Halott virág

Kilépek a konyhába, hogy szokásos éjjeli 'vacsorámat' teljesítsem, és pillantásom a tűzhely mellé esik. Pontosabban, a mellette elhelyezkedő polcra. Egy csokor virág áll rajta most is. Megakad a szemem a kártyán 'boldog szülinapot'. De természetesen nem az én szülinapomat 'ünnepeljük'. Én az ilyen csokrot visszaadnám annak aki nyújtja felém, mondván: Nem egy giccs vagyok, csak egy átlag ember aki átlag csokrot fogad el. Olyan csokrot amit szívből adnak és nem azért, hogy az illető fitogtassa milyen pénzes, és nagymenő.
Amint belenéztem a felém tekintő halvány rózsaszín rózsa szemeibe, láttam, hogy az üres. Üres, mert meghalt. Üres és átlátszó, mint a nővérem. A rózsa, átlátszóvá vált amint beleszúrták azt az undorítóan giccses és csillogó követ. Három szál meghalt átszurkált rózsa, lila köves lánc, egy kemény és rideg alma, csillám hegyén csillám, na meg az elmaradhatatlan zöld levelek ami már vagy előre le volt szárítva vagy mű.. nem néztem meg jobban, mert úgy éreztem ott helyben kitöltöm a mérgem a szülinaposon. Milyen csokor az ilyen? Olyan, mint az eddig emlegetett személy és biztos vagyok benne, hogy valamelyik nagyképű felszínes és üres 'barátjától' kapta. Ő beszél nekem, hogy nincsenek barátaim amikor azt se tudja milyen amikor van egy ember aki mögötted áll akármit sodor feléd a szél
Most, hogy újra végignéztem ezen a csokron tudatosult bennem, hogy ez nem más, mint lila giccs papírba csomagolt drágán megvett átlátszó hazugság. Megölni egy virágot annyi, mint kipusztítani egy tiszta lélekből az őszinte megnyilvánulást.

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa. Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra. Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsájtunk. Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk.

..halott virágok illatát lökik a fák..