Idő

A dolgok úgy szakadnak félbe, mint az élet.

Idő. Észre sem vesszük és elmúlunk. Az emlékeink elhalványulnak, csak érzések maradnak. Egyik percben még reggel van majd mintha misem történt volna este. Az időkereke folyamatosan mozgásban van, és egyszer mindenki felett eljár. Felettem is és azt nem akarom. Nem akarok megöregedni és két lábbal a kemény talajon állni. Örökké lebegni akarok akár tíz akár húsz centivel a föld felett, de lebegni akarok. Szeleburdi, kissé felelőtlen, érzelmes gyerek akarok maradni. Gyerek akinek mindig ott van az anyukája, fogja a kezét és segít. Megálmodtam, hogy ki akarok lenni amikor nagy leszek. Mintha egy színes szemüvegen keresztül nézném ezeket az álmokat. Elég nagyok és elég nehéznek tűnnek. De semmi nem lehetetlen.

Az álmaink a vágyaink, kövessük őket.

Hiszek egy olyan világba ahol nagy vagyok, igazán nagy. Nem azért mert valaki megvette nekem a diplomám, nem azért mert a szüleim dús gazdagok. Magamért, azért aki vagyok és akivé válok. Bízok benne, hogy lesz legalább egy diplomám, nem is a papír forma miatt hanem igazából az útra vagyok kíváncsi. Megismerni a hátulütőit, előnyeit.. a szépségeit.
Egyszerű szüleim vannak. Mindent amit lehetséges megadnak nekem. Nem nagymenő üzletemberek, de tudom, hogy igaziak és nem pedig átlátszóak. Mondjuk ki, szeretem őket. Nélkülük egy lyukas garast sem érnék, nem lehetnék az aki. Köszönöm.
Idő. Na, igen. Eljön azaz idő is amikor elveszi őket tőlem. Egy betegség, egy baleset vagy az öregkor. Inkább az utóbbi léégyszi. Nehéz leírnom ezeket a szavakat. Nyomasztó. De, nincs mit tenni, a világ nem egy nagy vattacukor csupa jó dologgal, a világnak vannak hátulütői, én már csak tudom. Ezek csak alternatívák. Tudom, hogy nem messze tőlem alszanak és ez nyugtató. Amikor hibát vétek, és a lelkiismeretem rágcsálja a lelkem prizmáit, megígérem, hogy reggel bocsánatot kérek. Aztán mikor eljön a reggel, csak mosolygok, kedvesen beszélek de a bocsánat kérés elmarad. Idő. Elpocsékoljuk. Lusták vagyunk, félünk elmondani a szeretett embernek, hogy milyen fontos és amikor ezt meg akarjuk tenni rájövünk, hogy a szeretett személy... elment. Elment egy olyan helyre ahova a földi ember keze már nem ér el.
Idő. Kapcsolatot ápolsz a halállal. De tenni.. tenni azt nem tudunk ellene. Emberek vagyunk. Hibázunk, elmúlunk, halogatunk, hazudunk.. de közbe megsemmisíthetetlenül élünk. Ki jobban, ki sz*rabbul. Élvezzük az élet apró részeit amíg lehet, amíg itt vagyunk.

Vicces dolog felnőni, mert váratlanul tör rá az emberre. Egyszer csak azon kapod magad, hogy egy másik ember vagy.