Kedves xyz!

Tudod az előbb még úgy éreztem, hogy nem fogom neked megírni ezt a levelet mivel l u s t a vagyok rá. Könnyebb lenne csak lefeküdni, kikapcsolni ezt a csodát♥ és aludni. Késő van és el kell mondanom, hogy nyomasztó. Két dologból is. Az egyik a kötelesség a másik a szenvedély. Kezdjük az előbbivel. Ma korán kell kilépnem az álom világomból -, hogy pontosítsunk: dél körül. Nem adok pontos időpontot mivel nekem olyan n i n c s. Egyszerűen képtelen vagyok időhöz kötni magamat. Az idő véges és fogy. Amikor mondogatom magamnak, hogy na, akkor ekkor ezt csinál akkora végzek, és utána ezt teszem meg azt akkor az sosem jön be. Mindig késésben vagyok, leginkább magam miatt. Próbálom másra fogni, mégis tudom, hogy csakis én tehetek késéseim valódiságáról. Mondjuk ha valamit úgy nagyon eltervezek akkor azt meg is csinálom, jó tíz perc késéssel. Ma levelet kellett volna írnom Piper Drágának, de nem írtam meg. L u s t a voltam rá, most meg fáradt és megint rá kellett jönnöm, hogy az idő múlik és ha egy helyben maradok sz a r se lesz belőlem. Óóó, igen a másik a szenvedély. Szenvedélyesen szerelmesen és bugyután imádom a Twilightot♥. De szerintem ezt már te is tudod, Kedves zééé - ugye nem baj ha így hívlak(?)
Nos, igen Eclipse. Beharangoztam annak ami. Donna hatalmasat fog változni - tudod milyen *a szemét forgatja* - az Eclipse keretei alatt - között, egyre megy - és annyira nyom. - vagy őt nyomja? Különösek vagyunk.. most őt vagy engem nyom jobban? Jaj, nem vitatkozom magammal, még jobban lefáraszt és akkor ez a levél mehet a piszkozatok közé, és akkor nem fejezem be, nem kapod meg éés etc.. hosszú.
Tudod nyom, ott lenn, mélyen legbelül. Kicsi, nagy, még nagyobb kis szörnyetegek keserítik meg Donnának azt az időt, amíg eljön a ma 20 óra. Ilyen tájt - 2:51 - szerintem már vége. Annyira - mondjuk ki - sz a r. Érted Te ezt zéé?! Kiírni ilyet: 'Eclipse előtti vetítésről élmény beszámoló.' Juj, de tud nyomni! Ésss mondok még valamit! Sírhatnékom van. Annyira elkeserítő, hogy más emberek gergye döntése miatt nem adhatják le zegen a premiert, és amiatt a gergye ember miatt kell ennek itt benn nyomnia! Tudom, hogy megértesz zéé, de akkoris! Ezt muszáj tudnia valakinek. Ahhh, követelem, hogy 20 óra legyen! Most! Pislantok egyet éééés voálá: 20 óra. Ajjj zéé, még mindig csak 2:56 van. Csak én érzem úgy, hogy lassabban jár az idő? No mindegy zéé. Holnap ilyenkor fogom írni az én saját élmény beszámolómat, naaa aztán akkor lesz grr meg ahw meeg minden pink felhős akármicsoda!
Huhh, elvan fáradva a vállam. Tudod éppen fekve írok, csoda laptop az ölembe, és pötyögök. Nővérem motyogta álmában az előbb, hogy halkabban tegyem. Érdekes, vajon amíg én itt zs i b b a d o k ő vajon hol járhat? Hmm, ha sietek hamarosan én is egy hasonló helyen lehetek. Persze, a saját nézeteim szerint én szebb helyen leszek. Tudod, hogy van ez zéé, nem is kezdem el magyarázni.
Annyi minden jár a fejemben. Például ha gyorsabban írhatnék előbb végeznék, de ha lassabban írok akkor holnap nem kell azt hallgatnom, hogy: 'teee, három órákig fenn vagy!' meg tudod a sok rizsa, így úgy. Jó ez így nekem e l v a gy o k. Amúgy először azt akartam leírni, hogy fürdés közben álmodta meg Donna a leveled. Az egy kicsit zagyvább lett de jobb, mint ez. nincs kedvem kinagybetűzni, meg caps lockozni a mondat elején lévő első betűket. te így is megérted, akkor meg? nem gyötröm az agyam fölösen. áh, az agyam? nooos, ha már így megkérdezted, akkor válaszolok. olyan, mint egy méhkas. és ha most az járhat az eszedbe, hogy bezzeg a vesszőket a 'mint' és a 'hogy' elé kitudom rakni, de a mondat elején elhelyezkedő első betűt nem tudom kinagybetűzni, akkor arra azt kell mondanom, hogy a vesszők azok igenis kötelezők. jó dolog ám hangsúlyosan írni, én mondom, hogy jó. ha mondjuk Donna írná akkor még talán bele is kavarodnál. de nem fikázom, hiszen olyan dolgokra kényszerít amiket álmomban sem hittem volna. ő a jobbik felem és pontos vessző. míg ezt leírtam megfordult a fejemben, hogy ez a skizofrénia első jele? de neem, ezt úgy hívják: agybaj nagy baj. korral jár, aztán kész.
Te, zéé! szívtál már úgy cigit, hogy közben epret tömtél magadba? baromi jó. ééérted te ezt?! kezdek rászokni, úgy igazán a dohányfüstre és meg kell mondanom, hogy megijeszt. tudod van azaz idézet, hogy az a fajta lány vagyok aki minden félelem nélkül megnéz egy horror filmet de összerezzen ha kiugrik a kenyér a pirítóból. na, én átírom a végét. összerezzen a lelkem, ha arra gondolok, hogy úgy rászokok, hogy lesem tudom tenni. például most is kívánom. ajajaj. (egy levelet felkapott a vihar - quimby) de ellenállok nem megyek ki. l u s t a vagyok rá. éjjeli cigizésre vagyok igazából ráállva, hogy azt mondjam. jó dolgok nézni a csillagokat és énekelni, tátogni és önmagad lenni. ehhez az 'erkélyen, éjszaka, csillagokat bámulva és alejandrot hallgatva' dologhoz elengedhetetlen a cigi. ah, zéé. nem szokok rá, úúgy nagyon. tudod, olyan nagyon, mint a nagyok. én még kicsi vagyok, úgy cigizek, mint az ovisok. ahogy apa mondta egyszer: én nem cigizek én dohányzom. na, ez igaz. én cigizek, ő dohányzik. ő nagy, én kicsi. ő felnőtt, én gyerek. ennyi, kész, slussz, passz. az előbb ment a tévébe valami bugyutaság. emberek beküldték a videóikat a saját hülyeségeikről. milyen balesetet szenvedtek el DE túléltek. na, micsoda mázli. sok a hülye. ezt apa mondta egyszer. nem tudom mikor, nekem nincs vámpír memóriám. óó, apához és cigihez köthető még a szabadság is. - eskü zéé, ez az utolsó gondolatom aztán lefekszem (nem kellett volna ezt leírom mert megint jön az agyamba a bonyodalom, hogy az idő zavarom, meg a késés.. és látod? le is írtam. ahh) - naaaaaa! ebből azt akartam kihozni, hogy amikor kislány voltam - jobban mondva kisebb, mivel most sem vagyok nagy - sokat agyaltam azon, hogy milyen lesz ha nagyobb leszek és cigizek. hiába kántáltam szentül, hogy nem fogok, tudtam, hogy mégis. nem gondoltam volna, hogy ilyen laza lesz. ma anyuék hazajönnek, és anyu rákérdez a bagó dologra. én meg rávágom üdén, hogy igen anyu, cigiztem. apuval járok ki az erkélyre. nagyon csuda klassz ám ez zéé. amikor a szüleid előtt sem kell rejtegetned, azt amit teszel és azt ami ezzel a korral jár. lényegében anyu előtt is már azért merem, mert apu hazajött és most ez olyan l a z z z z z z a. viszont az egy az, amit még én sem merek. az a szemkontaktus. az már túllépne a tűrőképességemen és elszégyelném magam, amit hadd valljak be: nyilvánosság előtt nem szoktam. eltérne önmagamtól. tudod zzéé, mi a jelige! a korral jár.
levelem elég hosszú, zavaros, hibás, és teleszóismétléses - ez egy újonnan jött szó és igaz ami igaz ez sem helyes, de kifejezi azt amit akarok mondani, és nincs kedvem keresni egy helyeset, mivel l u s t a vagyok rá. ez most így jó. és végtelenül merszis.
ps: remélem felfogtad Drága zééé, hogy mit akarok nyöszörögni - ezt mondjuk, sokszor anyu mondja talán azért említem meg itt is mivel összességében írok. merszi voltam, nyomottan, álmosan, és l u s t á n. Donna kitudja hol van. jaaa, megvan. fészkelődik a fejemben, és mégmégmég írna. na, de majd legközelebb.
hogy is kell befejezni egy levelet.. hmm, talán így: légy jó mindhalálig, zéé!
ps2: és megint 3:32... pedig leakartam feküdni 2kor!

Mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha reményeink nem valósulnak meg. De néha a reményeink alaptalanok. Néha amire számítunk, könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. Miért ragaszkodunk a reményeinkhez? Mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. A reményeink tartanak talpon. Amire számítunk, az csak a kezdet. Amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.

ps3: 3:44!

grrr.. figyelem Világ!

Amit ma megtehetsz, de halaszd holnapra. Abban a pillanatban, ahogy eszedbe jut tedd meg mert akkor lesz a legtökéletesebb. Ha holnap teszed meg, fele annyira sem lesz jó, és lehet, hogy meg sem teheted mert valami közbejön.

Néhány alapvető tény a nagy robbanás előtt. Ma még ilyen vagyok, de tudom, hogy holnap ilyenkor felajzott, és olyan leszek. Eclipse, holnap 20 óra. A New Moon premier előtt nem lehetett velem beszélni, életem egyik fénypontját vártam. Most várom a másikat. Más leszek, de jobb.
~ma beszélgettem apuval - haza jött Angliából szabadságra picit, de 12.én megy vissza. Már készülök a súlyos és nehéz elválásra. Nem gondolok rá, nem agyalok rajta. Ha eljön akkor itt lesz, és amikor beakar jönni azon az ajtón ami a csak és kizárólag színes és boldog pillanatokat tartalmaz és vár.. nos, akkor kirakom a szűrét - azt mondta érezni lehet a beszédemen, hogy sokat olvasok. Nem beszélgettem vele így már január óta - akkor ment ki - és baromi jól esett ezt tőle hallani. Mindig is úgy voltam vele, hogy ők igazából büszkék vagy mik, hiszen a kicsike könyv gyűlölő lányuk 14 évesen olvasni kezdett. Na, igen akkor lettem ember.
~kék körmökkel írok éppen. Holnap megyek és veszek sárgát, színeset... alig várom, hogy az egyik pacsmag magazin meghozza a lilámat és kékes zöldemet, mmmm lesz a javából használni. Szeretem amikor színes a körmöm, jó ránézni hiszen tudja a saját valómat. Ma apu azt is megjegyezte, hogy milyen hosszú, művész ujjaim vannak. - igaz, hogy hosszúak, de hogy művész? nem tudom. Zongorázni kéne. Hiányzol drága zongora.
~szerelmes vagyok. Mondjuk ez a fajta szerelmem több ágra osztható. Sosem voltam még személybe szerelmes. Szerelmemnek több ága van, és ennek a tisztelet ágának több tárgya van. Első szerelmem volt Slash gitárja♥, majd a Breaking Dawn♥. Most estem bele az Eclipse Ost.ba♥. Tegnap ilyen időtájba - 2:49 - olyan hatást ért el nálam amilyet soha semmi sem. Szeretem, imádom Gunst, de még ő sem ért el ilyen meglepő és megrázóan édes fordulatot. Olyan helyre röpített el ahol megfürödtem önmagamban. Ittam a ihletek földjének sóhaját.. annyira éltem, mint még sosem. Szív dobbanásaim e körül a lemez körül forognak. Azt a ritmust ütik szüntelenül ami ekkora hatást keltett bennem. Annyira gyönyörű, lélegzet elállítóan fájó. Fáj ha hallom, annyira édes és gyönyörfakasztó kín ez. Az a kín, és fájdalom amit örök életemre elbírnék viselni.
Szerelem. Bűnös érzelem. Egyetlen egy szóval kilehet fejezni: Szeretlek. Mégis miféle szellem lehet ez? Megmagyarázni az érzelem fogalmát nem lehet. Ajak nem tudja megformálni azt, amit érzel amikor belekóstolsz ebbe a fogalomba.

