Vége

Egy illat. Egy hang. Egy pillanat. Egy ígéret. Egy barátság... egy élet. Semmisé váltam, és nem tudom, hogy mostanában ez változni fog-e. Nem hiszem. Őszintén mondom, hogy nem hiszem. Jelen percben nem érzek semmit. Meg akarok halni. El innen, messzire. Komolyan, nem hiányoznék senkinek. Szar vagyok, ez a való igaz. Semmire sem vagyok jó, senkinek nem kellek. Mászkálok a nagyvilágba, amikor semmi dolgom itt csak vagyok, mint valami.. nem is tudom mi. Példát nem tudok magamra mondani. Annyira, de annyira dúltam eddig.. most meg.. mintha nem is élnék. Igen. Talán kissé meg is haltam. Átértékelődtek a dolgok és nem tudom, hogy mi lesz holnap. Hogy fikáz le és vágja a pofámba az irodalom tanár: szar vagy! Ja, az vagyok.. tudom. Elfáradtam és egyfolytában csak bőgök. Úgy érzem nincs senkim. Egyedül vagyok, nem segít senki, nem szól senki hozzám egyetlen egy jó - de őszinte szót -, is, nem mondhatom el senkinek, hogy mennyire fáj, mennyire hasztalannak, jövőtlennek, semmisnek, na, meg leírhatatlanul selejtnek érzem magam. De mondjuk.. már mindegy is. Kiölöm magamból ezeket az érzéseket. Azt hiszem, már meg is halt mind. Nem küzdök tovább, hogy megfeleljek. Nem mutatok többet mást, csak a való igazat, az igazat ami egy nagy nulla. Bizony. Mint írtam, belefáradtam. Igen, belefáradtam, hogy más legyek. Hogy megfeleljek, jobb legyek, olyan legyek, mint mások. Nem leszek más. Ha a nagyközönség a nyávogó, kis p*csákat szereti akkor egességükre! Én meg csak nézek, és fintorgok - szigorúan magamba! - és elgondolkodok azon, hogy bennük mi a jó, és miért nem volt jó az a lány, aki eddig voltam. Belenézek a tükörbe és egy elkeseredett, szerencsétlen szart látok, aki küzdött, idáig de feladta a harcot maga ellen. Felesleges. Nem leszek szebb, olyan szép, akit minden srác imád. Nem leszek közkedveltebb, mivel eddig sem voltam az ezek után meg végképp nem leszek. Szar vagyok. Istenem! Mit tettem?! Miért kell nekem ennyit szenvednem..? Annyi kérdés, de senki nem válaszol.

Az élet szép, csak ne lenne vége már...
..az életben nincs, már több móka meghalunk, mintha nem volna.