Viszonylag hosszú kihagyás után visszatérnek a zagyva szavak

Kilépek az erkélyre, felnézek az égre és mindig ugyanott, majdnem szemmagasságba virít egy csillag fényesen ragyogva. Mintha csak nekem lenne ott, és lehet, hogy valóban így is van. Titokzatosan meredezik az égen és les le rám, mint egy angyal aki követi minden léptem. Oly gyönyörű amikor már lement szinte a nap, de mégis a fénye fel-fel festi a sárga árnyalatait az ég aljára jelezve, éppen milyen időt hoz a holnap. Kék, sárga, vörös. És a színkavalkád közepén ott ül egy csillag. Egyetlen egy. Friss, nyári fuvallat lengeti vörös hajamat, támaszkodva szippantok belőle, és érzem. Érzem az idő múlását. Tavasz, nyár, ősz, tél. Egymást követik mégis mindegyik teljesen más és más. Zöldellnek a fák, érik a nyári gyümölcs, csicseregnek a madarak és Bubcsi élvezettel hajkurászná őket.
Csillag az égen szépen ragyogva, ne tűnj el kérlek, maradj meg nekem. Színesre fested az eget gyönyörűen lángoló Nap, majd jön az éjszaka és elhozza nekem az álmom őrzőjét, azt a csillagot ami fenn az égen világítva jelent meg.. nekem.
Nekem. Szigorú vagyok magamhoz vagy netán tisztán látom belsőm és külsőm egyaránt..? Mindenki mást mond, mint ahogy én állítom. Tanulni akarok belőle amit ma mondtál nekem. Változni akarok a szavaid hatására. Nem akarok irigykedni senkire, azt akarom, hogy engem irigyeljenek. De, hogy érjem el mindezt? Segítesz. Többet is, mint kéne. Köszönöm Neked. Azt mondod nem vagyok buta. Nem, nem vagyok és nem is leszek ezt megígérhetem. Fejődni akarok, tanulni jobb és jobb lenni. Ha kell akkor igen, érdemjegyekkel fogják ezt bizonyítani. Őszintén megfelelni és jónak lenni nehéz, játszani a jót és hazugságokon megszerezni azt amiért más megküzd, szégyen. Szégyenkezni saját magam miatt sosem fogok. Eddig sem tettem, s ezután sem fogok.
Ma valami megváltozott. Élet vagy valami más? Kitudja. De érzem. Megmelegedett a szívem és egy pillanatra mintha azt érzetem volna, én is vagyok valaki. Ez képtelenség. Egy vagyok a sok közül, akinek nagy álmai vannak és küzdeni fogok, hogy ezekből az álmokból legalább egy, de teljesüljön. Akár a legkisebb is de sikerüljön beteljesedni. Harc. Harc az élettel, emberekkel, elvekkel és első sorban magammal. Legyőzöm magam valaha...?
...talán.