grrr... figyelem Világ! Holnap 20 órakor Donna átalakul. Jobb lesz.. óó de még milyen jó. by: merszi ;)

Gyönyörteljes érzelem tusa

Metric - Eclipse (All Yours)
All the lives always tempted to trade

Will they hate me for all the choices I’ve made
Will they stop when they see me again?
I can’t stop now I know who I am

Now I’m all yours, I’m not afraid

And you're all mine, say what they may
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts now

Tear me down they can take you out of my thoughts
Under every scar there’s a battle I’ve lost
Will they stop when they see us again?
I can’t stop now I know who I am

Now I’m all yours, I’m not afraid
And you're all mine, say what they may
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts

I’m all yours, I’m not afraid
I’m yours always say what they may
And all your love I’ll take to a grave
And all my life starts starts now

Formálj dallamot a szív dobbanásaim ritmusára! Füst felhőben, kávézva vonaglok meg a lágy ütemre. Összeakadt lábakkal lépek ki az éjszaka sötétjébe. Nagy kortyban süvít be a levegő gyönge tüdőmbe. Tücskök ciripelnek, az éjszaka neszei csöndbe burkolózva üvöltenek. Megfordulok. Képek lesnek rám a vakítóan világos színű falról. Beszélnek hozzám, üzenetet löknek felém. Emlékek sikítanak minden tárgyról. Felpillantok a mélykék égre és érzem.. repülök. Magába szippant és szívem a hatalmas erőktől megszikkad, majd mintha a felhők átitatnák gyönyört fakasztó ihlettel. Ezer millió csillag ragyog fenn a magasban, olyan magasban és olyan helyen ahová halandó és halhatatlan sosem jut el. Fantázia és lélek teleportál oda. Megfogalmazhatatlanul szárnyalok. Az érzékeim eltompultak, az érzéseim dobhártyát átszakítva visítanak. Próbálom a számat olyan formájúra alkotni, amit érzek. Now I’m all yours, I’m not afraid...
Pamm-pamm. A szívemre teszem zsibbadt kezem. Lepillantok rá és látom: mindenem tiszta lúdbőr. Nem éreztem mikor rázott volna meg a csoda szele, de nyomott hagyott hiszen reszketek. Feljebb csúsztatom kezem a szívem gyors ritmusától rázó mellkasomról. Felső és alsó ajkam összhangban mozdul. I can’t stop now I know who I am...
Az orrom hegye hideg, az arcom nyirkos. Szememből patakokban folyik a könny. Puff. Térde esek. Bágyadt testem nem érez fájdalmat. Beletúrok kibontott vörös hajamba, majd lejjebb nyúlva elkenem a könnyeket megrázott arcomon. Maszatos marad, de most nem érdekel a külsőm. A lelkem tombol, üvölt. Úgy érzem, mintha egy hajón lennék és azért küzdök, hogy az elérje a partot, ne essek közben a vízbe. A tenger az érzéseimet jeleníti meg. Folyékony halmazállapotú és formálható. Formába öntöm, és hagyom cseppfolyós állapotba. Iránytűvé formálom és megpörgetem. Az ég felé mutat. Felnézek és azt hihetném, hogy nem mutat semmit. Pedig nagyon is. Hogy mit látok? Utakat. Sötét, fényes, vágytól pulzáló, erényes, dölyfös...
Cigim után nyúlok. Látom, amint az öngyújtóból előtör egy kis láng csóva meggyújtja a dohányból összerakott rudacskát. Mintha a kemény füst kiűzte volna a tüdőmből a lágy levegőt. A lágyság tompított, a keménység megemberel. Felállok, megtámaszkodok. Érzékeim kitisztulnak és érzem. Remeg minden tagom és zokogva tátogok. And all your love I’ll take to the grave And all my life starts...
Mintha egy álomból ébredtem volna fel cigim elnyomásakor. Csak nézem a még füstölgő Camel csikket és érzek. Az érzéseim színes gomolyagként szövik át a szívem és lelkem egyaránt. Sosem éreztem még hasonlót, de most, hogy megtapasztaltam... leírhatatlanul erősebbnek érzem magam. Kitartóan várom a rám nehezedő sziklákat és egy cseppet sem félek tőlük. Ma. Ha holnap kapok a vállamra egy több mázsás súlyt rettegni fogok, de tudom, hogy eltüntetem onnan. Bízok magamba hiszen én, én vagyok. Senki nem tud megváltoztatni.
Nagyot szippantok az éjszaka levegőjéből majd belépek a sötét szobába. Megállva a szoba közepén jövök rá, hogy olyan helyen jártam ahol talán még senki sem. Torna cipőm talpának nyoma a bizonyíték, hogy ott voltam. Az én lábnyomom az egyetlen a mélykék, ropogós talajon. Gyönyörű érzelem tusa volt. Lefekszem, s amikor lehunyom a szemem látom: a háborgó vitorlás partot ért.

Fura betegségem neve: The Twilight Saga

Decemberben lesz már két teljes éve, hogy az életem része a Twilight Saga. Akárki elítélhet, mert azt mondja, hogy ez a regény sorozat olyan, mint a többi.. de nem, nekem nem.
Megváltoztatta az életemet és tudom, érzem, hogy van világképem. Kritizálni tudnám, persze, hogy tudnám mégsem teszem. Akkora vehemenciával tisztelem ezt a művet, hogy egyszerűen az elveim nem engedik meg, hogy megtegyem. Olyan, mint egy tabu: nem lehet megszegni. Vagy akár egy vallás. Én e szerint a vallás szerint élek. Betartom a magam által kreált néha több, néha kevesebb szabályból álló parancsolatot.
A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket.
Igen, van ilyen is. Amikor a saját vallásomat megszegve nem írok. Az írást, úgy kaptam a Twilight által, mint magamat. Leírhatatlan, szavakba nem foglalható érzelem gombolyag. Azért írok mert egy másik ember lettem - a Twilightnak és a Harry Potternek köszönhetően. És amikor nem vetem papírra a gondolataim kusza halmazát, megszegem az első szabályt. Olyankor eléggé elkap a lelkifurka és csak egy módon enyhíthetem: írok.
Több ezer forintot költöttem a Twilightos csecsebecséimre. De! Ma már, hogy a polcomon tudhatom a képen található holmik mindegyikét - kivéve egy pólót az varrónőnél van - nyugalom települ a szívemre. Ez a nyugalom hasonló az íráshoz kapcsolódó bágyadt nyugalmamra. Hasonló, de nem ugyan az.
Köszönöm Stephenie Meyer. Olyan hála és szeretet önt el amikor Rád gondolok és annyi szeretet, élményt kaptam amit sosem reméltem. Olyan életet kaptam Tőled amiért életem végéig vezekelni fogok.

Idő

A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.

Idő. Észre sem vesszük és elmúlunk. Az emlékeink elhalványulnak, csak érzések maradnak. Egyik percben még reggel van majd mintha misem történt volna este. Az időkereke folyamatosan mozgásban van, és egyszer mindenki felett eljár. Felettem is és azt nem akarom. Nem akarok megöregedni és két lábbal a kemény talajon állni. Örökké lebegni akarok akár tíz akár húsz centivel a föld felett, de lebegni akarok. Szeleburdi, kissé felelőtlen, érzelmes gyerek akarok maradni. Gyerek akinek mindig ott van az anyukája, fogja a kezét és segít. Megálmodtam, hogy ki akarok lenni amikor nagy leszek. Mintha egy színes szemüvegen keresztül nézném ezeket az álmokat. Elég nagyok és elég nehéznek tűnnek. De semmi nem lehetetlen.

Az álmaink a vágyaink, kövessük őket.

