Metric - Eclipse (All Yours)
All the lives always tempted to trade
Will they hate me for all the choices I’ve made All the lives always tempted to trade
Will they stop when they see me again?
I can’t stop now I know who I am
Now I’m all yours, I’m not afraid
And you're all mine, say what they may
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts now
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts now
Tear me down they can take you out of my thoughts
Under every scar there’s a battle I’ve lost
Will they stop when they see us again?
I can’t stop now I know who I am
Now I’m all yours, I’m not afraid
And you're all mine, say what they may
And all your love I’ll take to the grave
And all my life starts
I’m all yours, I’m not afraid
I’m yours always say what they may
And all your love I’ll take to a grave
And all my life starts starts now
I’m yours always say what they may
And all your love I’ll take to a grave
And all my life starts starts now
Formálj dallamot a szív dobbanásaim ritmusára! Füst felhőben, kávézva vonaglok meg a lágy ütemre. Összeakadt lábakkal lépek ki az éjszaka sötétjébe. Nagy kortyban süvít be a levegő gyönge tüdőmbe. Tücskök ciripelnek, az éjszaka neszei csöndbe burkolózva üvöltenek. Megfordulok. Képek lesnek rám a vakítóan világos színű falról. Beszélnek hozzám, üzenetet löknek felém. Emlékek sikítanak minden tárgyról. Felpillantok a mélykék égre és érzem.. repülök. Magába szippant és szívem a hatalmas erőktől megszikkad, majd mintha a felhők átitatnák gyönyört fakasztó ihlettel. Ezer millió csillag ragyog fenn a magasban, olyan magasban és olyan helyen ahová halandó és halhatatlan sosem jut el. Fantázia és lélek teleportál oda. Megfogalmazhatatlanul szárnyalok. Az érzékeim eltompultak, az érzéseim dobhártyát átszakítva visítanak. Próbálom a számat olyan formájúra alkotni, amit érzek. Now I’m all yours, I’m not afraid...
Pamm-pamm. A szívemre teszem zsibbadt kezem. Lepillantok rá és látom: mindenem tiszta lúdbőr. Nem éreztem mikor rázott volna meg a csoda szele, de nyomott hagyott hiszen reszketek. Feljebb csúsztatom kezem a szívem gyors ritmusától rázó mellkasomról. Felső és alsó ajkam összhangban mozdul. I can’t stop now I know who I am...
Az orrom hegye hideg, az arcom nyirkos. Szememből patakokban folyik a könny. Puff. Térde esek. Bágyadt testem nem érez fájdalmat. Beletúrok kibontott vörös hajamba, majd lejjebb nyúlva elkenem a könnyeket megrázott arcomon. Maszatos marad, de most nem érdekel a külsőm. A lelkem tombol, üvölt. Úgy érzem, mintha egy hajón lennék és azért küzdök, hogy az elérje a partot, ne essek közben a vízbe. A tenger az érzéseimet jeleníti meg. Folyékony halmazállapotú és formálható. Formába öntöm, és hagyom cseppfolyós állapotba. Iránytűvé formálom és megpörgetem. Az ég felé mutat. Felnézek és azt hihetném, hogy nem mutat semmit. Pedig nagyon is. Hogy mit látok? Utakat. Sötét, fényes, vágytól pulzáló, erényes, dölyfös...
Cigim után nyúlok. Látom, amint az öngyújtóból előtör egy kis láng csóva meggyújtja a dohányból összerakott rudacskát. Mintha a kemény füst kiűzte volna a tüdőmből a lágy levegőt. A lágyság tompított, a keménység megemberel. Felállok, megtámaszkodok. Érzékeim kitisztulnak és érzem. Remeg minden tagom és zokogva tátogok. And all your love I’ll take to the grave And all my life starts...
