk pl.nek egy szelet csokoládét. Megkívánja az ember, de nem eszi meg mondván ’sokbenneatartósítószer’ nah neeem. Nekem ilyen nem hagyja el a szám. Nem mintha elítélném azt, akinek igen. Nekem nem fogja az biztos. Minek van az élet, ha nem azért hogy éljük…?

Sokat vagyok egyedül, de mégsem érzem magam magányosnak. Hiszen ott van az írás, a zene és nem utolsó sorban az én drága könyveim. Ha társaságban vagyok, sokat nevetek, és csak szimplán hülye vagyok. Néha úgy érzem, két énem van. Az egyik a lírai a másik pedig, a tipikus kamasz. Nem szeretem, ha összekeveredik a kettő, jól van ez így.

Ha most leírnám azokat a dolgokat, ami nélkül üres vagyok, akkor az elég sok időbe tellene, de azért említenék egy párat.
A zene, a Twilight, a családom, az emlékeim – mint fizikai, mint lelki -, az írás, a laptopom (ami meg kell jegyeznem, olyan mintha a testrészem lenne) és végül a csokoládé nah, meg a nikotin.

Mielőtt írnék, bekapcsolok valami számot, lehet az gagyi, művészi, akármilyen csak zene legyen. Elképzelem, mint egy színdarabot, rágyújtok, majd leülök a laptopom elé s leírom s tökéletesítem. Ez amolyan rituálé.

Nah, remélem, aki elolvassa ezt a bejegyzést kicsit, de megért, s megismer belőlem egy darabot (: