A zene nélküli élet, nem élet;
02 május, 2010
Egy apró élet
Amikor egy apró lény kicsiny szíve dobol a kezeid között és zötykölődve haladsz a segítség felé elgondolkodtam, hogy milyen hamar eltelt három év. Történetesen most Bubu-ról az augusztusban három évét betöltő Whiskas macsekról írok. Beteg életében először és sosem viselkedett még úgy velem, ahogy pénteken este. Nem az a fajta természet aki akárkihez odamegy, most mégis úgy mászott az ölembe mintha az lenne az egyetlen menekülési út. Három éve már, hogy megkaptam és komolyan olyan, mintha egy kis ember lakna velem egy fedél alatt. Néha elgondolkodok rajta, hogy okosabb, mint pár ember. Értelmes, okos, és én nem akarom elveszíteni.
2 megjegyzés:
Ne legyél borúlátó! Ha csupán 3 éves a cicád, nem hiszem hogy meg fog halni. Főleg, ha nem is voltak előtte betegségei.
Én nem igazán vagyok macskás típus. Inkább a kutyákat szeretem. Van egy kutyánk, Hópihe, egy 5 éves, nagyon csúnya(de amilyen csúnya annyra szeretjük), boxer. Nagyon beteges típus. Telente megfázik, nyáron allergiás és kopaszodik, kiforult 2x a szeme, és még sorolhatnám. De még midníg él! És nem is fog meghalni, csak ha nem törődünk vele.
Köszi, Alexa, hogy mindig írsz nekem. Ez olyan.. tök jó :) Igazából szerintem sem.. csak nem is tudom.. felette is elmegy az idő valamikor. Bakker.. szegény kutyus. Na, igen ha nem törődnétek vele elpusztulna.. de ez szerencsére nincsen így :)
Megjegyzés küldése