Mintha egy álomból ébredtem volna fel cigim elnyomásakor. Csak nézem a még füstölgő Camel csikket és érzek. Az érzéseim színes gomolyagként szövik át a szívem és lelkem egyaránt. Sosem éreztem még hasonlót, de most, hogy megtapasztaltam... leírhatatlanul erősebbnek érzem magam. Kitartóan várom a rám nehezedő sziklákat és egy cseppet sem félek tőlük. Ma. Ha holnap kapok a vállamra egy több mázsás súlyt rettegni fogok, de tudom, hogy eltüntetem onnan. Bízok magamba hiszen én, én vagyok. Senki nem tud megváltoztatni.
Nagyot szippantok az éjszaka levegőjéből majd belépek a sötét szobába. Megállva a szoba közepén jövök rá, hogy olyan helyen jártam ahol talán még senki sem. Torna cipőm talpának nyoma a bizonyíték, hogy ott voltam. Az én lábnyomom az egyetlen a mélykék, ropogós talajon. Gyönyörű érzelem tusa volt. Lefekszem, s amikor lehunyom a szemem látom: a háborgó vitorlás partot ért.
Pamm-pamm. A szívemre teszem zsibbadt kezem. Lepillantok rá és látom: mindenem tiszta lúdbőr. Nem éreztem mikor rázott volna meg a csoda szele, de nyomott hagyott hiszen reszketek. Feljebb csúsztatom kezem a szívem gyors ritmusától rázó mellkasomról. Felső és alsó ajkam összhangban mozdul. I can’t stop now I know who I am...
Az orrom hegye hideg, az arcom nyirkos. Szememből patakokban folyik a könny. Puff. Térde esek. Bágyadt testem nem érez fájdalmat. Beletúrok kibontott vörös hajamba, majd lejjebb nyúlva elkenem a könnyeket megrázott arcomon. Maszatos marad, de most nem érdekel a külsőm. A lelkem tombol, üvölt. Úgy érzem, mintha egy hajón lennék és azért küzdök, hogy az elérje a partot, ne essek közben a vízbe. A tenger az érzéseimet jeleníti meg. Folyékony halmazállapotú és formálható. Formába öntöm, és hagyom cseppfolyós állapotba. Iránytűvé formálom és megpörgetem. Az ég felé mutat. Felnézek és azt hihetném, hogy nem mutat semmit. Pedig nagyon is. Hogy mit látok? Utakat. Sötét, fényes, vágytól pulzáló, erényes, dölyfös...
Cigim után nyúlok. Látom, amint az öngyújtóból előtör egy kis láng csóva meggyújtja a dohányból összerakott rudacskát. Mintha a kemény füst kiűzte volna a tüdőmből a lágy levegőt. A lágyság tompított, a keménység megemberel. Felállok, megtámaszkodok. Érzékeim kitisztulnak és érzem. Remeg minden tagom és zokogva tátogok. And all your love I’ll take to the grave And all my life starts...
Mintha egy álomból ébredtem volna fel cigim elnyomásakor. Csak nézem a még füstölgő Camel csikket és érzek. Az érzéseim színes gomolyagként szövik át a szívem és lelkem egyaránt. Sosem éreztem még hasonlót, de most, hogy megtapasztaltam... leírhatatlanul erősebbnek érzem magam. Kitartóan várom a rám nehezedő sziklákat és egy cseppet sem félek tőlük. Ma. Ha holnap kapok a vállamra egy több mázsás súlyt rettegni fogok, de tudom, hogy eltüntetem onnan. Bízok magamba hiszen én, én vagyok. Senki nem tud megváltoztatni.
Nagyot szippantok az éjszaka levegőjéből majd belépek a sötét szobába. Megállva a szoba közepén jövök rá, hogy olyan helyen jártam ahol talán még senki sem. Torna cipőm talpának nyoma a bizonyíték, hogy ott voltam. Az én lábnyomom az egyetlen a mélykék, ropogós talajon. Gyönyörű érzelem tusa volt. Lefekszem, s amikor lehunyom a szemem látom: a háborgó vitorlás partot ért.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése