Ég Veled!

2010. május 5.-én pénteken délelőtt Manci cica elpusztult. Miután elköltöztünk Reziből a mamámnál hagytuk aki a szomszédunk volt vagy 6 éven át. Nem csak Őt, Kacsát és Pamót is. Kacsám azóta megszökött. Pamó cica pedig túl él mindenkit.. már 8 éves lesz augusztusban.
2006 körül született (pontos időpontért meg kell keresnem a régi naplómat) és úgy mentettem meg. Apu a mai napig nem tudja az igazat - ő úgy tudja, találtam. Meg akarták őket ölni, mondván sokan vannak, én pedig megfűztem lágyszívű anyámat, had legyen újabb cicám. Megengedve elmentem kiválasztani. Nehéz volt, legszívesebben hoztam volna mindet. Mancit - aki fiú - amikor megpillantottam a bejárati ajtóval szembeni lépcső egyik felsőbb fokán feküdt a tápos zacskóban. Egy marék volt a szentem, és szinte elmerült az apró szemek közt. Odaléptem, felemeltem és szinte a macska alva evett, s felébredve a karomba rájött, én új személy vagyok. Alig akarták odaadni nekem, mivel, Manci volt egyedül szobatiszta. Hazavittem. Kacsával jól összehaverkodtak és ki is heverte amikor a mamámhoz kényszerült költözni-e. Mindig ő volt a legnagyobb és legéhesebb mind közül.
Egy jó ideje nem látogattam meg sem a mamámat, sem pedig a cicáimat. Hiányoznak, lusta vagyok kimenni. Ez lett az eredménye. Nem láthatom többet, nem ölelhetem meg és nem ígérhetem hegyes kis fülébe: Szeretni foglak amíg élek, vigyáz Rád egy angyal akit én kértem meg. Ha eszembe jutott, megígértem. Lehet ez az én büntetésem amit jogosan megérdemlek. Elhanyagoltam, a halál pedig kilökte az angyalomat Manci árnyékából és elvitte tőlem. Nem láthatom többet, és el sem köszöntem. Tudtam, hogy betegeskedik mégsem mentem ki hozzá. A foga begyulladt, és a genny ráment az agyára. Hiányozni fog. Nagyon.

"Ég Veled Manci! Örökre szeretni foglak, s vigyáz Rád egy angyal akit én kértem meg erre a feladatra.. - suttogta hegyes sötét szürke fülecskéjébe egy vörös hajú, könnyes szemű lány, majd a cica utolsó levegőjét kifújva örökre elment."