Ez vagyok én

Az életem rögös útjaihoz hozzá tartoznak a tiltott és káros dolgok. A tiltott dolgok valahogy engem foglalnak magába. Megszegni a szabályokat, és adrenalin túltengéssel, veszélyt, veszélyre halmozva.. ez vagyok én. Alkohol, cigaretta, csokoládé, kávé, gyors kaja.. és a stbstb.
Most itt konkrétan a cigarettára gondolok. Minden szülő tiltja tőle a gyerekét, mivel ez rossz, és káros szenvedély. De akkor ennyi erővel, ha kimegyek az utcára az is káros... ott is van mindenféle egészségtelen helyzet, anyag. Vagy ha megeszek egy sajtburgert [L] akkor egy csomó káros szénhidrát kerül a szervezetembe, pedig azt már az ember kisgyermek korában megkóstolja.
Igen, cigizek, és egy cseppet nem bánom. Kib*szott jó érzés amikor rágyújthatsz. Ellepi a tüdőd, ellazulsz, megkönnyebbülsz. Az életem nem is tudnám elképzelni nélküle. Régebben marta a torkom, a nyelőcsövem, a tüdőm.. ma már megszoktam és élvezem ha mar, és szorít. Még azt is élvezem ha beleszáll a szemembe a füst, mivel akkor tudom, ez én vagyok(!). Az asztmámból adódóan nem szabadna, de igazából nem rosszabbodott a tüdőm állapota attól, hogy dohányzom. Szedem a gyógyszereket, kávézok és cigizek. Nem akarok leszokni, hülyeség volna. Olyan jó lázadni, más lenni, rágyújtani. Nem bujkálok cigivel a kezemben amikor látok egy ismerőst. Én ezt felvállalom, és a szüleim is tudják. Nekem már ez a természetes.
Imádom a kezem illatát. A cigi füst egyből beivódik a bőrömbe, és nyomot hagy. Láthatatlan nyomot amit csak az orrom 'lát'. Amikor elkezdtem dohányozni utáltam a kezem szagát. Undorodtam a szagától is, és akkor még bűznek emlegettem, ma már ez, azaz illat amitől összefut a nyál a számban. Kesernyés, vad, lázadó de mégis édesen csábító. Megmagyarázhatatlan, szavakba nem önthető illat. Csodás. Azon a helyen, az egyik kedvenc helyemen is sok cigaretta füst terjeng. A klubról már írtam, azaz csak a nevét. 512 az a hely amit éppen annyira imádok, mint a szobámat. Számtalan sokszor voltam már ott, és tudom, sosem fogok csalódni abban a helyben, nem is akarok. Ez a hely nem egy ostoba ember, akikben csak csalódni lehet. Amit nyújt nekem az elmondhatatlan. 512 vagyok lényegében én. Ismerve a tulajokat, magamba szívva a hely varázsát, bízom benne. Igen, egy klubban jobban bízok, mint egy emberben. Vannak emberek akik ostobák, vakok, bizalmatlanok és hazudnak. Nem mindenki, de jó páran azok, ha tetszik ha nem. Ezeken lehet változtatni, csak látni kell nem csak nézni. Na, de kanyarodjunk vissza az eredeti témához. Még azt is imádom, amikor hazaérve az összes ruhám, a hajam magába szívta a kesernyés füstöt. A szobám, az alvó pólóm magába issza a belőlem áradó illatot.. de én imádom.
Imádom, mert ez vagyok én.