Elmenni

Elmenni ahol senki sem talál meg. Arra a helyre ahol senki sem tudja, hogy kivagy. Erre vágyom napok óta. Elmúlni, mint egy pillanat és vissza sem jönni, mint emlék. Mindenki elfelejtene. Csak a város rejtené magába a cipőmről lehulló koszt, esetleg egy elhullajtott hajszálamat. Nem emlékeznének rám, mégis ott lennék. Ott ahol ma is élek, ott ahol sokan szeretnek, és ott ahol annyi minden történt és történik velem. Szeretem ezt a helyet.. mégis elegem lett belőle. Akárhova megyek mindenhol ott van valaki aki tudja a nevem, esetleg hallott is rólam és ez annyira nyomasztó sokszor, hogy az elmondhatatlan.

Ha elmennék, ma vagy tíz perc múlva, biztos feltűnne valakinek a hiányom. De ha megoldhatnám, hogy úgy menjek el, hogy senkinek fel sem tűnik akkor megtenném. Biztos hiányozna a megszokás és vissza akarnék jönni.. de ha nem térhetnék vissza?

Sokszor említem, hogy legszívesebben meghalnék. Igen, sokszor meghalni volna jó. Örökre elmenni és máshol, más bőrébe egy új bőrben ébredni nagy kihívás és nagy dolog. Nem tudnám, mi történne azokkal akik ma fontosak, nem tudnám, hogy alakul a jövőjük.. és nem tudnám hiányoznék nekik?

Elmenni, oda ahol senki sem ismer. Elmenni úgy, hogy észre sem veszik, ha mégis nem foglalkoznak vele.

Néha úgy érzem, Isten egy szenvedő egyénnek teremtett a Földre, hogy ott csak álljak egy helyben és ne haladjak semerre sem. Elgondolkodva azon.. Isten, hogy teremthetett ekkora szemetet a Földre, mint én?
...van valami dolgom még itt, vagy csak egy semmirekellő, két lábon járó egyén vagyok..?

meghalnivolnajó.. aki a lelkem bánatát nem érti, az sosem fog megismerni.