Hiszek egy olyan világba ahol nagy vagyok, igazán nagy. Nem azért mert valaki megvette nekem a diplomám, nem azért mert a szüleim dús gazdagok. Magamért, azért aki vagyok és akivé válok. Bízok benne, hogy lesz legalább egy diplomám, nem is a papír forma miatt hanem igazából az útra vagyok kíváncsi. Megismerni a hátulütőit, előnyeit.. a szépségeit.
Egyszerű szüleim vannak. Mindent amit lehetséges megadnak nekem. Nem nagymenő üzletemberek, de tudom, hogy igaziak és nem pedig átlátszóak. Mondjuk ki, szeretem őket. Nélkülük egy lyukas garast sem érnék, nem lehetnék az aki. Köszönöm.
Idő. Na, igen. Eljön azaz idő is amikor elveszi őket tőlem. Egy betegség, egy baleset vagy az öregkor. Inkább az utóbbi léégyszi. Nehéz leírnom ezeket a szavakat. Nyomasztó. De, nincs mit tenni, a világ nem egy nagy vattacukor csupa jó dologgal, a világnak vannak hátulütői, én már csak tudom. Ezek csak alternatívák. Tudom, hogy nem messze tőlem alszanak és ez nyugtató. Amikor hibát vétek, és a lelkiismeretem rágcsálja a lelkem prizmáit, megígérem, hogy reggel bocsánatot kérek. Aztán mikor eljön a reggel, csak mosolygok, kedvesen beszélek de a bocsánat kérés elmarad. Idő. Elpocsékoljuk. Lusták vagyunk, félünk elmondani a szeretett embernek, hogy milyen fontos és amikor ezt meg akarjuk tenni rájövünk, hogy a szeretett személy... elment. Elment egy olyan helyre ahova a földi ember keze már nem ér el.
Idő. Kapcsolatot ápolsz a halállal. De tenni.. tenni azt nem tudunk ellene. Emberek vagyunk. Hibázunk, elmúlunk, halogatunk, hazudunk.. de közbe megsemmisíthetetlenül élünk. Ki jobban, ki sz*rabbul. Élvezzük az élet apró részeit amíg lehet, amíg itt vagyunk.

Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre. Egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy.

Boldog szülinapot Edward! ♥

Boldog szülinapot Neked Edward! Persze, tudom, hogy egy karakter vagy aki csak a filmvásznon és könyvek mese világában szerepel mégis tudom, hogy meg kell ezt most írnom még ha sosem fogod megkapni, nemhogy olvasni.
Köszönettel tartozok Neked azért aki lettem. A Twilight és a személyed megtanította, hogy kiis vagyok. A könyv elolvasása, a film megnézése után egy másik ember lettem. Egyedi gondolkodást adott Neked Steph. de Te így vagy jó. Megváltoztattál és ma már egy jobb ember vagyok. Már van értelme az életemnek, tudom, hogy ki akarok lenni. Tudom, hogy sokat kell fejlődnöm, küzdenem, harcolnom, hogy elérjem amit akarok. Köszönöm Neked. Ha nem lenne ez a sorozat, ha nem lennél Te akkor ma nem tudom, hogy hol lennék. Talán beálltam volna én is a dicdüc zenére vonagló csitrik közé... kitudja.
Tudom, hogy örökre a szívemben maradsz mert akkora ajándékot adtál nekem, amit meghálálni sem tudok. Tudom, hogy lesz egy idő amikor kissé feledésbe merül a neved, de azt is tudom, hogy cseppet sem kell félnem mert az életem utolsó percéig velem maradsz. Amikor eljár felettem az idő boldogan fogok emlékezni azokra a percekre amiket Veled élhettem meg. Én megöregszem, de Te, Edward sosem. Örök emlék maradsz.
Novemberben lesz, hogy két éve más vagyok és megváltozott az életem. Csodás fordulatot vett de nem bánom. A tetteim, a lépteim és az egész kusza életem már a Twilight jegyében játszódik.
Ha felnézek a kék égre Téged látlak benne. A kék színt örökké hozzád fogom kötni. Isten fenn van az égben, de már nem csak ő. Két éve nekem Te is ott vagy. Akár egy őrangyal kérhetek Tőled és válaszolsz. Segítesz és irányítasz. Köszönöm.
Ez nem egyszerű rajongás. Ez tisztelet egy kitalált, megálmodott szereplő felé. A kisugárzása, a jelleme tett olyanná amilyen vagyok.
1901. 06. 20-a biztosan szép nap lehetett. Sok gyermek születhetett ebben az időpontban, de mivel Steph. is erre a dátumra tette tündöklő vámpírunk születését ezért én bizton állítom: az a nap egy gyönyörű nap volt.
Boldog szülinapot Edward Anthony Masen Cullen!

