New Moon - forever

Végre megírták nekem.. hihetetlen! Tesóm egyik ismerőse vagy mije volt olyan segítőkész :D Ahogy a kezembe fogtam azon imádkoztam, hogy lejátssza a gépem, és amikor láttam, hogy bizony annak semmi akadálya majdnem elsírtam magam.
Most láttam harmadjára a New Moon-t, kétszer elmentem moziba, meg ma. A premieren nem volt valami jó mivel eléggé sokan voltunk de amikor meghallottam azt az első dallamot ami beszőtte az agyam tudtam, hogy ez a film nagyon különleges.
Különleges mert még sosem találkoztam hasonlóval. A színek a hangok... lenyűgöző. Nehezen tudom leírni, hogy mit is érzek amikor teljesen magával ragad az Újhold. Néha megingok, és elsírom magam, az ujjaim elzsibbadnak amikor Edward elhagyja Bellát. Könyvbe amikor olvastam az a mérhetetlen fájdalom amit Bella érzett átirányult és magamban éreztem. Nem vagyok mazochista de élveztem, ahogy most is. A premier napján majd meghaltam, mivel tudtam a film könyv hű lesz és ha átadják azt a fájdalmat amit a könyv adott át akkor ez a film számomra mérhetetlen sokat fog jelenteni. És így is lett.
Kicsit Bella olyan, mint én. Nem, nem külsőre, belsőre értem. Ő nem látja tisztán magát, hogy mit is jelent Edward számára, és hiába hajtogatja neki, hogy milyen szép, ő ezt sosem fogja elhinni magáról. Talán ez van velem is. Az olvasóim szerint jó vagyok, de ez nem igaz. Annyira.. fájó látni magamon, hogy nem vagyok jó, hogy az elkeserítő. Igen, most fejlődtem, talán-talán le tudom írni amit 'látok' de.. nem is tudom. Fejlődni szeretnék. Nah, de térjünk vissza a drága jó New Moon-ra.
Szeretek elzsibbadni, sírni és legfőképpen érezni ettől a filmtől. Én úgy érzem, hogy ennek a szerelemnek köszönhetően jobb ember lettem, amiért örökre hálás leszek, ez biztos. Köszönöm.