Hiányzol

Hiány. Milyen egyszerű szó és mégis mennyire nehéz, és nagy gondokat, agy megdogoztató helyzeteket, lelki fájdalmat tud okozni. Lelki fájdalom. Nos, nekem az most van bőven.
Vége az évnek, nincs több hajsza éés a nagy szikla csak úgy lecsúszott a vállamról én pedig elkényelmesedtem. Egy hónap. Egy hónapja b*szok írni egy átkozott sort nem írtam! Egy magamfajta költői léleknek ez borzasztó hosszú kihagyás. Annyi kétely ácsingózik a testemben, a zsigereimben végig.. az a mennyiség. És én ezeket nem tudom megemészteni! Tennem kell ellene! Hiányzol. Annyira kimondhatatlanul hiányzik az írás.
Amikor megismertem a Merengőt azt mondtam: én csak itt egy HP fic olvasó leszek. Én nem fogok írni.
A francokat nem! Ki akarok törni, meg akarom mutatni a világnak, hogy igenis én vagyok az a magyar lány aki tud írni és akar és küzd és ott van a neve ahol a legnagyobbaké van! Meg akarom valósítani azt amit elterveztem. DE én ehelyett csak ülök a seggemen és nyavalygok, cigizek és bulizok, alszok és lustulok, gépezek és gépezek(!) nem teszek semmit ez ellen! Elnézem az embereket akik adják ki a könyvüket, frissítenek és írnak, én meg ülök és úgy viselkedek, mint egy magamfajta tini lány! Nem akarom! Nem akarok egy lenni a sok hülye, önelégült pasizós p*csa közül, akiknek egy gondjuk az, hogy nem tetszenek minden szembe jövő lepedő virtuóz egyénnek. Sosem akartam ez lenni. Most pedig mégis.. abban a világban, abban a füst felhőben lebegek és leledzek amit sosem szántam magamnak. Nem a sors sodorta ezt felém.. óó nem. Ezt én játszottam ki a sorstól, az pedig elém hajította, mondván: nesze! Vidd amit megfőztél.. te senki..
Senki vagyok. Egy egyszerű, önmarcangoló senki. Grat.
Dugong.. rávilágítottál arra ami a legjobban nyomja a szívem. Te mindig itt vagy. Itt ahol az események zajlanak, itt ahol a sziklák gördülnek le a vállamról és fel vissza. Itt vagy, és látsz. Ugye nem tűntem el..? De. Nagyon is eltűntem. Egy óriási áramlat lesodort a víz alá, nem látom a fényt, nem kapok levegőt. Megfulladok. Kapálódzok, segítségért kiáltok. De ebben a hatalmas szurok feketeségben nincs senki, csak én és a döntéseim. Elkapom a felém nyújtott kötelet amit már húznak vissza a felszín felé. Úszok utána és belekapaszkodom abba az életbe amibe élni akarok. Ha elhalasztom ezt a csodás lehetőséget akkor a felszín alatt fogok meghalni, senkiként. Mi legyen merszi..? Gondolkozz! Élj végre!
Írni fogok. Rengeteg szabad idő, kellemesen hűs időjárás, kék Camel, az én elnyűtt csoda laptopom♥.. ez kell ahhoz, hogy végre: éljek!
Hiányzik, az a lány aki voltam. Hiányzik, a veled eltöltött idő. Hiányzik, az ahogy megizzasztott és feldühített a lényed. De amikor itt vagy, csak akkor lehet minden: egész.

*holnap felnézek a háborgó kék égre, mosolygok és cigizek, nevetek és sírok. az érzéseim összecsapnak akár a hideg és a meleg találkozása ami villámokat eredményez.. de én nem bánom. villámlani fog az eszem és a lelkem egyszerre, de végül minden elnyugszik. nyugalom... nyugalom csodás nyugalom.. hol vagy? mért nem fogod a kezem? szorítsd meg, hogy tudjam itt vagy és élsz! ha elbújtál kiáltsd: itt vagyok! ha elmentél gyere vissza! nyugalom téged akarlak mióta csak eltűntél.. eltűntél de hova? gyere vissza.. kérlek.. nagyon kérlek. ha most azt súgod, tegyem amit helyes ígérem, azt fogom tenni. drága nyugalom..*